A gyerekem leéget ezekkel a szövegeléseivel, mit tehetnék?

19: szerintem viszont az a baj, hogy csak találgatunk. Ez is csak egy opció, nem tudjuk, hogy ténylegesen mit gondol, vagy mit érez ez a lány, azonkívül hogy ebben a generációban alap a trágárkodás, sajnos nagyon sok szülőnek fogalma sincs arról, minek, milyen pszichológiai hatása van a gyerekre. A gyerekek tiszteletlenek oké, de akkor ezt vagy korábban kellett volna belenevelni ebbe a lányba, vagy le kell állítani mindenkit, aki még belerúg, mert önbizalomhiányos, mert nem kell senkinek és ehhez kell a szakember!

De ha ez nem lenne elvárás, h legyen valakije, mert már a tesójának is van, feleennyit se stresszelne ezen. Vannak olyan emberek, akiknek kicsit nehezebb párt találni, és inkább megvárják azt a személyt, akivel úgy érzik, rendben lesz a dolog.

Én a ló másik oldala vagyok, sokáig nem foglalkoztam az önbizalomhiányommal, sem azzal, hogy mennyire teljesítménykényszeresre nevelt a saját anyám (lelkiztünk eleget, de ő munkamániás és én is az lettem). Emiatt 25 évesen kerültem pszichológushoz, amikor 1 éve voltam már tanár. (Ez a 4. Évem, középiskolában oktatok, látok sok olyan gyereket, ahol nem a társas pofátlanság a baj, hanem otthon vannak gondok).

Nő vagyok, nőnek lenni nem könnyű. Olyan társat találni, aki normális, szintén nem könnyű, mert a pszichés zavarokban is élen jàrunk Európában.

És azért írom, amit mert én megyek a saját önismereti utamon, terápiába járok és tanárként egy csomó pszichológiai tudást nem tanítanak az egyetemen se. Amiatt vagyok ahol, mert a legjobb barátnőm lett az itteni iskolapszichológus es ő is segít nekem meg a tanítványokkal kapcsolatban is.

Azert mondom, hogy találgatas helyett jobbat tenne ennek a fiatal felnőtt nőnek egy pszichológus, higgyétek el, senkinek sem kívánom, aki nő és élete legszebb éveit éli, hogy 27 éven át szingli legyen.

Mindenesetre én a mostani páromért végtelenül hálás vagyok, rá megérte várnom, akkor is ha nehéz út volt. :)

Üdv;

Egy angol-biológia tanárnő, aki szerint fontos a pszichológia

Egyébként itt egyik oldal sem jó. A lány nagyon durván nem tudja feldolgozni, hogy még nem adatott meg az életében. De ez minél jobban eldurvul, annál inkább nem fog tudni normálisan hozzáállni az első szexualitásához. Tehát valakinek tényleg szakszerűen beszélnie kell vele. Az érem másik oldala a család, hogy ezt nem kéne forszírozni. Nyilván ez is problémája a lánynak és ettől is begőzöl.

Nekem melegként csak 28 évesen adódott meg, sajnos későn kezdtem keresgélni és sok mocskot találtam meg éveken át. De nem volt ilyen gondom, igazából én félős voltam, és türelmesen kitartottam. Most inkább az a bajom, hogy nem éltem ki magamat és alacsony libidójú párom mellett többet kívánnék. (Nem fogom megcsalni attól.) De ez már egészen más probléma.

22-es: A te helyzeted valószínűleg nem azonos a kérdező lányáéval. Ugyanis utóbbi keres, de nem talál, nem kell senkinek. Gondolom, utánad azonban érdeklődtek fiúk már a középiskolában is, csak te döntöttél úgy, hogy velük nem. Én is későn kezdtem a párkapcsolatokat, a húszas éveimben, de 13 éves korom óta voltak rám érdeklődők. A kamasz fiúk azonban sose érdekeltek, ezért később kezdtem a kapcsolataimat.

A kérdésben szereplő fiatal nő egy femcel lehet. Kevesen vannak, de vannak. Ők azok, akik a kutyának se kellenek, mert csúnyák, kövérek, esetleg valami testi hibájuk, fogyatékosságuk is van. Sokan nem is hisznek a létezésükben, mert azt hiszik, ha egy nőn luk van, akkor már biztos fog a pasiknak kelleni, ha ronda, akkor vagy alkalmi szexre, vagy a ronda férfiaknak. Pedig nem így van, léteznek femcelek is (az incelek mintájára). Sőt, idős korban a legtöbb nő femcellé változik, sok nő akarna özvegyen, vagy elváltan, stb. még új kapcsolatot mondjuk 75 évesen, de nem talál. Nagyon ronda fiatal nők is belekerülhetnek ebbe a helyzetbe. Ne keverjük ezt össze azokkal az esetekkel, amikor valaki vagy nagyon válogatós, vagy valamilyen kapcsolatteremtési zavar, vagy önbizalomhiány miatt nem tud párra lelni. Én is visszautasítottam sok fiút, mire valakit elfogadtam. Ezt nem bántam meg. Egyedül azt sajnálom, hogy emiatt volt sok magányos évem, mert szexelni azt szeretek. Meg társas lény is vagyok.

31, sok a duma. Szó nincs arról, hogy nem kell senkinek. Az anya annyit írt, hogy szerinte ezért beszél így. Holott jó eséllyel csak elege van a hülye családból.

És felesleges kisregényt írni félóránként, látjuk, milyen okos vagy.

26-ost méltatom egyáltalán válaszra, a többi nem tudom minősíteni, mert jelenleg nincs a környezetemben oly egyszerű életforma, amelyhez egyáltalán hasonlítani tudnám azt, mely példányok oly ékesszólóan és szofisztikáltan képesek felköhögni gyomruk alantas tartalmát.

26-os, szerinted miért illetlen, ha például a keresztanyja megkérdezi a rokon kislánytól, hogy mi újság, hogy áll a pasikkal stb? Ebben mi az illetlenség? Erre két válasz létezik és mindkettő megfogalmazhatná aszerint, hogy a saját szüleit ne alázná meg. Egyébként, ha a gyerekem ilyen lenne instant kivágnám. Lehet önérzete a semmire, lehet mélységesen prosztó és alantas, sőt még jogai is lehetnek, csak nem az én házamban. Össze lehet pakolni és meg lehet mutatni, hogy milyen jó az élet pl. nevelőszülőknél. Nem azt kérdezték, hogy szűz-e, nem azt kérdezték, hogy borotválja-e az intim testrészét, sőt még azt sem kérdezték meg, hogy egyébként szokott-e maszturbálni. Na ezek ahogy te mondod vala illetlen kérdések. Ahogy én fogalmazok, meg indiszkrét kérdések, ellenben az, hogy megkérdezem én pl. a kis unokaöcsémet, hogy mizujs a csajok terén, majd ő mond A-t vagy B-t, ebben nincs semmi extra. Nem mellesleg azért kérdezem meg, ha megkérdezem néhanapján, mert amennyiben bánata van, sokkal könnyebben nyílik meg nekem, mint pl. az apjának, mert velem ritkán találkozik és nem annyira ciki megkérdezni tőlem bizonyos dolgokat, mint attól, akivel minden nap találkozik és másnap is esetleg az jár majd a gyerek fejében, hogy mennyire ciki dolgot kérdezett meg az apjától. Ilyen egyszerű az emberi természet. Te is sokkal könnyebben nyílsz meg egy idegennek, mint annak, akivel majd minden egyes nap szembe kell nézned. Próbáld ki, érdemes.

Az, hogy itt az alja, mert nagyon jól kitűnik, hogy ki itt az alja, akiknek van 20 szavas szókincsük és az önkifejezés terén annyit tudnak produkálni, valamint prezentálni, hogy hogyan kell bégetni és habzó szájjal kérődzni, hát ez van. Ezek ők és ez az igazság és egyáltalán nem érdekel, hogy ezeknek fáj az igazság. Nyugodtan ide lehet vágni, hogyan merészelem kendőzetlenül tálalni az igazságot, azért merem, mert ez az igazság. Én ennek tartok minden olyan embert, mely már régen nem ember és most hadd ne kezdjem el sorolni a miérteket, valamint az se, hogy egyébként ez is egy szubjektív vélemény, melyhez jogom van. Semmilyen körülmények között sem elhanyagolható azon aprócska körülmény, hogy még mindig nem nekem habzik a szám, mindig nem én remegek, még mindig ezen életformákkal ellentétben, hát megtudom fogalmazni a gondolataimat és azt szándékosan minél több karakteren keresztúl, hogy azt majdan képességeik hiányából adódóan véletlenül se tudják feldolgozni, mert bizony mondom vala, hát nem sikerül megütni azt a bizonyos szintet, mely szint elértével méltányolom azon erőfeszítéseket és azt méltányolva, hát úgy fogalmaznék, hogy az számukra is érthető legyen. Azaz rendkívül primitíven és lehetőleg tőmondatokban. Hogy nekik nem tetszik az igazság, az engem egyáltalán nem érdekel. Mondjuk próbálják meg magukat kifejezni, egyáltalán tudják magukat hogyan kifejezni, pl. ember módjára, amit én elvárok mindenkitől, melyek szeretnének egy relatív igényes, őszinte diskurzusban részt venni. Ellenben ezen poszt alatt hőbörgő, önmagát kifejezni nem tudó, általános műveltséggel véletlenül sem rendelkező, az olyan apróságokat, mint pl. etika, morál, becsület és társait folyékonyan írni és olvasni nem tudó -most pc leszek- "emberekkel", hát nem óhajtok diskurálni. Többek között ezen hozzászólás tartalmát is feldúsítva minél jobban és jobban, mert ez őket rendkívül frusztrálja annak ellenére, hogy ez egy értelmiségit kifejezetten lázba hoz. Ezzel természetesen nem azt állítom, hogy én speciel értelmiségi lennék, fogalmazzunk rendkívül szerényen úgy, hogy próbálkozom felzárkózni és talán hellyel-közzel néhanapján sikerül is. Hogy még szerényebb legyek, fogalmazzunk úgy, hogy most éppen nem sikerült ezt a szintet megugranom, ahogyan az érintett életformáknak sem azt, hogy kesztyűs kézzel bánjak velük. Ettől függetlenül még mindig én vagyok a kulturált, még mindig én fogalmazok relatív diplomatán, még mindig nem nekem habzik a szám és mondom vala nem remeg a kezem, mint a díszpintyeknek. Nekik erre futotta, hozott anyagból ennyit sikerült a szülőknek összehozni. Önérzet van, azt látom, csak éppen nincs mire, mert ezeket az alakokat szoktam kisöpörni pl. egy interjúról, hogy köszi szépen menjél haza keressél a saját képességeidnek megfelelő állást, mert annyit nem bíznék ezekre, hogy felmosórongyot megfogja és feltakarítson a wc-ben.

(Azért kettő diplomával biztosan gyűlölöm az értelmiségieket, szövegértésből te is jelesre vizsgáztál. Minekutána még meg sem erőltettem magam, pedig felettébb piszkálja a fantáziámat, hogy belefogja az afféle fogalmazásba, amit ezen gyönyörű egyedi a társadalmunknak aztán értelmező kéziszótárral sem fejt meg, mert kb. akkor a szakadék köztük és köztem, hogy a Mariana-árok is elszégyellné magát. Szerintem itt már nincs is miről beszélni.)

Kivételesen nem nyújtom ezt is ordas mennyiségűre, bár csábító, kifejezetten csábító lenne, de akkor most azon "emberek" nem értenék meg a lényeget, kiknek valójában szól. A következő sorok szólnak a poszt szerzőjéhez is, ergo nem off és mindazoknak, kik úgy gondolják, hogy puszta jóindulatból érdeklődő, általuk csak "hülyének" titulált család elmehet a fenébe.

Kedveseim, senki nem kényszerít benneteket arra, hogy apátok és anyátok eltartson, hogy azt az ételt egyétek, azt a ruhát viseljétek, annak a háztartésnak a rezsijét fogyasszátok, melyre apátok és anyátok keresi meg a pénzt. El lehet tolni a kis biciklit otthonról, ezzel mondjuk éppen elég terhet levéve szüleitek válláról. Senkit nem köteleznek ám semmire, lehet menni ezzel a semmire se nagy arccal és önérzettel dolgozni és meglehet mutatni apátoknak és anyátoknak, hogy mekkora királyok vagytok. Mert itt aztán nagy királyok vagytok, viszont a nagybetűsben, egy hét alatt éhen pusztul a java, merthogy életképtelen, merthogy normális munkát nem kap, mert nincs mire, merthogy 20 évesen is otthon élősködtök és abból esztek még ekkor is, mit apáitok és anyáitok megkeres, amit az általatok csak "hülyének" nevezettek megkeresnek. Majd minekutána belefáradtak és megöregedtek, kiken még 30-40 éves korotokig élősködtök, hát vagy bedugjátok valami elfekvőbe, hogy még csak annyit se kelljen majd megkérdezni tőlük, hogy szevasz apám, szevasz anyám, hogy vagytok. Na szóval akkor a fentebb megfogalmazottak értelmében és ezen hozzászólás értelmében, melyben tények szerepelnek és melyek szigorúan a tényekre alapoznak, tényekre és magára az igazságra, hát lehet hőbörögni továbbra is, csak éppen nincs mire... Na minden jót, azért van az a pont, aminél lejjebb már nem megyek, így is szépen sikerült bemocskolnom a klaviatúrát.

Egy dolgot sajnálok, hogy azok az állítólagos "hülyék" nem olvassák gyomrotok gyönyörű tartalmát, melyet ezzel a nagy arcotokkal pl. azért nem mutattokk meg nekik, mert pont úgy kivágnának benneteket az utcára, ahogy én tenném a sajátommal, ha ilyen alantas, prosztó és szellemi mélyszegénységben tenyésző lenne, mint itt egyesek. Lehet itt a tények és érvek ellen fröcsögni, teljesen felesleges, mert ezt legfeljebb azon szubkultúra és miliő fogadja be, melyben ezen díszpintyek tenyésznek.

"felhozódik a téma, rokonok, ismerősök rákérdeznek"

vs.

"Ezért mi sose bántottuk, sose szólt be senki"

Ez két ellentétes állítás tőled. Melyik az igaz? Azt mondod, soha nem szólt be neki senki, ja, csak folyamatosan szekálják a barom rokonok... Hát a lányod még nagyon is finoman kezeli a helyzetet, tőlem anno kaptak személyesebb megjegyzéseket is válaszként.