3 felnőtt, egészséges dolgozó ember. A pénzhez való hozzáállásuk egyenlő a nullával. Ha van, akkor van minden habzsi dőzsi, de ha nincs akkor jönnek kölcsön kérni. Vissza csak nehezen adják, akkor is tudom hogy újra kell majd adni?

Van erre egy varázsszó: NEM.

Tanuld meg kimondani.

- Tudsz kölcsönadni?

- Sajna nem./ Nincs nekem se. /Lekötöttem a bankban. / Kölcsönadtam másnak. / Lakást vettem.

Nekem is van ilyen ismerősöm. Ezek olyanok, mint a piócák, ha az ujjadat adod, akkor az egész tenyered, ha az egész tenyeredet adod, akkor az egész karod kell, és így tovább.

Soha nem elég nekik semmi, illetve mindig több kell.

Én az ilyenekkel azt az elvet szoktam követni, miszerint: "Ne halat adj, hanem hálót", tehát, ha látok az adott személyben dolgozni/tanulni/fejlődni/előbbrelépni akarást (na utóbbival kapcsolatban NEM azt a fajtát, aki másokon átgázolva akar felfelé törni a karrierlétrán!), azt, hogy tenni is akar valamit annak érdekében, hogy előbbre jusson, akkor igyekszem neki segíteni mondjuk abban, hogy munkához jusson, vagy pl. segítettem már hasonlóképp szegény, rászoruló valakit abban, hogy nyelvkönyvekhez jusson hozzá, hogy tanulni tudjon, de pénzt, drága, értékes tárgyat, holmit, ajándékot NEM adok.

A prémium műszaki cikkeket, luxus ruhákat, méregdrága parfümöt és egyéb felsőkategóriás igényeket mindenki maga teremtse elő saját magának.