Szülők, anyák, apák! Ti beszélgettetek már itt a gyermeketekről valakivel? Bármilyen vonatkozásban, témában

Nem, mivel itt a szülők arányában kevesebben vannak, mint a tinik és a huszonévesek. Tehát ha mondjuk az oldal felhasználóinak 70%-ának nincs gyereke, de ugyanúgy hozzászól-mindenki mindenhez hozzászól-akkor irreleváns tanácsokat fogok kapni.

Szemléletes példa: pár hete egy 15 éves fiú kiírta, hogy a szülei nem veszik le a szülői felügyeletet a telefonjáról (family link gondolom) és mit csináljon, volt kb 30 hozzászólás és mind azt írta, hogy a szülők gonoszok, ez a jogok sárbatiprása, adtak tanácsot, hogy kerülje meg a szülői felügyeletet, sőt volt aki trollkodással vádolta, mert "ilyet ép elméjű szülő nem tesz a gyerekével".

Közben a valóság: 14 éves lányom van, 23 fő az osztálylétszám, abból csak 2 gyereknek nincs szülői felügyelet a telefonján. És nem mostanában fogjuk levenni mi se. Nyilván a válaszolók mind gyermektelenek, akik azt se tudják mire való az a program és egyszerű despotizmusnak tartják. Úgy, mint ebben, úgy egy csomó más témában is egyszerűen elvinne rossz gondolkodásba, ha egy gyermektelen tanácsát kéne olvasnom.

Soha nem beszélgetek itt senkivel privátban a gyerekemről, pedig nekem is van okom büszkének lenni rá.

De számtalan példa volt már arra, hogy mivel az oldal anonim, hozzászólásban hoztam példát az életünkről, aminek szerves része a gyerekünk.

5-öshöz hasonlóan én is volt, hogy a saját gyerekeim példájából kiindulva válaszoltam valakinek. Pl. hogy X éves korában mit tudott, mit nem tudott, mikor mennyi szót mondott, mikor és milyen folyamatokon keresztül lett szobatiszta stb. Ez különösen hasznos, mert sok anyában extrém szorongások vannak, hogy valamit nem jól vagy nem időre csinál a gyereke és megnyugtatja, ha sorjáznak a válaszok, hogy "nálunk is így volt", "nálunk még később kezdte" stb.

Mondjuk dicsekedni sosem szoktam a gyerekeimmel. Már csak azért sem, mert én is utáltam, ha gyerekkoromban a szüleim énvelem (pl. tanulmányi eredményeimmel) dicsekedtek. Nekem pl. osztálytalálkozón is fura, amikor elmeséli valaki, hogy hány és milyen versenyt nyert a gyereke. Mintha a szülő saját érdemének akarná beállítani ezeket.

Más.

2-essel messzemenően nem értek egyet. Én is sokszor megdöbbenve olvasom, milyen "pórázt" raknak sokan a gyerekükre. És megtévesztő lehet, de én családapaként is sokszor a kamaszgyerek kérdezővel értek egyet. Úgyhogy nem kell azt képzelni, hogy minden ilyen válaszoló szükségképpen gyermektelen ill. kamaszkorú. A gyerekbe felelősségtudatot kell nevelni, és utána megbízni benne. Nekem ez az elvem, nem a technikai kontrollálás - amit könnyen lehet, hogy ki is tud játszani, mert messze jobban ért ehhez, mint én. Ahol pedig a gyerek kijátssza a szülőt, ott már nincs őszinteség, és ezt sokkal nagyobb bajnak tartanám.