Mit csináljak anyámmal, aki sose volt igazi anya?
A szüleim elváltak kiskoromban, apám nevelt fel. Anyámat pár hetente látogattuk hétvégente, de már akkor is teher volt neki. Aztán 16-18 éves korom környékén egyre ritkábban, az utobbi 3-4 évben pedig nem láttam, csak pár havonta beszélünk telón. kezdetben a COVID-ra hivatkozott, hogy ne menjek le hozzá, fél a vírustól, stb. csomagot se lehetett neki küldeni.
Tavaly nyáron mondtam neki utoljára, hogy szóljon, ha szeretné, hogy menjek, azóta se volt semmi. Szülinapra küld egy Fb üzenetet, saját bevallása szerint nem fejlődött ki benne az anyai ösztön. Olyan a viszonyunk mint távoli rokonok, akik évi 2-3x beszélnek, de akkor se kérdez például a párkapcsolatomról, csak mesél az állatairól a falun és hasonlók. Teljesen álomvilágban él.
Állítása szerint gyerekkora óta depressziós, szorongásos, éjjel él, nappal alszik. Nagyon furcsa ember, biztos vagyok benne, hogy valóban beteg mentálisan és lelkileg is, sok rossz történt vele.
Szóval sose volt igazi szülő-gyerek kapcsolat, neki ez mindig teher volt. Elvan a párjával aki 15 éve eltartja (fémezik), anyám nem dolgozik kb. 150-20 éve. Falunk laknak egy romos házban.
Kérdés: Bár csak biologiai anyámnak tekintem, de nem vagyok szívtelen. Mi a francot csináljak, ha például 15 év mulva felhív, hogy meghalt a párja, neki nincs pénze és segítsek rajta, mert különben éhen hal?
Én az elmúlt években többször mondtam neki, hogy menjen el pszichologushoz, kifizetem, legyen valami terv a jövőre de a homokba dugja a fejét, nem lehet vele ezekről beszélni.
A tesom csak néz k ia fejéből, rá biztosan nem fog tudni szamitani. nyugdija nem nagyon lesz a 20 év munkaviszonnyal, illetve egy romos hazban él egy kis faluban...
Szóval terhel a felelősség, már nyomaszt előre, hogy majd nekem kell megoldani a dolgait, miközben egész életemben le se *zart, nem ő nevelt fel és 4 éve nem láttam...
32 F
"nagyon szomorú lenne, ha én nem segítenék"
Jaj, egyem a szívét. Akkor nem volt szomorú, amikor a gyerekét hagyta hátra és eltaszította magától?
Amúgy kérdező, sajnálom, de anyád nem szeret téged egy fikarcnyit sem, de "megtart téged" mint valami balekot egy vészhelyzetre, ha egyedül maradna.
A szülőtartást/rokontartást meg hiába kérvényezné, nem fogja megkapni, mert saját elhatározásból nem dolgozik már 20 éve és nem is ő nevelt fel titeket. Ezek alapján semmit sem fognak neki megítélni.
Tudom, hogy mélyen azt reméled, hogy egy idő után majd megszeret téged, de ez csak egy illúzió, nem fog megtörténni. Szakíts meg vele minden kapcsolatot, akkor is, ha fáj. Anyádat nem érdekelte semennyire sem, hogy neked ő hiányzik vagy hogy te őt szereted-e vagy sem. Ő már egy idegen, senki más.
Nem aze koltoztem kulfoldre mert rosszba vagyok vele hanem mert itt jobb az elet
Ja es mar 15 eve koltoztem ki
Sajnállak kérdező, mert látszik, hogy mélyen tényleg abban reménykedsz, hogy ha jószívű vagy, akkor majd megszeret téged és "igazi anya" lesz. Ez nem fog bekövetkezni, kíméld meg magad a csalódástól.
Nem vagy akkor sem szívtelen, ha megszakítasz vele minden kapcsolatot és nem segítesz neki később sem semmiben.
Hisz gondolj bele: elhagyott titeket, teher voltatok/vagytok neki, a leírtak alapján még látni sem akarna titeket, a kapcsolatot is csak azért tartja, hogy ha lerobban, akkor legyen majd valami balek, akit érzelmi zsarolással rávehet arra, hogy pénzelje/gondozza. Anyád a kihasználásra tartogat titeket.
A rokontartástól/szülőtartástól meg semmi okod félni, mert az nem úgy megy, hogy anyád besétál egy hivatalba, kitölt valami papírt, aztán másnap már küldik is neked a felszólítást, hogy csengess ki havonta x ezer forintot anyádnak.
Ennek igénylésekor először alaposan megvizsgálják, hogy a szülő (vagy az adott egyenesági rokon) MÉLTÓ-e a tartás igénylésére. Anyád nem nevelt fel titeket, elhagyott titeket, teher vagytok neki, nem foglalkozott veletek semmit sem, nem vele nőttetek fel, 4 éve nem láttátok és saját elhatározásból nem dolgozik már 20 éve. Ezek tudatában már azt sem kell megvizsgálniuk, hogy te mennyit keresel, mert azonnal el fogják a tartási kérelmet méltatlanság okával utasítani.
Saját maga miatt került ebbe a szituációba. Szakíts meg vele MINDEN kapcsolatot, tiltsd le mindenhol, és felejtsd el. Tudom, mondani könnyű, de ez lesz a legjobb megoldás. Koncentrálj azokra az emberekre, akik szeretnek téged, és ne azokra, akik nem szeretnek téged semennyire sem.
Hogy mi lesz vele később, nem a ti gondotok. Hisz ha belegondolsz: őt sem érdekelte (meg nem is érdekli most sem), hogy mi volt/van/lesz veletek.
De nem értem, milyen felelősségről beszélsz. Nem tartozik senki semmilyen felelôsséggel a szülője iránt, szimplán normál esetben, jó szülők esetén az ember szeretetből gondoskodik róluk, de nem azért, mert ez kötelessége vagy felelőssége.
Neki lett volna felelőssége téged normálisan, szeretetben felnevelnie, mert ő vállalt téged. Ezt nem tette meg, és másnak a szülője sem teszi meg, akkor milyem magyar habitusról beszélsz, az, hogy valaki nem foglalkozik az arra érdemtelen szülőjével, az nem a felelősség eltusolása,hiszen mint megjegyeztem, nincs is senkinek ilyen felelôssége.
Te meg magad előtt is tagadod a dolgokat, miközben itt agonizálsz oldalakon keresztül, hogy mit kezdj anyáddal, aki amúgy le sem sz*r téged, és nem látod, hol ezzel a gond.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!