Ha anyám utal rá, hogy nem vihetem idősekotthonába-mi a helyes hozzáállás?
Mèg korai ezen agyalni, de anyám utalt rá, hogy majd nem vihetném idősek otthonába.
Küldött egy videót amiben arról beszélnek, hogy egy gyerek sem “dobhatja a szüleit öregek otthonában mert a szülő sem küldte árvaházba a gyereket.”
Egyrészt nem én kértem, hogy szüljön meg, és ha már akart, akkor normális, hogy felnevelt de kb emiatt elvárja a viszonzást.
Miután ezt küldte én csak annyit mondtam, hogy ha úgy lenne és nem dolgozhatnék az ellátás miatt miből élnénk? Neki amúgy kb nem lesz/nagyon kevés lesz a nyugdíja, apám haláláig háztartásbeli volt, most egy élettársával dolgoznak és termelők, de nem fizeti a járulékot, nincsenek ledolgozott évei. Erre felháborodva csak annyit vàlaszolt, hogy “kèpes lennél berakni?! Na szép.” És azóta sértődött.
Már régebb is mondott olyasmiket, amikor épp nem azt tettem amit ő akart, hogy ő felnevelt, mindent megadott, én meg hálátlan vagyok.
Az tény, hogy fizikálisan megadott minden tőle telhetőt, mindig volt mit ennem, amibe öltözzek, cserébe mindent úgy kellett tennem, ahogy ő mondja, mert ha nem jött a büntetés, távolodás, kiabálás. Erőltette, hogy milyen iskolába menjek, “legyél valaki, sikeres” címszó alatt, de hogy én mit akarok, boldog vagyok-e nem számított. Egy ilyen félig kijárt egyetem után vettem kezembe az életem és kezdtem úgy csinálni a dolgokat, ahogy nekem jó. Ezt is rossz néven vette, sokszor haragudott meg, mert nem kértem a vèlemènyèt vagy nem úgy tettem, ahogy ő akarta. Szépen lassan sínre került az életem, férjhez mentem, kijöttünk külföldre, próbáljuk a saját kis èletünk kialakítani, saját lakást szerezni, majd gyereket ha úgy sikerül minden. Ma már kicsit másképp áll hozzám, nem vagyok az az “idétlen, lusta valaki”, mintha felnézne rám ès kedvesebb, mint gyerekkoromba. Tudom, hogy sokan úgy állnak hozzá, hogy vissza akarják adni azt a sok jót, amit kaptak és nem kérdés, hogy otthon ápolnák a szüleiket, de nekem ilyenkor akaratlanul is jut eszembe, hogy milyen szigorú volt, ha átjöttek játszani folyton dolgoztatott és sokszor kiabált is, egy idő után pedig nem jött senki mert”félünk anyukádtól” vagy amikor sírtam, mindig azzal fenyegetett, ha nem hagyom abba elvisz a bolondokházába…
Szóval fogalmam sincs, hogy ilyen esetben mi a jó döntés, lenne-e bűntudatom valamelyiket választva, az èn életem is nemrég indult el jó irànyba…illetve csak 49èves.
26n
Kérdező, nem olvastam végig a litániádat, mert semmi értelme.
A végén ott van feketén-fehéren: anyukád 49 éves.
Miféle öregek otthonán töröd a fejed?
Anyukád 16 évig még dolgozni fog (de ha nők-40-nel megy nyugdíjba, akkor is még sok évig). Úgyhogy nem az az aktuális kérdés, hogy ő öregek otthonába fog-e kerülni, hanem az, hogy a munkahelyén hogyan tud helyt állni.
Van egy rossz hírem: sok év kihagyás után nagyon nehéz bejelentett álláshoz jutni. Nem biztos, hogy felelőtlenség van emögött. Lehet, hogy vannak betegségei, ami miatt nem tudott akármit elvállalni. 10-15 éve nagyon nehéz volt elhelyezkedni, sokan akkor sodródtak bele ebbe.
A tébéjét biztos fizeti, sok az önbefizető ember, az állam nem kérdezi, miből fizeti valaki, de azt kötelező, mert azonnal látják az orvosnál és az OEP behajtja. Ha őstermelők, akkor maguknak kell ezt fizetni.
Idős korukban a parasztgazdaságot haszonbérbe is adhatják és akkor abból megélnek majd.
Itt inkább az a baj, hogy rossz anya volt. Aki lelki terrort alkalmazott a gyerekén, ne csodálkozzon, ha nem kap megfelelő gondoskodást tőle. Ha jó lenne a kapcsolatuk, akkor nem lenne ekkora gond.
#19 Van egy ismerős vállalkozó, minimálbérre jelentette be magát, az után fizeti a járulékokat, a felesége le van százalékolva, egyiknek sem lesz magas nyugdíja. Ugyan vannak gyerekek, de ők jelenleg saját magukat sem fogják tudni eltartani, nemhogy később a szüleiket támogatni.
#22 A TB finanszírozását lehet kérni az államtól is, abban viszont igazad van, hogy vastagon kiszámlázza visszamenőlegesen is az állam az elmaradásokat.
"Nem biztos, hogy felelőtlenség van emögött. Lehet, hogy vannak betegségei, ami miatt nem tudott akármit elvállalni. 10-15 éve nagyon nehéz volt elhelyezkedni, sokan akkor sodródtak bele ebbe."
Ez szomorú, de erre nem megoldás, hogy szülök gyereket, aztán majd ő megoldja, amit én nem tudtam.
Ezt sokszor felhozzák mások is, és valóban nem lehet látni a jövőt, de ez pont nem olyan eset, hogy leégett a háza, hanem életképtelen volt mindig is.
Sok ember van, akinél beüt valami, és ha nehezen is, de mindig alkalmazkodnak az új helyzetekhez.
Miről beszélsz 22-es?"10-15 éve nagyon nehéz volt elhelyezkedni, sokan akkor sodródtak bele ebbe."
3 munkahelyem volt,rendes bejelentett 8 órás munkára ,nem találtunk embert sem a gondnokságra, sem a mosodába,sem a koliba,már olyan feltételekkel sem, hogy nincs fixen meghatározva a munkakezdési idő/az ebédidőt sem kellett ledolgozni+volt még 3x10 perces cigiszünet.Olyan "kifogásoknak" is helyt adtunk, hogyha valaki nem tudna létrára mászni, akkor nem kell neki,meg ezer más kedvezmény,mégis lasszóval kellett fogni az embereket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!