Szülők(főleg anyák) ti ha tudnátok hogy éhezik a felnőtt gyereketek, akkor éreznétek bármilyen felelőséget, vagy hagynátok, mivel felnőtt és így már nem a ti felelősegetek?

Le tudom írni részletesen

Igazából rólam van szó, pénzhiány miatt

Covid alatt megszűnt a munkahelyem, hazaköltöztem majd annyira lerobbantam, hogy mikor újra elkezdtem dolgozni 2 perc alatt elküldtek mert nem voltam jó semmire

(Érettségi után súlyok pszichés problémák jöttek ki rajtam, de erről nem szeretek beszélni mert úgysem veszik komolyan)

Lassan 2 és fel éve nem tudok dolgozni, covid óta nyugtatót szedek és alig emlékszem a napokra.

Vissza kellett költöznöm az anyám alberletebe, tavaly októberig nagyjából elvoltam mert volt megtakarításom, akkor kezdtem el eladni dolgaimat és nagyon erősen spórolni a kaján.

Azóta tényleg csak krumplit, tésztát, meg háztartási kekszet eszem szinte, havi egyszer veszek vmi mást pláne ilyen árak mellett

Gyerekként a nagymamám nevelt, ezért az anyámnak sosem volt rám gondja, de igazából sosem szeretett főzni, sosem volt ilyen az életünk hogy ettél e már, stb….

A hűtő szinte mindig üres, őszintén én azt sem tudom hogy ő mit eszik

Főzni egy évben maximum 4x szokott kb.

De az elmúlt 9 hónap alatt mióta van nálam ez az éhező életmód volt olyan hogy napokig csak háztartási kekszet ettem és látta hogy 4 napig ki sem megyek a konyhába, de nem kérdezte meg hogy ettem e vagy bármi

Alapvetően vékony vagyok, most 170 centi és 44 kg-ra fogytam

Most látom hogy mennyire megviseli az embert ha nincs mit enni

Őszintén nem tudom hogy ez mennyire normális, mivel felnőtt vagyok így úgy érzem nem felelős mar miattam és nem hozhatom ezt fel neki hogy ehezem mellette.

Bár egyébként kamaszként is szinte mindig zacskós levest ettem a gimi alatt.

Hiába a súlyos mentális állapot(az apám is nagyon beteg, tőle örököltem meg a traumatizalt gyerekkorom miatt van ez), szégyellem hogy 2,5 éve nem tudok dolgozni és fogalmam sincs ilyen állapotban mikor leszek képes újra vagy hogy jojjek ebből ki.

De pontosan ezért kérdeztem, mert én egyszerűen nem tudom ezt objektíven nezni.

Nyilván ha a törvényt nézzük akkor elvileg 18 éves korig egy szülő felelősséggel tartozik a gyereke iránt amíg iskolában van.

De utána ha a gyerek beteg és egyszerűen képtelen dolgozni egy adott pont után, akkor a szülőnek van meg feleossege? Ezt nem tudom én eldönteni

Azt megértem hogy egy no nem szeret főzni, a legtöbb anya igen, ő nem. De az hogy látja hogy napokig nem megyek ki a konyhába és hagyja hogy csak a szobámban legyek 5 napon keresztül, az nem tudom hogy helyes e így vagy sem.

Én is arra gondolok hogy alapvetően a szülőnek van nagyobb feleossege a gyerek iránt, akkor is ha felnőtt.

Meg ugye ő 26 évvel idősebb, az rengeteget számít élettapasztalat tekinteteben.

Soha nem gondoltam volna hogy ide jutok, hogy konkrétan majdnem egy éve csak annyit tudom enni ami arra elég hogy a WC-re ki tudjak menni.

Ha el tudnék menni már rég megtettem volna, de azt hozzáteszem hogy eleve az apám is a nagyszüleim házában el a mai napig, sosem tudott elköltözni….