Mit csináljak anyámmal, aki sose volt igazi anya?
A szüleim elváltak kiskoromban, apám nevelt fel. Anyámat pár hetente látogattuk hétvégente, de már akkor is teher volt neki. Aztán 16-18 éves korom környékén egyre ritkábban, az utobbi 3-4 évben pedig nem láttam, csak pár havonta beszélünk telón. kezdetben a COVID-ra hivatkozott, hogy ne menjek le hozzá, fél a vírustól, stb. csomagot se lehetett neki küldeni.
Tavaly nyáron mondtam neki utoljára, hogy szóljon, ha szeretné, hogy menjek, azóta se volt semmi. Szülinapra küld egy Fb üzenetet, saját bevallása szerint nem fejlődött ki benne az anyai ösztön. Olyan a viszonyunk mint távoli rokonok, akik évi 2-3x beszélnek, de akkor se kérdez például a párkapcsolatomról, csak mesél az állatairól a falun és hasonlók. Teljesen álomvilágban él.
Állítása szerint gyerekkora óta depressziós, szorongásos, éjjel él, nappal alszik. Nagyon furcsa ember, biztos vagyok benne, hogy valóban beteg mentálisan és lelkileg is, sok rossz történt vele.
Szóval sose volt igazi szülő-gyerek kapcsolat, neki ez mindig teher volt. Elvan a párjával aki 15 éve eltartja (fémezik), anyám nem dolgozik kb. 150-20 éve. Falunk laknak egy romos házban.
Kérdés: Bár csak biologiai anyámnak tekintem, de nem vagyok szívtelen. Mi a francot csináljak, ha például 15 év mulva felhív, hogy meghalt a párja, neki nincs pénze és segítsek rajta, mert különben éhen hal?
Én az elmúlt években többször mondtam neki, hogy menjen el pszichologushoz, kifizetem, legyen valami terv a jövőre de a homokba dugja a fejét, nem lehet vele ezekről beszélni.
A tesom csak néz k ia fejéből, rá biztosan nem fog tudni szamitani. nyugdija nem nagyon lesz a 20 év munkaviszonnyal, illetve egy romos hazban él egy kis faluban...
Szóval terhel a felelősség, már nyomaszt előre, hogy majd nekem kell megoldani a dolgait, miközben egész életemben le se *zart, nem ő nevelt fel és 4 éve nem láttam...
32 F
Ez, amit te érzel, kb. olyan érzelmi kötődés, mint a Stockholm-szindróma, mikor szereted azt, aki bánt.
És nem, én érzelmileg nem kötődöm anyámhoz, akivel ugye megszakítottam a kapcsolatot, nyilván megvolt ennek a folyamata, nem egyik napról a másikra ment nekem sem, de mire eljutottam eddig a pontig, tênyleg olyan lett, mint egy idegen.
Az érzelmi intelligenciámmal meg empátiámmal pedig nincs gond, fiatalon önkénteskedtem, most meg rendszeresen utálok beteg gyerekeknek. Van férjem 10+ éve, két kicsi gyerekem, 20 éves barátságaim és a férjem normális családját nagyon szeretem, a saját anyósomat még be is fogadnám idős korában, ha úgy alakulna, mert tőle ezerszer több szeretetet és érdeklődést kaptam, mint a saját anyámtól.
Te - ahogy itt írjuk -, pszichésen nem vagy rendben, nem tudod helyén kezelni a kapcsolataidat és mérgezed a saját életed ahelyett, hogy szembenéznél a valósággal, vagyis azzal, hogy az anyád nem szeret téged. Pedig ha megtennéd, megváltozna az egész életed, és jó irányba.
De nem baj, majd gondozzad meg finanszírozd idős korában, menjen el erre az életed.
Egyébként tavaly nyáron, amikor presszionáltam telon, hogy mi lesz vele, ha pl meghal a pasija aki eltartja, akkor azt mondta: "nagyon szomorú lenne, ha én nem segítenék"
Ezen kiakadtam neki és utana bocsanatot kért, hogy nem gondolta komolyan.
Tök mindegy, mit mondunk, úgysem fogod azt csinálni.
Biztos nem venném fel a telefont, minek?
Mondjuk, ha olyan pszichés gondja van ami miatt nem képes dolgozni, akkor esetleg rábeszélheted, hogy százalékoltassa le magát.
Egyébként 4év alatt semmit nem csináltak a házon, hogy ne legyen romos?
A helyedben egyébként elkezdenék pénzt rakni félre.
(akár arra, hogy ha anyud örökli a romos házat, akkor kicsit kipofozni és haszonnal eladni, akár nyugdíjkiegészítésre.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!