A családotokban mennyire szokás/mennyire volt szokás tartani a kapcsolatot a távolabbi rokonokkal?

Nálunk szokás volt időnként nagyszülők testvéreihez és az ő családjukhoz is menni, vagy ők hozzánk.

Nekem az anyai és apai nagyszülők, a szüleim, és a testvéreik elég közel élünk/éltünk egymáshoz. Sokan egy városban is.

Nagyszülők testvérei és azok családjai már nem, ők távolabb élnek. De azért találkoztunk időnként, hiszen jóban voltak. Ez persze a nagyszülők halálával azért változott. Most még ritkább. De mindig örülünk, ha látjuk egymást.

Viszont vannak olyan rokonok, akik annyira távoliak, meg nem is hallottam róluk sokat, hogy szinte semmit se tudok róluk.

Apa tartja egyil unokatesójával elég szorosan a kapcsolatot, velük többször szervezünk találkozókat az évben.

Anyai oldalról unokatesókkal kevésbé (évi egy nagy családi találkozó), de ott meg egy másod unokatesóval szorosabb a kapcsolat.

Mondjuk mi nem a szokásokat követjük, hanem azokkal rokonokkal tartjuk szorosan a kapcsolatot, akikkel nem rokonként is tartanánk. A fent felsoroltakkal van meg a baráti kompatibilitás is. Kötelező kör csak a nagyszülőknél van.

Semennyire. Nagyszülőkkel meg anya tesójával tartottuk/tartjuk rendszeresen a kapcsolatot. Keresztszüleim távolabb élnek. Velük csak ünnepekkor beszélünk telefonon, illetve évente egyszer szoktak jönni làtogatóba. Unokatesóm nincs.

Mikor mamámnak volt a temetése, akkor sokan eljöttek. Persze ment az ígérgetés, hogy most már tartani fogjuk a kapcsolatot rendszeresen. A többséggel azóta sem beszéltünk. Volt próbálkozás távoli rokon részéről, aki néha írt neten, de semmi közös téma nem volt, így az is abbamaradt.

Egyébként én irigyeltem azokat mindig, akik nagy családdal összeültek ünnepeken. Mi mindig négyen ünnepeltünk/ünneplünk.

28N

Nagyon kicsi koromban tartottuk az egész nagycsaláddal, de már akkor roppant kínos és kellemetlen volt mindenkinek. Apám ága utálta anyámat és anyám is őket. Anyám ágával is mindig feszült volt a kapcsolat. Aztán különböző veszekedések miatt leredukálódott a kapcsolattartás kamaszkoromra az anyai ágú rokonaimra, de az se volt mentes veszekedésektől.

Én felnőttként csak szüleimmel és nagymamámmal tartom a kapcsolatot. Apai ágú rokonaimat évek óta nem láttam (nem is érdeklődnek irántam kiskamaszkorom óta), anyai ágúakat néha látom, mert egy településen élünk, de nem is köszönnek nekem (pedig égvilágon semmivel nem járultam hozzá a feszkóhoz). Jobb ez így, nem vagyok híve a színlelt, negédes pofaviziteknek.