Ha anyám utal rá, hogy nem vihetem idősekotthonába-mi a helyes hozzáállás?

Mèg korai ezen agyalni, de anyám utalt rá, hogy majd nem vihetném idősek otthonába.

Küldött egy videót amiben arról beszélnek, hogy egy gyerek sem “dobhatja a szüleit öregek otthonában mert a szülő sem küldte árvaházba a gyereket.”

Egyrészt nem én kértem, hogy szüljön meg, és ha már akart, akkor normális, hogy felnevelt de kb emiatt elvárja a viszonzást.

Miután ezt küldte én csak annyit mondtam, hogy ha úgy lenne és nem dolgozhatnék az ellátás miatt miből élnénk? Neki amúgy kb nem lesz/nagyon kevés lesz a nyugdíja, apám haláláig háztartásbeli volt, most egy élettársával dolgoznak és termelők, de nem fizeti a járulékot, nincsenek ledolgozott évei. Erre felháborodva csak annyit vàlaszolt, hogy “kèpes lennél berakni?! Na szép.” És azóta sértődött.

Már régebb is mondott olyasmiket, amikor épp nem azt tettem amit ő akart, hogy ő felnevelt, mindent megadott, én meg hálátlan vagyok.

Az tény, hogy fizikálisan megadott minden tőle telhetőt, mindig volt mit ennem, amibe öltözzek, cserébe mindent úgy kellett tennem, ahogy ő mondja, mert ha nem jött a büntetés, távolodás, kiabálás. Erőltette, hogy milyen iskolába menjek, “legyél valaki, sikeres” címszó alatt, de hogy én mit akarok, boldog vagyok-e nem számított. Egy ilyen félig kijárt egyetem után vettem kezembe az életem és kezdtem úgy csinálni a dolgokat, ahogy nekem jó. Ezt is rossz néven vette, sokszor haragudott meg, mert nem kértem a vèlemènyèt vagy nem úgy tettem, ahogy ő akarta. Szépen lassan sínre került az életem, férjhez mentem, kijöttünk külföldre, próbáljuk a saját kis èletünk kialakítani, saját lakást szerezni, majd gyereket ha úgy sikerül minden. Ma már kicsit másképp áll hozzám, nem vagyok az az “idétlen, lusta valaki”, mintha felnézne rám ès kedvesebb, mint gyerekkoromba. Tudom, hogy sokan úgy állnak hozzá, hogy vissza akarják adni azt a sok jót, amit kaptak és nem kérdés, hogy otthon ápolnák a szüleiket, de nekem ilyenkor akaratlanul is jut eszembe, hogy milyen szigorú volt, ha átjöttek játszani folyton dolgoztatott és sokszor kiabált is, egy idő után pedig nem jött senki mert”félünk anyukádtól” vagy amikor sírtam, mindig azzal fenyegetett, ha nem hagyom abba elvisz a bolondokházába…

Szóval fogalmam sincs, hogy ilyen esetben mi a jó döntés, lenne-e bűntudatom valamelyiket választva, az èn életem is nemrég indult el jó irànyba…illetve csak 49èves.

26n