"Fiad addig van, míg meg nem nősül, de a lányod mindig a lányod lesz." Mennyire igaz ez?

Teljesen mindegy, hogy fiú vagy lány. Ha ténylegesen szeretetben nevelted, jó kapcsolatot alakítottál ki vele, felnőtt korában normális vagy a párjával és tiszteletben tartod a gyereked és a párja határait (nem telepszel rájuk), akkor örökké a gyereked lesz.

Ha viszont olyan gyerek kora volt, hogy alig várta, hogy elköltözhessen, ha felnőtt korában nem fogadod el/kritizálod a párját, illetve nem tartod tiszteletben azt a tényt, hogy a gyereked felnőtt, akkor jó esély van rá, hogy nem lesz jó kapcsolatotok.

"A férfi anyuci pici fia marad 40 évesen is"

Az ilyen nem férfi még.

Én nem bontanám le nemekre. A szülőknek vannak kedvenc gyerekeik és őt tartják inkább közel magukhoz felnőtt korban is. Húgom van, ő mindig fontosabb volt anyánknak, naponta beszélnek. Ha én 2 hétig nem jelentkezek, akkor sincs semmi.

A férjem családjában a férjemet tartották volna meg mindent megoldó személynek és a megjelenésem ezt felrúgta. Emiatt engem először elutasítottak, aztán az unokák miatt próbáltak normálisak lenni, később már inkább akkor jönnek ide hétköznap, amikor nem kell talaálkozniuk velem. Még csak nem is az unokák miatt, mert ők is oviban, suliban vannak. A cél, hogy a férjem munkaidőben megoldja a több órás informatikai problémájukat, vagy hétvégén elrángatják magukhoz egész napra megcsinálni valamit, amihez elég lenne a szomszéd is (de vele nem állnak szóba). A férjem nemet mond akkor, ha aránytalanul túlterhelt lennék miattuk és így tűnhet úgy, hogy elmarom tőlük, de igazából az ő döntése. Lerendezi velük az utálkozást, de segít, ha éppen tud. Aztán bűntudata van, mert miattuk én szenvedek többet az itthoni teendők miatt. Az amúgy normál munkamegosztás jól megy, de ha felhívják, akkor sokszor, késő estig feltartják piti dolgokkal.

Nemrég lett a sógornőmnek párja, az a srác teper náluk és segít, ahol tud, ennek megfelelően imádják. Mi nem akarunk megfelelni és ez akár igazolhatná is a kérdésben szereplő tételt, de igazából más oka van.

Én épp azt látom, hogy az anyósok foggal-körömmel ragaszkodnak az ő "kicsi fiukhoz" - nem egyszer alátéve a barátnőnek, vagy mártírkodnak, érzelmi zsarolnak - ezzel szemben a nők leválnak, családjuk lesz és egy teljesen egészséges viszony alakul ki az anyjukkal.

Az én anyósom szerencsére normális, de az exem anyja, valamint a csalában több, fiús anyuka is valami borzalom.

Fiú 45 éves családos ember, de elvárás, hogoy minden szentestét ott töltsenek anyukával. Én csak azon csodálkozom, hogy a feleség még nem adta be a válópert, mert már a tke kivan, hogy egy karácsonyuk nem volt még négyesben, mert kötelező az nyóshoz járni.

Azért ez nem ilyen egyszerű. Többen írtak (alár saját) példákat, hogy miért alakul ki ilyesmi. Sokszor az anyós ragaszkodik annyira a "pici fiához", hogy képtelen elfogadni, ha családja lesz. Nővereméknél ez van/volt például. Többször kijelentette az anyósa, hogy nem képes gondoskodni az egyetlen fiáról (40+os az a "fiú"), mert máshogy csinál sokmindent mint ő. Folyamatosan szidta úton-útfélen a nővéremet, egy jó szava nem volt. Addig fajult, hogy már kb csak ünnepekkor beszélnek, mert a férje úgy összeveszett az anyjával emiatt, hogy már csak illemből hívja néha napján.

Nálunk épp a fordítottja. Anyósomnak 3 gyereke van (fiú (a férjem), lány, fiú). Ő többször kijelentette, hogy azért jó a lány gyerek, mert úgyis ő fog gondoskodni róla ha öreg lesz, náluk ez a szokás, a lánygyerek ápolja az idős szülőket. A fiúk csinálhatnak amit akarnak, akár hónapokra "eltünhetnek", de sógornőmet naponta hívja, folyamatosan kontrollálja, már teljesen elhitte szerencsétlen, hogy az anyja nélkül semmit sem tudna megoldani. Kívülről egy "szupi anya-lánya kapcsolat", minden nap beszélnek, 2-3 naponta találkoznak, rengeteget "segít" neki, de aki belelát az tudja, hogy nem önzetlen, igazából nem is titkolja, mert kijelentette, hogy a lánya dolga lesz őt gondozni 🤷🏼‍♀️. Kívülről nálunk is annyit látni, hogy a lány gyerek "maradt ott", a fiúk nem, a lánnyal szoros a kapcsolat, a fiúkkal nem.

"elvárás, hogoy minden szentestét ott töltsenek anyukával ... a feleség ... tke kivan, hogy egy karácsonyuk nem volt még négyesben, mert kötelező az nyóshoz járni"

És miért nem kommunikál egyértelműen, ahelyett, hogy csak szenvedne?

Ez egyébként tipikusan olyan dolog, amit még az udvarlás alatt, azelőtt át kéne beszélni, hogy hogy is lesz, hogy lefeküdnének egymással, mert ha nem, akkor lesz ez belőle: a szextől beindul a biokémiai kapcsolódás, ami miatt beáll a rózsaszín köd, vagyis utána már nem lesz hozzá agyuk, hogy józan ésszel átgondolják, hogy bele fog-e férni nekik egy párkapcsolatba az, ha a leendő anyós ilyesféle elvárásaihoz úgy fog viszonyulni a párjuk, ahogy.