Mit csináljak anyámmal, aki sose volt igazi anya?
A szüleim elváltak kiskoromban, apám nevelt fel. Anyámat pár hetente látogattuk hétvégente, de már akkor is teher volt neki. Aztán 16-18 éves korom környékén egyre ritkábban, az utobbi 3-4 évben pedig nem láttam, csak pár havonta beszélünk telón. kezdetben a COVID-ra hivatkozott, hogy ne menjek le hozzá, fél a vírustól, stb. csomagot se lehetett neki küldeni.
Tavaly nyáron mondtam neki utoljára, hogy szóljon, ha szeretné, hogy menjek, azóta se volt semmi. Szülinapra küld egy Fb üzenetet, saját bevallása szerint nem fejlődött ki benne az anyai ösztön. Olyan a viszonyunk mint távoli rokonok, akik évi 2-3x beszélnek, de akkor se kérdez például a párkapcsolatomról, csak mesél az állatairól a falun és hasonlók. Teljesen álomvilágban él.
Állítása szerint gyerekkora óta depressziós, szorongásos, éjjel él, nappal alszik. Nagyon furcsa ember, biztos vagyok benne, hogy valóban beteg mentálisan és lelkileg is, sok rossz történt vele.
Szóval sose volt igazi szülő-gyerek kapcsolat, neki ez mindig teher volt. Elvan a párjával aki 15 éve eltartja (fémezik), anyám nem dolgozik kb. 150-20 éve. Falunk laknak egy romos házban.
Kérdés: Bár csak biologiai anyámnak tekintem, de nem vagyok szívtelen. Mi a francot csináljak, ha például 15 év mulva felhív, hogy meghalt a párja, neki nincs pénze és segítsek rajta, mert különben éhen hal?
Én az elmúlt években többször mondtam neki, hogy menjen el pszichologushoz, kifizetem, legyen valami terv a jövőre de a homokba dugja a fejét, nem lehet vele ezekről beszélni.
A tesom csak néz k ia fejéből, rá biztosan nem fog tudni szamitani. nyugdija nem nagyon lesz a 20 év munkaviszonnyal, illetve egy romos hazban él egy kis faluban...
Szóval terhel a felelősség, már nyomaszt előre, hogy majd nekem kell megoldani a dolgait, miközben egész életemben le se *zart, nem ő nevelt fel és 4 éve nem láttam...
32 F
Az elsőnek igaza van.
Neked azért kell pszichológus, mert nem tudod feldolgozni, hogy anyád lesz*r téged, ezért függsz tőle lelkileg és előre stresszelsz azon, mi lesz vele, holott őt se érdekelte, mi van veled gyerekként. Most sem érdekli, de te nem tudsz megszabadulni a társadalmi nyomástól, hogy "mertazanyád", és erre ràhúzod azt a sémát, hogy nem vagy szívtelen, holott a kettőnek köze nincs egymáshoz.
Az én anyám felnevelt, de sosem voltunk jóban, a végén már én is úgy voltam, majd akkor megyek, ha jelzi, hogy találkozzunk, na erre vártam vagy 1 évig, nem jött semmi, max. ilyen szülinapi köszöntés, mint neked, na akkor fogtam és letiltottam mindenhonnan. A számom már előtte sem tudta, mert sosem beszéltünk telefonon, meg sem adtam neki.
De én nem is agonizálok ezen a dolgon, nem is stresszelek, fel sem fog tudni keresni, mert semmi elérhetőségem nem tudja, és ha tudná, az sem érdekelne. Nem azért, mert szívtelen vagyok, hanem mert kb. olyan nekem, mint egy idegen, a szomszéd sorsa is jobban érdekel.
Mert én nem függők tőle lelkileg, mint te. Ezért menj el pszichológushoz, mert magadtól láthatóan nem tudod elengedni a mérgező kapcsolatokat.
Igen. Miért mondanál neki mást, ha őt sem érdekli, mi van veled?
Ember, ő vállalt téged, és még annyi minimálisat sem teljesít(ett) veled szemben, hogy megkérdezze, hogy vagy. Ő sem gondoskodott rólad, miközben kötelessége lett volna erkölcsileg, nem is érdekled, felőle szerintem fel is fordulhatnál, te mit stresszeled akkor magad vele?
Az, hogy megszült, önmagában semmit nem jelent, ettől ő még, ahogy mondod, nem igazi "anyád". Akkor még mit érdekel?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!