Ez már végleg így fog maradni egy gyerekeknek tett ígéret miatt?

Én komolyan leülnék vele ezt a dolgot megbeszélni. Rákérdeznék az érzéseire, mondja el őszintén. Tényleg szeret e, kellek e neki. Mi a szándéka kettőnkkel a jövőben stb..

ezekre jó lenne választ kapni. Oké, hogy ezt megígérte akkor a gyerekeinek, de azóta gondolom együtt éltek, neveled te is a gyerekeket. Mert ha erre érdemes vagy akkor a házasságra nem?

Én kihasználásnak érezném.

Biztos hogy ultimátumot adnék. Aztán ha így sem kellek igazán akkor tudom hol a helyem ebben a történetben.

43!

Nagyon jól látod.

Viszont ha a kérdező eljut odáig, hogy kész ténylegesen is ultimátumot adni egy ilyen beszélgetés végén, az azt is jelenti, hogy valószínűleg szakítani is kész lenne, ha olyan választ kap (persze lehet adni gondolkodási időt, de nem sokat, mert annak nincs értelme). Ehhez viszont az kell, hogy ne csináljon ...-et a szájából, és ha a párja továbbra is kitart az ígérete mellett, bármi okból is, akkor ne csak durcizzon meg hisztizzen, hanem bölcs felnőttként mondja ki, hogy mások a célok, ezért ennek itt a vége.

És így legalább azzal is megnyugtatja magát, hogy ő legalább megpróbálta, mindent megtett, amit ebben a helyzetben tehetett, nem csak csendben reménykedett.

SZép dolog ez a "párodtól"! Korrekt a a gyerekeivel, még ha veled tölti is az idejét, akkor is tiszteletben tartja a feleségét, nem utolsó sorban korrekt veled is, mert nem hiteget vagy használ ki, hanem elmondta neked, hogy ő eddig és nem tovább.

Te is lehetnél korrekt vele, ergó ha ebbe nem tudsz beletörődni, akkor kereshettél volna már régesrég mást!

Kérdező, nem vagy más, mint egy számító és írigy gonosz mostoha!

A helyedben átgondolnám, hogy érdemes-e lemondani a házasságról, gyerekről az ő egykori felesége és a gyerekei miatt.

Nekik megadatott minden, de te mondj le mindenről? Most még jól megvagytok, de az első komolyabb vitánál nagyon megfogod bánni. Együtt éltek egyáltalán, vagy csak találkozgattok? Nem írtad, de van egy olyan sejtésem, hogy a gyerekek azt sem engednék meg, hogy odaköltözz.

Meg hogy jó apuka? Oke, de nem a te gyerekednek...

Ő nem tudott továbblépni, nincs túl a feleségén. Szive joga így dönteni, de te ezt nem muszáj elfogadd.

"Valahol későn láttam bele jobban a dolgokba. Addigra már bele szerettem teljesen."

Hasonlót hadovál az apám második neje, mióta apám nemrég meghalt. Játssza a szegény szerelmes tündérkét... Mi családunkban annyiban volt más a szitu, hogy anyám élt, él, csak épp apró hülyeségeken vitatkoztak fiatal házas éveikben, mikor már én és két ikertesóm is megvoltunk. Egy öregasszony kiszemelte apámat, hogy tökéletes férje lenne a egy szem buta lányának. Hogy hogynem a "véletlen" össze is hozta őket, mert a csaj jelentkezett takarítónőnek oda, ahol apám dolgozott. Pár hét alatt (és nyilván párszori lábszéttevés után) feljebb küzdötte magát a ranglétrán, így a vállalati postát intézte, vagyis apámhoz is bejáratos lett... A céges bulikon meg rámászott...

Azt a k. kígyót nem érdekelte, hogy apámnak felesége és 3 pici gyereke van... Amint tudott támadott, és teljesen kapóra jött neki az, hogy apám túl érzékeny volt és vitázott anyámmal épp...

Eljátszotta, hogy vele milyen jó... Apám meg hülye volt és későn ébredt. Az a r.banc terhes lett irtó hamar, így vitte apámat...

Így nevelt fel minket anyám egyedül.

Feltűnően hamar lebabázott az a nőszemély, aztán gyorsan összehozott még egy kölyköt apámmal. De onnanstól kezdve, vagy tán addig is ki tudja mi volt, mindenesetre apámnak elege lett, és beigazolódott a gyanúja, hogy az első gyereke nem is apám gyereke! HOgy kié, abban az anyja se biztos, persze utolsó k. volt mindig is. Nem hibába gyúrt az anyja, hogy férjet keressen a lányának...

Hány-de hány ember életét tette ezzel tönkre ez a két ostoba liba? Végülis a sajátjjukat is... volt értelme?

Na hát Kérdező, esetedben pozitívum, hogy még nem vagy terhes, nem akarod más gyerekét egy özvegyember gyerekének álcázni...! De végiggondolhatnád annak a 11 és 7 éves gyereknek is a helyzetét!

Meghalt az anyjuk és te már most belemásztál a mindennapi életükbe, még ki is akarod sajátítani az apjukat, meg házasságot, netán gyereket is akarsz odacsinálni? Ébredj már fel és legyél már tisztességesebb! Jó apa, jó apa, oké, de nem a te elképzelt gyerekeid apja! Hanem ennek a két gyereknek az apja! Fogadd ezt el!

A későbbiekben sem lenne célszerű egy házasság és további gyerekek ennek a férfinak, mert ha majd egyszer meghal, ez a két gyerek örököl utána. De ha te elveteted magad vele meg gyereket csinálsz még, akkor ezzel a két gyerek örökségét csökkented! Bár ezt már nyilván így is megteszed, ha két éve a nyakukon vagy és rád is költ az úr...

Figyu, tudd hol a helyed, ennyi!

Visszakanyarodva apám 2.nejére: Nagyon hamar és zűrősen váltak el apámmal, a nőnek nem jött be az élet, azóta már nemtudom hagyadik férjét koptatja, ja nem, mind otthagyta, a mostani meg nem veszi feleségül. Miután apám meghalt, jött a nagy részvét dumával, meg az álszent meséivel, hogy de ő milyen szerelmes lett és jajj nem volt visszaút. Nem-e...

"

Ő nem tudott továbblépni, nincs túl a feleségén. Szive joga így dönteni, de te ezt nem muszáj elfogadd."

Túl van a feleségén, csak még egyet már nem akar. Olyan nő való hozzá, aki nem férjet keres. Van sok ilyen nő is!

Most gyakorlatilag 2 éve az orránál fogva van vezetve, mert a jelen nője elhitette vele, hogy neki ez így jó. Csúnya végetek lesz!

Ismertem fiatal lányt, aki 17 évet várt a hercegre, aki "már az elején megmondta: nem fog soha megházasodni. A lány végig reménykedett, hogy "majd az ő hatására", "majd az ő kedvéért", "majd a következő évben lánykérés lesz"...

Csalódás lett a vége, ennyi évet pazarolt el az életéből...