Ha anyám utal rá, hogy nem vihetem idősekotthonába-mi a helyes hozzáállás?
Mèg korai ezen agyalni, de anyám utalt rá, hogy majd nem vihetném idősek otthonába.
Küldött egy videót amiben arról beszélnek, hogy egy gyerek sem “dobhatja a szüleit öregek otthonában mert a szülő sem küldte árvaházba a gyereket.”
Egyrészt nem én kértem, hogy szüljön meg, és ha már akart, akkor normális, hogy felnevelt de kb emiatt elvárja a viszonzást.
Miután ezt küldte én csak annyit mondtam, hogy ha úgy lenne és nem dolgozhatnék az ellátás miatt miből élnénk? Neki amúgy kb nem lesz/nagyon kevés lesz a nyugdíja, apám haláláig háztartásbeli volt, most egy élettársával dolgoznak és termelők, de nem fizeti a járulékot, nincsenek ledolgozott évei. Erre felháborodva csak annyit vàlaszolt, hogy “kèpes lennél berakni?! Na szép.” És azóta sértődött.
Már régebb is mondott olyasmiket, amikor épp nem azt tettem amit ő akart, hogy ő felnevelt, mindent megadott, én meg hálátlan vagyok.
Az tény, hogy fizikálisan megadott minden tőle telhetőt, mindig volt mit ennem, amibe öltözzek, cserébe mindent úgy kellett tennem, ahogy ő mondja, mert ha nem jött a büntetés, távolodás, kiabálás. Erőltette, hogy milyen iskolába menjek, “legyél valaki, sikeres” címszó alatt, de hogy én mit akarok, boldog vagyok-e nem számított. Egy ilyen félig kijárt egyetem után vettem kezembe az életem és kezdtem úgy csinálni a dolgokat, ahogy nekem jó. Ezt is rossz néven vette, sokszor haragudott meg, mert nem kértem a vèlemènyèt vagy nem úgy tettem, ahogy ő akarta. Szépen lassan sínre került az életem, férjhez mentem, kijöttünk külföldre, próbáljuk a saját kis èletünk kialakítani, saját lakást szerezni, majd gyereket ha úgy sikerül minden. Ma már kicsit másképp áll hozzám, nem vagyok az az “idétlen, lusta valaki”, mintha felnézne rám ès kedvesebb, mint gyerekkoromba. Tudom, hogy sokan úgy állnak hozzá, hogy vissza akarják adni azt a sok jót, amit kaptak és nem kérdés, hogy otthon ápolnák a szüleiket, de nekem ilyenkor akaratlanul is jut eszembe, hogy milyen szigorú volt, ha átjöttek játszani folyton dolgoztatott és sokszor kiabált is, egy idő után pedig nem jött senki mert”félünk anyukádtól” vagy amikor sírtam, mindig azzal fenyegetett, ha nem hagyom abba elvisz a bolondokházába…
Szóval fogalmam sincs, hogy ilyen esetben mi a jó döntés, lenne-e bűntudatom valamelyiket választva, az èn életem is nemrég indult el jó irànyba…illetve csak 49èves.
26n
válasza:"Aki azért megy külföldre, hogy kibújjon a felelősség alól, a jogi alól talán kibújhat, de ha van lelkiimerete, az erkölcsi alól nem."
Én meg úgy vagyok ezzel, hogy szülője gyerekeként az a dolga a fiatal felnőttnek, hogy leváljon a szülőről, önállósítsa magát (akár családot alapít az a fiatal, akár nem), és ne a szülőn élősködjön, ne a szülőt terhelje a saját életének a gondjaival.
Ezt a kérdező bőven megtette. Az életképtelen szülőnek pedig nincs joga a gyerekére terhelni a saját nyomorát. Vagy akkor ennek most úgy kellene kinézni, hogy a kérdező gyerekei szívjanak azért, mert az anyjuknak életképtelen, felelőtlen anyja van? Nekik ne legyen azért fogaszabályzó és egyetem, mert az anyjuknak a saját anyját kell ápolnia, vagy éppen az ápolását finanszíroznia? Azért elég nonszensz lenne.
válasza:" A gondozáshoz lehet segítséget kérni."
Azért a szociális gondozót külföldről nehezen tudná koordinálni. Maradna a magán, az meg 0-24-ben havi 650 ezer alsó hangon. Mindenért neki kellene hazarohangálnia. Ha pedig hazaköltözik családostól, akkor sokkal rosszabb helyzetbe hozza a saját családját, töredékét keresve itthon, mint külföldön.
Én nem csinálnám. Menjen a maga útján minden, aztán keressenek meg, amikor cirka 30 év múlva itt az ideje (persze azért nem hagynék meg külföldi lakcímeket). Sok víz lefolyik addig még a Dunán.
Amúgy a lepontozók valószínűleg azok, akik ugyanúgy a halál f..szába kívánják az idős szülőt, akit gondozniuk "kell", vagy finanszírozniuk "kell", csak mivel csicskák, ezért ráhúzzák az egészre ezt a "mégiscsak az anyád, erkölcsi kötelességed bla..bla.." szöveget. (Dögöljön meg a szomszéd tehene is alapon, ha már ő szív, akkor szívjon ez a külföldön élő, jól boldoguló, családot alapító kérdező csajszi is.)
válasza:41-es: Nem azt írtam, hogy ne váljon le a szülőről. Hanem azt, hogyha az a külföldre költözés motivációja, hogy a felelősség alól kibújjon, az baj.
manapság sokan kerülhetnek nehéz helyzetbe, nem életképtelenségről van szó. Hagyományos szemléletű falusi nő lehet, aki azért volt háztartásbeli, mert azt a mintát látta, hogy ha a férj jól keres, nem kell munkába állni. Más kérdés, hogy ennek vannak kockázatai, én se élnék így. Az utcán meghalni azért nem hagynám a kérdező helyében. Te úgy fogalmazol, mintha egy szegény, beteg idős anya kolonc lenne, amit le kell rázni. Ez súlyos. A családi kötelék erkölcsileg kötelez, kivéve, ha nagyon súlyos a helyzet (pl. késsel kergette a gyerekét). Természetes, hogy nem lesz mindenkinek mindenre pénze, de nem is lehet teljesen lerázni a kötelességet. Ahhoz meg nagyon szegénynek kell lenni, ha valaki ezért nem tud tanulni.
válasza:42.: Nem kell 0-24 órás magángondozót fizetni. Vannak, akik napi néhány órát segítenek, kijárnak.
Én évekkel ezelőtt ezt csináltam. Volt olyan ügyfelem, akinek Amerikában élt a fia, az öregasszony itt élt M.o.-n. Hetente párszor segítettem neki pár órát, de még fel tudott kelni, stb. A fiával e-mailben és telefonon tudtam kommunikálni. Ez nem megfizethetetlen, havi néhány tízezerből kijön. Meg lehet oldani, nem katasztrófa. Az öregasszony amúgy szintén nagyon nehéz természetű volt, megértettem a családot, hogy nem vállalták a vele való együtt élést, de a gondozás kiszervezhető. Én nem tudnék magára hagyni egy rászoruló beteg családtagot. Megoldható, hogy ne egyvalaki gondozza. Szervezés kérdése az egész. Ettől még nem csicska valaki.
válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat!
Egyébként nekem ez a téma eszembe sem jutott volna, ő küldte és firtatta, hogy ugye nem akarnám “oda tenni” és erre volt a válaszom, hogy ha olyan lesz a helyzet nem fogok állás nélkül otthon maradni vele, bevétel és nyugdíja nélkül.
Igazából engem nagyon is aggaszt, hogy már most ezzel terrorizál, főleg, hogy alig indult el a saját önálló életem, terveim, saját család szervezésén akarok gondolkodni ès nem ilyen nyomással, hogy anyámat hogy fogom eltartani mert ezt pedzegeti. Már most terhet ró rám, hogy ezekre válaszoljak és aztán sértődik meg.
Apámmal egy kertes házban éltek, ott van most is, de csak egy része van a nevén ès az enyémen, másik rész nagynénémé, de ott elvan és legalább nincs albérlet. Ameddig otthon éltem, az első alkalomtól kezdve mikor 18évesen egy alulfizető munkát vállaltam, osztanunk kellett a számlákat. Ezután semmit sem kellett rám költenie. Emlékszem az árvasági segélyen veszekedtünk, mert nem akarta nekem adni, 22éves koromig járt amíg egyetemeztem.
Nem volt semmilyen egészségügyi problémája, apámmal így elvoltak, halála után kb 2 évet dolgozott étteremben aztán jött az új pasi aki mellett azóta se. De vele nem is házasok, talán valami kis olcsó magánnyugdíjat fizetnek maguk után.
Mai napig folyton panaszkodik nekem, amikor telefonon beszélünk, hogy milyen drága volt a villanyszámla, a bevásárlás vagy autóbiztositás.
Elkezdett fájni a tèrde, és azóta folyton azt hallom, hogy drága lesz az ellátás ha kórházba kell menjen. Nem direkt, de teljesen úgy érzem, ezt is elvárná, hogy fizessem. Én meg két tűz között érzem magam, magamra akarok koncentrálni, a saját jóllètem kialakítani de a saját anyàm sem hagynàm cserben és sokszor nem tudom hol a hatàr…
válasza: válasza:Azért 49 évesen még simán szerezhet min. 16 év jogviszonyt. A lényeg, hogy 20 éve mindenképpen legyen meg.
Én nem fantáziálok, hogy vajon miért van esetleg kevés szolgálati ideje, mert a Kérdező leírásában egy szó sincs arról, hogy beteg lett volna, vagy nem tudott elhelyezkedni. Arról ír, hogy normálisan felnevelte, tehát valamit dolgozott. A járulékot pedig lehet egyénileg is fizetni.
válasza:Szerintem is jó megoldás a hazi gondozás. Én olyan 7 éve voltam ilyen gyakorlaton.
Az adott ellátotthoz az otthonába kb. 2-4 órára kimegy egy gondozó, és megcsinál olyat, h idős embert lefurdeti, felporszívóz, meg ilyen kisebb dolgok. (Nagytakarítást nem, mert az nyílván túlmutat ezen, de több ellátott próbált visszaélni ezzel és olcsón megúszni a takarítást). Az önkormányzat által működtetett csapat olyan 20-22 fő volt és ellátták, akik anyagilag jogosultak.
Mondjuk a bácsi is akinél kinn voltunk, nehéz természet volt és szerintem nem is volt különösebben rászoruló, nagy lakásban élt, de még ő is igénybe tudta venni. A gyerekei tojtak rá (gondolom megvolt az okuk). De ilyen ellátást kapott. Meg a rászorulók még étkezést is (kb házhoz viszik, mint a kajafutar).
Szóval szerintem ez jó megoldás lehet. És ezt kis nyugdíjból is intézhetitek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!