Titeket hogyan és mivel vertek a szüleitek? Hogyan sikerült ezt kiheverni és maradt e azota valami lelki dolog vissza belőle?

Felém anyukámtól a papucs repült, meg a fakanál volt a divat.. (fakanál nem sokszor, a papucs repüléstől meg jó lett a reflexem, az első kettő talált el, utána rutinosan kikerültem, de akkor sem a fizikai bántalmazás volt a célja, csak az ideget vezette le, meg tudta, hogyha felém hajítja, akkor abbahagyom a hisztit, vagy legalább meglepődök, és felhagyok az idegesítésével)

Apukám egyetlen egyszer emelt rám kezet, az jogos volt, nem is fájt különösebben, viszont többet nem is csináltam akkora gyökérséget.

Nem volt mit kiheverni ezeken a dolgokon, normális felnőtt lettem, már saját családom van.

Férjemet az anyja sosem bántotta, a nevelőapjától kapott néha sallert, de őt sem viselte meg különösebben.

A két gyökér aki lepontozott, pont olyan szadista állatok, mint akik engem bántalmaztak?

19. voltam

Aki nem hiszi, kívánom élje át azt a sok szenvedést, amiről még nem is írtam.

Erdekes,hogy a legtobb csaladban az anyuka regulazza a gyereket. nalunk is ez volt. Mondjuk talan met az 0reg meg egesz nap melozott,este faradt volt.

De torott el fakanal is, sok pofon, meg hogy talnuljak jobban parszor verte a fejem az asztalba is. Mit gondolnak a szulok ilyenkor? Miert csinaljak ezt? mibol gondoljak,hogy ez hatasos modszer? mai napig nem ertem.

Tobbnyire azert vertek meg mert hazudos kis gyerek voltam. Szerettem eltulozni kicsit a dolgokat, atjavitani az ellenorzobe a jegyeket es egyszer az a fránya jatszoter mogotti vaddohányos is felgyulladt. A par focival berugott ablakrol nem is szolva. Hja es persze akkor kellett kielni a nyilpuskas idoszakunkat is mert tetszett a tell vilmos a TV-be.

Na erről beszélek... Amit a 20#-as írt. Nem ettől tanultál meg viselkedni meg tisztelni az idősebbeket, nőket.

Engem nem ütöttek vertek mégis sikerült megtanulnom. A szüleim tudtak nevelni és fegyelmezni. Nem ugy, hogy szét ütötték a fejem vagy lelkileg a földbe tiportak.

24.

A huszas egy undorító patriarcha.

Gondolom, mint az apja. :(

Milyen érdekes, hogy itt akit megvertek, próbáltak fegyelmezni és tudatában van annak, hogy volt miértje azt mennyire lepontozták.

Emberek, nézzetek körbe! Szerintetek miért van ennyi aberrált fiatal aki azt hiszi, hogy a seggéből süt a nap? Nem kenyerem a verés, de bizonyos szituációkban kell! A gyereknevelés nem egy hálás feladat. De az, hogy valakit élből elítéljünk mert megverte a gyerekét vagy utóbbi és szükségesnek látja eme döntést az ugyanolyan elítélendő és egybites szint mint amikor valakit agyba főbe vernek indok nélkül. Persze tudom ilyenkor mindenki szereti azt a kártyát bedobni, hogy amikor egy szülő így viselkedik az a szülő tehetetlensége. Ezeket nem lehet elkerülni, ezek benne vannak a pakliban és csakis a szülőn múlik, hogy minél kisebb százalékra próbálja meg csökkenteni a verések számát. Csak az a baj, hogy most meg már senki nem mer vagy nem akar rászólni a másikra vagy a gyerekre mert mindenki olyan kur*va önérzetes, utána meg csodálkozunk, hogy miért ilyenek a mai fiatalok és a középkorúak.

13-as voltam.

Pedig de. Az a szülő aki üti veri a gyereket az annyira buta és ostoba ember. Alkalmatlan szülőnek, mert nincs más a kezében a nevelésére és a fegyelmezésre csak a verés. Pedig bőven lenne.

És szó sincs arról, hogy a gyerekre nem lehet rászólni, kiabálni vagy nevelni. De ne mondja már senki, hogy a fakanállal, övvel való verés micsoda fantasztikus nevelési módszer. És bizony ettől lesz valaki ember a talpán.

Meg lehet nézni az 40-60-as korosztályt, hogy micsoda elbaszott emberek, főként őket érintette ez a fajta nevelési módszer. 50-ből 48-nak erősen szüksége lenne terápiára. Hiába mondja, hogy őt nem traumatizálta az, hogy húsig szakadt a bőre. Dehogynem. Felnőttként és traumatizálná az embert egy ilyen élmény. Nemhogy kisgyerekként. Ráadásul piti dolgokért.

Én voltam az a típus, hogy anyámnak nem tűrtem. Bár oka sem volt rá, illetve szerintem ütni-verni semmilyen ok sem lehet. Anyumat papám szíjjal fegyelmezte régen, ez mentális gondokat okozhatott anyumban, ittasan előjött belőle. Anyum ittasan kétszer támadt rám. Az történt, hogy visszakapta tőlem. Nem vagyok rá büszke, de megtörtént és hozzám hasonlóan egy gyereknek sem szabadna hagynia ilyet. Kimondtam azt is erélyesen, hogy nem vagyok a tulajdona és velem ő nem teheti meg. Illetve erélyesen mondtam, hogy gondolkodjon el. Elszaladt sírva és rémülten. Ez azért is volt meglepő, mert igazából az iskolában bullying alatt álltam és nem védtem meg magamat. Tőlük tűrtem, de ittas anyámtól nem. V.sz.l. az utolsó csepp volt nálam vagy elszakadt a cérna. Anyum akkor nagyon megijedt tőlem és mindenféle rémképei voltak. Azt hitte, hogy eluralkodok és drogos leszek. Semmi ilyesmi nem történt. Bár azt is közöltem, hogy innentől saját döntéseim vannak. Jött a szokásos "én kenyeremet eszed" dumával, de nagyon csúnyán leteremtettem. Végül igazából az égvilágon semmiféle probléma nem volt velem. Igazából gyerekkoromtól megvolt a komoly intelligenciám, csak sajnos ez bezárkózott gyerekkort is okozott. Azóta be is vallotta, hogy a világ legjobb kamaszgyereke voltam. Maradtunk együtt élve, mert ő normalizálódott és szétmentek apámmal. Helyette végül apám lett az alkoholista és vele romlott meg a viszony.

35/F