Mit csináljak anyámmal, aki sose volt igazi anya?

A szüleim elváltak kiskoromban, apám nevelt fel. Anyámat pár hetente látogattuk hétvégente, de már akkor is teher volt neki. Aztán 16-18 éves korom környékén egyre ritkábban, az utobbi 3-4 évben pedig nem láttam, csak pár havonta beszélünk telón. kezdetben a COVID-ra hivatkozott, hogy ne menjek le hozzá, fél a vírustól, stb. csomagot se lehetett neki küldeni.

Tavaly nyáron mondtam neki utoljára, hogy szóljon, ha szeretné, hogy menjek, azóta se volt semmi. Szülinapra küld egy Fb üzenetet, saját bevallása szerint nem fejlődött ki benne az anyai ösztön. Olyan a viszonyunk mint távoli rokonok, akik évi 2-3x beszélnek, de akkor se kérdez például a párkapcsolatomról, csak mesél az állatairól a falun és hasonlók. Teljesen álomvilágban él.

Állítása szerint gyerekkora óta depressziós, szorongásos, éjjel él, nappal alszik. Nagyon furcsa ember, biztos vagyok benne, hogy valóban beteg mentálisan és lelkileg is, sok rossz történt vele.

Szóval sose volt igazi szülő-gyerek kapcsolat, neki ez mindig teher volt. Elvan a párjával aki 15 éve eltartja (fémezik), anyám nem dolgozik kb. 150-20 éve. Falunk laknak egy romos házban.

Kérdés: Bár csak biologiai anyámnak tekintem, de nem vagyok szívtelen. Mi a francot csináljak, ha például 15 év mulva felhív, hogy meghalt a párja, neki nincs pénze és segítsek rajta, mert különben éhen hal?

Én az elmúlt években többször mondtam neki, hogy menjen el pszichologushoz, kifizetem, legyen valami terv a jövőre de a homokba dugja a fejét, nem lehet vele ezekről beszélni.

A tesom csak néz k ia fejéből, rá biztosan nem fog tudni szamitani. nyugdija nem nagyon lesz a 20 év munkaviszonnyal, illetve egy romos hazban él egy kis faluban...

Szóval terhel a felelősség, már nyomaszt előre, hogy majd nekem kell megoldani a dolgait, miközben egész életemben le se *zart, nem ő nevelt fel és 4 éve nem láttam...

32 F