Ha anyám utal rá, hogy nem vihetem idősekotthonába-mi a helyes hozzáállás?
Mèg korai ezen agyalni, de anyám utalt rá, hogy majd nem vihetném idősek otthonába.
Küldött egy videót amiben arról beszélnek, hogy egy gyerek sem “dobhatja a szüleit öregek otthonában mert a szülő sem küldte árvaházba a gyereket.”
Egyrészt nem én kértem, hogy szüljön meg, és ha már akart, akkor normális, hogy felnevelt de kb emiatt elvárja a viszonzást.
Miután ezt küldte én csak annyit mondtam, hogy ha úgy lenne és nem dolgozhatnék az ellátás miatt miből élnénk? Neki amúgy kb nem lesz/nagyon kevés lesz a nyugdíja, apám haláláig háztartásbeli volt, most egy élettársával dolgoznak és termelők, de nem fizeti a járulékot, nincsenek ledolgozott évei. Erre felháborodva csak annyit vàlaszolt, hogy “kèpes lennél berakni?! Na szép.” És azóta sértődött.
Már régebb is mondott olyasmiket, amikor épp nem azt tettem amit ő akart, hogy ő felnevelt, mindent megadott, én meg hálátlan vagyok.
Az tény, hogy fizikálisan megadott minden tőle telhetőt, mindig volt mit ennem, amibe öltözzek, cserébe mindent úgy kellett tennem, ahogy ő mondja, mert ha nem jött a büntetés, távolodás, kiabálás. Erőltette, hogy milyen iskolába menjek, “legyél valaki, sikeres” címszó alatt, de hogy én mit akarok, boldog vagyok-e nem számított. Egy ilyen félig kijárt egyetem után vettem kezembe az életem és kezdtem úgy csinálni a dolgokat, ahogy nekem jó. Ezt is rossz néven vette, sokszor haragudott meg, mert nem kértem a vèlemènyèt vagy nem úgy tettem, ahogy ő akarta. Szépen lassan sínre került az életem, férjhez mentem, kijöttünk külföldre, próbáljuk a saját kis èletünk kialakítani, saját lakást szerezni, majd gyereket ha úgy sikerül minden. Ma már kicsit másképp áll hozzám, nem vagyok az az “idétlen, lusta valaki”, mintha felnézne rám ès kedvesebb, mint gyerekkoromba. Tudom, hogy sokan úgy állnak hozzá, hogy vissza akarják adni azt a sok jót, amit kaptak és nem kérdés, hogy otthon ápolnák a szüleiket, de nekem ilyenkor akaratlanul is jut eszembe, hogy milyen szigorú volt, ha átjöttek játszani folyton dolgoztatott és sokszor kiabált is, egy idő után pedig nem jött senki mert”félünk anyukádtól” vagy amikor sírtam, mindig azzal fenyegetett, ha nem hagyom abba elvisz a bolondokházába…
Szóval fogalmam sincs, hogy ilyen esetben mi a jó döntés, lenne-e bűntudatom valamelyiket választva, az èn életem is nemrég indult el jó irànyba…illetve csak 49èves.
26n
válasza:Itt írják, hogy önköltséges alapon is működhet. Ha anyukád nem fizetett járulékokat, akkor tegyen félre, vagy, mint korábban írták menjen dolgozni és lesznek évei nyugdíjhoz.
Aki feketézik/nem fizet, az magasabb fizetést is kap (én is voltam több ilyen interjún, de végül nem fogadtam el), szóval érthető, hogy neki magaról kell gondoskodnia, ha nem tett semmit a közösbe. Ha mindent felél, az nem a te vagy mások gondja, annak a következményeit majd ő viseli.
válasza:Meg érzelmileg zsarol is.
Ha nagyon eljátszaná mindenét, még ott vannak a hajléktalanszállók. Ott is találkoztam egy-ket olyan időssel, akinek kőkemény bántalmazó termeszete volt, a gyerekei meg külföldön, mert senki nem tudta elviselni őket...
válasza: válasza:53.: Amíg cselekvőképes valaki, nem költöztethető akarata ellenére idősotthonba.
Igaz, nem kényszeríthet arra se senkit, hogy 24 órában mellette legyen.
válasza:PTK Negyedik könyv: Családjog / XIII. cím: A rokontartás
Akár büntetőjogi következményekkel is jár ha a bíróság megállapítja pl. a szülőtartást.
Akár tetszik, akár nem kötelessége lesz gondoskodni az anyjáról, ha a bíróság úgy ítéli meg.
válasza:55.: Igen, ez így van. Viszont azt a törvény nem határozza meg, hogy a gondoskodást személyesen, vagy mások segítségével végezze. Arra szerintem nem kötelezhető, hogy odaköltözzön és ő legyen a 24 órás ápolója. A szülőtartás a tartásdíj egy formája, pénzben kifejezhető. Általában szegény kisnyugdíjasok szokták ezt igényelni. Azt nem akadályozhatja meg az anyuka, hogy a kérdező saját maga helyett gondozókat küldjön. Sokszor valaki egészségileg se alkalmas a beteg szülő ápolására, mert pl. sovány alkatú, a szülő meg kövér, a gyereknek rossz a gerince, emiatt nem tudná emelgetni.
Amúgy normális erkölcsi érzésű ember nem hagyja ellátatlanul meghalni a szülőjét, segít neki. Még akkor is, ha nem volt jó a kapcsolatuk. Nagyon súlyos esetben tudom azt elfogadni, hogy valaki nem hajlandó segíteni neki, pl. ha az életére tört a szülő, vagy megerőszakolta.
válasza: válasza:Nem kell ezzel foglalkozni, hogy ki milyen segítséget tagadna meg az anyjától, mert a bíróság a szakmai háttérrel eldönti, hogy milyen segítséget köteles nyújtani a kedves rokon. Nem kell kifogásokat keresni, minden ügy más és egyedi. Felesleges ezen hergelni magatokat.
Itt csak az egyik fél véleményét látjuk, de nem ismerjük a másik felet, ne is ítélkezzetek. Engem nem győzött meg a kedves Kérdező, hogy Ő csak áldozat lenne.
De bizony a bíróság meghatározza, hogy a segítség milyen szintű legyen. Ha személyes gondoskodást igényel a Mama akkor arról kell gondoskodnia a rokonnak. Vagy megfizet valakit, vagy ő maga végzi el. A bíróságot csak az érdekli, hogy az ellátás biztosítva legyen. Nem személyfüggő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!