Mit csináljak anyámmal, aki sose volt igazi anya?

Mondjuk és se értem, mit akartál ezzel a kérdéssel.

Leírtad több alkalommal, hogy milyen sz*r szülő volt és mennyire nem szeret téged, mennyire nem érdekled most sem (azért, mert valakinek rossz élete volt, még szeretheti a gyerekét, ez nem ad felmentést), és milyen felhàborító, hogy neked fizetned kéne majd neki, nem akarsz, aztán benyögöd, hogy oké, akkor mostantól félreteszel neki.

Tiszta kamu az egész.

"Nem kamu a kérdés, csak unalmas, hogy nem veszitek figyelembe a leírtakat, ezért írtam, hogy akkor félreteszek. :)"

De fejtsd már ki: MILYEN részletek? Mert ha ezt arra érted, hogy a férje nélkül majd megy a híd alá, mert nyugdíja sem lesz, ahhoz neked kb nulla közöd van, mert az teljes mértékben az ő hibája.

Azért igazán leírhatnád tő mondatokban a "részleteket", mert így enélkül tényleg kamunak tűnik az egész.

Full kamu az egész.

Először leírod, hogy anyád egy x@r szemét alak, aki minden, csak anya nem, és nem tudot mit csinálj mert nem akarnád támogatni, mert jujj a lelkiismereted.

Aztán azon pörögsz, hogy mi van, ha anyád szülőtartást kér, mert az biztos sokba kerül.

Utána minden tanácsot eltolsz, meg mi aztán nem ismerjük a részleteket, meg csak kivetítjók a problémánkat a tiedre meg nem vesszük figyelembe azt, amit leírtál, holott semmilyen részletet nem adtál meg.

Aztán most benyögöd, hogy te egy szuper vállalkozó vagy, és egy kisebb összeg sem vág földhöz, meg most hirtelen voltál már pszichológusnál is, meg most aztán megmutatod nekünk, hogy félreteszel, mert itt mindenki hülye, csak te vagy helikopter.

Ha már kitalálsz egy történetet így unalmadban a nyári szünetben, legalább átgondolhatnád, hogy nem egymásnak ellent mondó vagy egymást fokozó érveket/kommenteket írsz, mert ez így nagyon átlátszó. Tipikus kamu-kérdés séma ez.

De akkor mit akarsz?

Megkérdezted, mit csinálj, leírtuk a véleményünket az alapján, amit leírtál. Mindenki(!) ugyanazt mondta, szakítsd meg a kapcsolatot, ha ez annak nevezhető egyáltalán.

Ennyi. Te meg jössz a kifogásokkal, de ha szerinted nem tudunk releváns választ adni, mert nem ismerjük a részleteket, minek írtad ki egyáltalán a kérdést?

Akkor csinálj, amit akarsz, mi nem tudunk más tanácsot adni.

Szard le, de kozbe tegyél neki félre pénzt

Problem solved

Tipikus olyan személy a kérdező, aki feljön ide tanácsokért, véleményekért, közben meg már rég eldöntötte, hogy mit csinál, a válaszolókat meg elkezdi kioktatni és meggyőzni a döntésének helyességéről vagy megpróbálja a döntése felé terelni az embereket. Az ilyeneknek totál felesleges tanácsokat adni, mert puszta időpazarlás az egész és mindegy, hogy ki mit ír, úgysem fogadja meg.

Ezért ennek a kérdésnek sincs semmi értelme.

Nem olvastam végig mind a 8 oldalt, csak az utolsó hosszabb írásaid, illetve az előttem szóló reakcióját. hogy "

Tipikus olyan személy a kérdező, aki feljön ide tanácsokért, véleményekért, közben meg már rég eldöntötte, hogy mit csinál,..."

Ez megragadta a figyelmem; tényleg, tulajdonképpen mit is szeretnél? Leírtad az álláspontod, a kérdésben meg az szerepel, hogy "mit kezdjek anyámmal?".

Azok alapján amit olvastam, úgy látom, te erkölcsi és lelkiismereti kérdésnek tartod, hogy szükség esetén te segíts anyádnak. Ha ez így, van és ezt nem tudod és nem akarod levetkőzni, és még lehetőséged is van rá, hogy anyagilag támogasd, ha szükséges lesz, hát akkor tedd ezt.... te ettől fogod jól érezni magad, vagy ez majd valamiféle megnyugvással tölt el. És ahogy írtad is, hogy egy pszichológus javasolta; ha tényleg a megoldást keresed, logikus, gyakorlati lépés, hogy erre már most készülsz anyagilag. Úgy olvasom, nem fog földhöz vágni, és szerintem kedvezően hathat rád lelkileg, hogy te megtetted, amit úgy érzel helyesnek.

Egyébként is a mai jogszabályok szerint elsődlegesen a család feladata a szülőkről való szociális gondoskodás, szóval... ez a helyzet jogilag. Eh.