"Fiad addig van, míg meg nem nősül, de a lányod mindig a lányod lesz." Mennyire igaz ez?

Nekem inkább az a tapasztalatom, hogy anyósék direkt folyamatosan akkor akarnak jönni, amikor nekem nem alkalmas, mert beteg vagyok, vagy egyéb elfoglaltság miatt nem tudom rendberakni a házat, lebonyolítani a vendégséget (mert elvárások persze vannak). Nálunk ez a hagyományosabb dolog működik, hogy főleg én tartom rendben az otthonunkat, a férjem dolgozik teljes munkaidőben, amivel nem is lenne semmi gond, anyósékon kívül. Érdekes módon a szüleimmel bármikor megtudom ezt beszélni, de anyós pofátlan, szemtelenül a nyakunkra akar telepedni, nem érdekli, hogy nekünk mikor alkalmas. A férjem is észrevette ezt, ő maga koptatja le a szüleit, mert borzasztóak. Egyik vendégség alkalmával kint főztünk, bejött anyós és a férjem huga, hogy jönnek wcre, aztán beléptem én is egy fűszerért. Ki voltak nyitogatva a ruhás szekrények, már nem volt idejük visszacsukni,inkább nyitva hagyták de egyébként előttünk sem riadnak meg, hogy csak úgy benyúlkáljanak a konyhaszekrénybe megnézni, hogy mit hol tartok, vagy a komódokba, nem lehet leállítani őket.

Szóval szerintem ha ilyen a fiad, mióta felesége lett, akkor gondolj el inkább, hogy te hogyan viselkedsz náluk, miért nem látnak téged szívesen.

Nekem érzelmi vérfertőzés hangulata van ennek.

Szerintem az anya és a feleség szerepe érzelmintéren ne váltsa már ki egymást.

Nekem legalábbis ez ugrik be, hogy te jó ég, miért bomlik le az anya-fiú viszony ha asszony áll a házhoz.

Ha a feleség zakkant, az anya normális, akkor a fia azért csak megtalálja a módját, hogy fenntartsa a családi viszonyt.

Ha viszont a feleség normális, az anya zakkant, akkor van az, hogy a fiú ráeszmél, hogy hú basszus, anyu nagyon gázul viselkedik azzal akit szeretek. Egy anya-gyerek viszony azért okkal megy szét, csak úgy könnyedén nem lép meg egy ilyen döntést az ember.