Kegyetlen vagyok a kislányaimmal? 36N
Tegnap ebédet készítettem, előkészültem, kipakoltam a tányérokat-evőeszközöket-stb az asztalra egy kupacban, és megkértem a lányaimat (14, 16), hogy legyenek szívesen megteríteni. Tehát annyi lett volna a dolguk, hogy szétválogatják a dolgokat, amíg én a másodikkal foglalkoztam.
Szóltak, hogy mindjárt, mert valamit néztek a neten, mire kértem őket, hogy állítsák le addig, és terítsenek már meg tényleg. Még mindig nem jöttek, közben végeztem a másodikkal is, tehát már csak a terítés lett volna. A férjem kint volt a garázsban. Megint szóltam, be is mentem hozzájuk. Youtube-n néztek videót. Megint azt mondták, hogy mindjárt, egy perc.
Nagyon felbosszantottam magam. Alapból rendes lányok, tanulnak, nem pofátlanok, nincs éjjeli kimaradás meg ilyesmi, de a házimunkába való beszállásuk tragikus. Én pedig utálom ezt, senki cselédje nem vagyok, se másé, se a férjemé, se a gyereké. Ha négyen lakunk itt, koszolunk, eszünk, akkor mind a négyen kivesszük a részünket. Kicsi korukban se pakoltam el utánuk (három éves koruk után).
A még egy perc megszólalás után azt mondtam, hogy rendben van, ha ennyit nem tudnak megtenni, akkor nincs kérdés, kidobtam mindent (egyik kedvenc étele volt a lányoknak, miattuk csináltam egyébként), és rendeltem magamnak és a férjemnek ebédet. Mondtam a lányoknak, hogy akkor lehet felőlem rendelni is (de arra pénzt kértek, mondtam, hogy biztosan nem), vagy főzni maguknak. Azt nem, ők nem tudnak úgy, mint én. Rendben. Mi megebédeltünk a férjemmel, a lányok nem ettek, duzzogtak. Estig kitartott a dolog, aztán csináltak magunkat pirítóst valamivel. Még mindig sértődöttek, látom rajtuk.
Durva voltam? Anyukám szerint nem (hozzátéve, hogy valószínűleg ez a mentalitás tőle jött, mikor másfél éves voltam, összekentem valami bútort popsikrémmel, és anyám letakaríttatta velem, mert másnak ne csináljak plusz munkát - igaza volt :-) ), de egyik kollégám/barátnőm szerint viszont az. Szerintetek? Vagy mit lehetne csinálni ezzel a házimunka, besegítés kérdéssel? 36/N
Szerintem te mindenkinek meg akarsz felelni, és utálattal végzed, amit kötelességednek érzel.
Ha őszinte lennél magaddal és a többiekkel, mindnyájan boldogok lehetnétek.
Nem hiszem, hogy szülőnek való az, aki hirtelen indulatait nem tudja kezelni.
Emellett, ahogy látom te extrán rossz szülő vagy. Nem nevelsz, csak elvársz, mert te úgy működsz ahogy.
Mellesleg amit csinálsz, törvény ellenes is, de ez isten szemében nem számít. Amit csináltál az viszont hatalmas istenkáromlás.
Ajánlom figyelmedbe, hogy kommunikációról olvass könyveket és kérd pszichológus segítségét, hogy a tudatalattidat a saját irányításod alá kezd hajtani.
Erőszakmentes kommunikáció című könyvet ajánlom elsősorban. Nagy figyelmességre, megértése, és tudatosságra tanít, miközben nagyon rövid könyv, neten is fent van, egyszerű példák vannak benne, és a 7-8 fejezetből az első 2 már mindent tartalmaz lényegileg.
Nem akarom leírni, hogy durva voltál, mert ez nem az a skála, amikor egy szülő valamit túlzásba visz. Ez az, amikor van egy dolog, ami nem illik bele a szülősége. Ha azt mondanám, hogy túl durva voltál, azzal tudat alatt elismernem, hogy ez akárhogyan belefér abba, hogy gyermekek feletti felelősséget gyakorolsz, ami egyértelműen nincs így.
A házimunkába való besegítéses kérdésed pedig, ugyancsak visszavezet a te önismereted hiányára. Általában ezek a dolgok önmaguktól jönnek, és ahogy növekednek a gyerekek, maguktól szokás lesz, sőt vágy, hogy hálából, szeretetből, és főleg mókából segítsenek. Ezért is ismét ajánlom pszichológus segítségét, aki ebben is segít felfedezni az anyaságodat.
De érdemes lenne ugye legelőször megtanulnod kommunikálni, és másokat figyelembe venni, főleg ha azok saját gyermekeid. Ez a téma, amúgy nem a házimunkáról, vagy abba besegítésről szólt. Talán a te oldaladról így látszik, de a szituáció ennél teltebb volt. Nem nem akartak besegíteni, hanem valamit be akartak fejezni. Ők gyermekek, és tőled nem tanulták el a megfelelő kommunikációt, nincs igazán felelősségük, miközben te nem kommunikáltad le az igényeidet, meglátásodat, érzéseidet, se előtte, se közben, se utána, amikben mind szinte teljes felelősséged van, mint 36 éves ember, akinek már 2 gyermeke is van.
Sok sikert neked, és sok erőt a gyermekeidnek. Remélem felnőtt korukra megértő szívük lesz, mert nem érdemelnéd meg, hogy kitagadjanak téged, csak mert senki sem tanított meg téged arra, hogy önismerettel és öngyakorlással foglalkozz.
Szerintem jogos volt a bünti.
Jajj gyerekeknek fontos a videó - értem, de enni nem az? Többedjére lett szólva, nem az elsőnél borult a bili, de szerintetek az milyen, amikor könyörögni kell?
Ételt soha nem dobnék ki, ezzel igazából csak magaddal csesztél ki a legjobban, de még meg is kérdőjelezem, hogy ezzel milyen példát akarsz állítani. Szóval már a kaja sem szent egyeseknél... Elcsomagoltam volna maximum.
Házimumka kérdés: mióta és hogyan lettek bevezetve a házimunkába? mióta van az ellenállás?
"Nem hiszem, hogy szülőnek való az, aki hirtelen indulatait nem tudja kezelni."
Nyilván nincs gyereked.
Amúgy konkrétan mi a törvényellenes szerinted abban, amit a kérdező csinált?
55
Nekem meg be van osztva minden napom! Kelek hétköznap, kelek hétvégén is, mert reggel azért meg kell etetni a kutyákat, amiket a lányok akartak, de nem keltem fel őket, mert ők meg délután etetik. Munkamegosztás. Mindenhol működnie kéne.
Azt hogy kidobtam az ebédet azt sajnálom, az hirtelen idegességemben jött, de nem ezen van a lényeg.
"reggel azért meg kell etetni a kutyákat, amiket a lányok akartak, de nem keltem fel őket"
Ők mit tesznek bele a munkamegosztásba?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!