Szerintetek ha megtudja a nagyobb gyerek, hogy testvére született kíváncsi lesz rá?

Kerdezo, 10 evesen a gyerek habitusatol fuggoen erdekelheti vagy sem a kisteso. De a legfontosabb, hogy ti probaljatok egyaltalan ezt a hirt eljuttatni hozza.

Ha megy egyenes uton, akkor ugy pl. boritekban level, fenykep, itt a kistesod es hianyzol, tartunk nagyteso lettem bababulit gyere el. Persze ehhez az kellene, ha az anyja elengedne es nem tenne keresztbe igy 5 ev utan mar.

Ha egyszer ugymond el tudjatok csalni magatokhoz vagy legalabb majd egy seta alkalmaval megnezhetne a picit akkor lenne eselyetek hogy erdekelje.

10 evesen meg lehet majd kedve babazni, meg ezzel dicsekedni a suliban, de sajnos a feltekenyseg is konnyen elojohet, ha majd netan az anyja hatulrol szitja vagy beadja neki, hogy ingyen bebiszitternek kell majd es csak azert keresitek vele ujra a kapcsolatot.

Ezekre nagyon fel kell keszuljetek a paroddal, hogy mit mondjatok, hogyan talaljatok, hogy pl ne csak a kicsi hanem o is kapnon ajandekot, hogy a kisteso kuldjon neki ajandekot stb.

Ha azonban el se eritek egyenes uton a gyereket az anyja miatt, akkor megerne legalabb az ertesites, hogy tesoja szuletik vagy szuletett, egy keruloutat. pl odamenni a sukijahoz ott varni vagy baratnonek elmondani es uzentetni vele...de ezt csak ha az egyenes ut nem megy.

Talan van mar mobilja es apuka tud vele legalabb beszelni? ugy kikerulheto hivatalosan is az anyuka, hiszen az is a kapcsolattartas egy formaja es nem tilthatja meg.

#73: ezeket a kedves apuka megtehette volna a gyereke születésnapján. Borítékba üdvözlőlap, odamenni a sulijához felköszönteni stb. Lett volna módja, hogy a gyerek úgy érezze fontos az apjának, de nem tette, 5 éve nem keresi, nem köszönti fel a születésnapján, Karácsonykor sem küld ajándékot.

Nem a kistesó miatt kell felkeresni. Az iszonyú aljas húzás.

Akkor hadd meséljem el ezt a történetet a kislány szemszögéből, ugyanis velem hasonló történt, csak már idősebb vagyok és tudom a folytatást.

Hét éves koromban édesapám elhagyta édesanyámat és engem. Talált egy új nőt, beadta a válást és többet felénk se nézett. Még az elején próbált édesanyám bíztatni, hogy csak azért, mert ők már nem egy pár, én még ugyanúgy a gyereke vagyok, ugyanúgy szeret engem. El is hittem pár hónapig, de aztán nem jött. Hívták az ovis karácsonyi ebédre, nem jött. Hívták a szülinapi zsúromra, nem jött. Hívták a mandulaműtétem előtt, nem jött. Talán egy évig volt édesanyámban a remény, hogy legalább én elég fontos vagyok apámnak; hát, nem voltam. Próbáld meg elmagyarázni egy kisgyereknek, hogy az apukája egyszer csak nem foglalkozik többé vele. Hajrá, garantálom, nem lesz egy kellemes beszélgetés.

Tizenhárom éves koromban találkoztam újra apámmal, az iskola előtt várt. Először fel se ismertem, meg is ijedtem, hogy miért jön oda hozzám ez az idegen férfi. Hat éve felém se nézett. Leültem vele az iskola előtt parkba beszélgetni; pontosabban ő beszélt, én csak próbáltam ezt az egészet értelmezni. Nagy lelkesen mesélte, hogy az új párjától született egy kislánya, majd mutatott egy rakás képet. Megkérdezte, hogy szeretnék-e találkozni vele, mire annyit feleltem, hogy "minek?". Ő pedig rákezdett, hogy mi egy család vagyunk, ő a testvérem és hasonlók. Addig bírtam, felálltam, majd szó szerint hazafutottam, otthon pedig sírva meséltem el édesanyámnak a történteket.

Ezt követően néhányszor próbált felkeresni, de sose foglalkoztam vele, nem akartam látni. Ezen a ponton a postásunkhoz több érzelem kötött, mint hozzá. A "kedvenc" esetem kettő éve történt, amikor megnyertem egy nívósabb versenyt és leadtak egy velem és csapattársaimmal készült interjút. Jaj, ezek után még inkább próbált felkeresni, hogy "milyen büszke az ő kicsi lányára", hogy "milyen jó lenne együtt megünnepelni a sikert". Illetve szeptemberben költöztem ki Skóciába elkezdeni a mesterképzésemet, aminek kapcsán felkerült néhány kép az Instagramommra, amit rögtön üzenetek követtek. Hogy milyen drága egyetem ez, anyámmal biztos jól megvagyunk, tudnék-e neki segíteni anyagilag, tudnék-e segíteni a lányának nyelvet tanulni és ilyenek. Köpni-nyelni nem tudtam, ilyen gyorsan még azokat a perverzeket se tiltottam le, akik farokképeket küldözgetnek.

Semmi rosszat nem kívánok a féltestvéremnek, rendes lánynak tűnik, de nekem ő egy senki, egy idegen. Semmit sem jelent a számomra, nem érzem családtagnak. Apámat sem érzem már rokonnak, mert ha rá gondolok, elsősorban megvetést érzek, semmi mást. Rendben, nem működött a párkapcsolat édesanyámmal, ezt el tudom fogadni, na de engem miért hagyott el? Én nem szűntem meg a gyerekének lenni, de mégis.

Az új nőt nem ismerem, sose találkoztam vele. Gyerekkoromban gyűlöltem, mert benne láttam a mumust, aki elragadta tőlünk az apámat, de mostanra már nyilván rájöttem, hogy itt csak egy mumus van, és az az "apám". Ő hagyott el és ez 100%-ban az ő döntése volt.

Tökéletes anya édesanyám? Nem, senki sem az, de ő ott volt. Ő olvasott nekem esti meséket, ő segített a tanulásban, ő vele túráztam, ő várta velem az eredményt minden versenyem után. Ő ott volt. Ő a mai napig része az életemnek, amit az "apámmal" nem mondhatok el. Nekem az apám, a nevelőapám, aki tizenegy éves koromban került az életembe, és egy fantasztikus ember, sokat köszönhetek neki. (Neki kettő fia volt az előző házasságából, akikre szintén a testvéreimre tekintek, mert ők valóban részei az életemnek.) Sokkal inkább az apám, mint az a gyáva senki, aki rátette a telefont a hét éves kislányára, aki zokogva felhívta, hogy miért nincs soha otthon.

Hagyjátok békén azt a kislányt, eleget ártottak neki.

24/N

Hat en anyukat szajbavertem volna, nem meg otthagyom neki a gyereket..el kellett volna perelni tole.

Az exem sem nagyon tartotta a kapcsolatot a gyerekevel, akkor 10-11 eves volt a kislany, heti 1x telefonaltak, azt is kihangositva. A gyerek nagyapja telefonalas kozben meg allandoan exemet szidta. Mindent hallottam. 4 eve nem vagyunk egyutt, kepekrol latom, hogy halisten azota rendezodott a viszonyuk, exem uj parjaval jarnak nyaralni harmasban. Orulok, hogy nekik jol alakult.

A ferjem volt felesege meg halisten nem tiltja a gyereket, vele nem jo a kapcsolat, de a fiu eleg sokat van nalunk.

"Félreértitek, mi nem terveztük megkeresni,"

Hihetetlen, hogy több mint 70 válaszadó után sem tudod elfogadni a tényeket! Hova tudsz még lejjebb süllyedni? Az a baj, hogy a kognitív tudatod nem engedi veled elfogadtatni a dolog súlyosságát. Hát nem tudod felfogni, hogy 5 évesen egy kisgyereket amikor a legnagyobb szükség lett volna a lánynak az apjára ott hagyta és nulla, ismétlem nulla volt a köztük lefolytatott interakciók száma? Se telefon, se semmilyen kapcsolat felvétel vagy a tenni akarás, hogy legalább utánajárjon mi van vele. Nincs azzal semmi baj, hogy valakinek van féltestvére, tarthatják a kapcsolatot a gyereke egymással és a szülő is az előző kapcsolatából született gyerekkel és ha az egyik fél nem engedi akkor is KÜZD érte! Mert a gyerekkel ha nehezen is de éreztetni kell, hogy igen, vannak gondok sajnos, de attól te még az ÉN GYEREKEM VAGY.

10 éves és az idő csak haladni fog és egyre kevésbé fogja érdekelni egy olyan pasas aki akkor már nem 5 hanem több mint 10 éve nem látta, vagy kereste volna mert egyszerűbb volt lepasszolni és választani a könnyebb utat. És ezek után abban reménykedtek, hogy majd megkeres titeket? ha le is rázza az anyját szerinted keresni fogja azt az embert és főleg a féltesóját akiért ott hagyta őt a saját apja? Szerintetek csak úgy befog állítani hozzátok, hogy szia apu? Idegenek lesztek neki, te is a gyereked is és még az apja, csak egy emlék lesz a fejében és a keserű tudat, hogy ő miattuk hagyott ott. Max a szembesítés miatt fogja az apját, de csakis őt megkeresni mert hozzátok nincs semmi köze, hogy közölhesse vele azt a nagy apai szeretet amit letett asztalra. és bármennyire is próbálod védeni a párodat, nincsen de, nincsen miért vagy így meg úgy. Aki a könnyebbik utat választotta és az amit kapni fog azt csakis magának köszönheti majd.

Mint ebben a szituációban volt gyerek - aki azóta már felnött - írom, hogy NEM lesz kíváncsi a gyerekedre, sőt azt is le fogja tagadni, hogy bármilyen szinten köze van hozzá.

Max az apját majd később azért keresi fel felnőttként, hogy a pi@ába küldje a gyermekkori "kellemes" bánásmód miatt.

Igaz addigra te már lehet nem is leszel képben, mint ahogy mire felkerestem nálunk is a negyedik feleség volt képben...

Undorító, ez a típus mindenütt elpotyogtat egy-két gyereket, aztán nagy ívben sz&rik rájuk!

HAGYD BÉKÉN AZT A GYEREKET! Ne írkálj ki róla semmilyen kérdést, és az anyját is hagyd békén. Az éremnek mindig 2 oldala van, és te masszívan benne vagy abban, hogy így alakult.

Lehet lepontozni!