Mit tehetnék? Hogyan csináljam? Hogy tudok jó anya és feleség lenni? Mert jelenleg egy igazi vérbeli fáradt hazisárkány vagyok

Elmenni pszichoterápiába és feldolgozni a traumáidat, amik miatt ilyen lettél.

Még jobb lenne a párterápia. De egyelőre az is elég, ha kapsz eszközöket az életre.

Nem, itt nem fogsz. Valós segítség kell.

Szerintem ülj le a férjeddel és ezt szépen mondd el neki. Csak ő tud segíteni. Te is dolgozol, ő is dolgozik és ez így nem fair, hogy nem segít be a háztartádba. Mindig így volt ez? Miért nem segít? Gyerekekkel foglalkozik? Többet dolgozik, mint Te?

Bátyádnak meg mondd meg, hogy nőljön fel, mert erre semmi szükséged, hogy "árulkodjon" rólad a szülőknek ahelyett, hogy támogatna. Ha meg nem tud támogatni akkor ne menjen oda.

Az én férjem tisztában van vele, és megérti, hogy a feladatokban neki is részt kell vennie, de néha azért emlékeztetnem kell, hogy a házimunkában épp kényelmetlenül elbillent a mérleg nyelve. A gyerekeket (pont olyasmi idősek, mint a tieid) nem lehet teljesen rábízni, hogy vigye őket a játszótérre vagy valami, rögtön elrohan velük az anyjához, mert "ő ezt nem bírja egyedül". Ez tud idegesíteni (a hozzáállása, a képtelensége, hogy nem erőlteti meg magát, pedig az ő gyerekei, sőt eleve az, hogy neki ez, a két gyerekével való időtöltés ekkora TEHER, csupa nagybetűvel), de néha már leszarom, csak szabaduljak meg (értsd jól).

Ha a férjedből kinézel bármi felfogóképességet, akkor próbálkozz még pár nagy beszélgetéssel, hogy ez a felállás teljesen igazságtalan, és emberfelettien kimerítő, és új rendszer kell, amiben az ő munkája is benne van.

Mi úgy egyeztünk meg a férjemmel, hogy mikor hazaér a munkából, heti több napon is az övé a kicsi másfél órára, amíg én összedobom amit muszáj. Nem úgy az övé, hogy a lábam alatt hagyja mászkálni, meg odahozza nekem ha etetni kell, hanem úgy, hogy észre se vegyem, hogy létezik. Ebbe beletartozik az is, hogy manőverezik, hogy elkerülje a nagytesóval való konfliktust. Hétvégén meg ha én kiviszem a gyerekeket, ő azalatt elvégez valami nagyobb falat házimunkát.

Ha a férjed végképp alkalmatlan mindenre (ami mondjuk nálam teljes kiábránduláshoz és elhidegüléshez vezetne), akkor - amennyiben a lehetőségek engedik - megpróbálnám a nagyszülőket jobban igénybevenni. Nem vagyok ennek híve, de még mindig inkább ez, minthogy megőrülj.

Először is, a pároddal kellene leülni és megbeszélni, hogy nem csak magadnak szülted azokat a gyerekeket és a háztartás sem egyedül a te feladatod. És nem, a háztartás vezetése nem csak női feladat, az az ott lakók felelőssége, nemtől függetlenül.

Miután ezt sikerült megbeszélnetek, akkor elkezded kigyomlálni az olyan káros dolgokat az életedből, mint a bátyád vagy a megfelelési kényszer a szüleid felé.

Amíg ezeket hagyod a fejedre nőni, nem fog változni semmi, és ennek idővel a gyerekek látják a kárát.

Pszichológus. De nem a traumák miatt, hanem a határszabás és önérvényesítés miatt.

Röviden:

-Bátyót nem beengedni. Így, szó szerint. Igen. Feketén-fehéren közölni vele, ha be akar jelentkezni, hogy nem jöhet, mert keveri a szart, és neked az nem fér bele az életviteledbe. Nem baj, ha megsértődik, sőt, jó. Egy gonddal kevesebb. Szabad kiiktatni az életünkből a patkányokat akkor is, ha ugyanaz a vér folyik ereinkben.

- Anyukára rácsapni a telefont, ha beszól. "Anyu, felnőtt vagyok, nem kértem a tanácsaidból; ha szükségem lesz rájuk, majd szólok. Szerbusz." És telefon le. És mégegy gonddal kevesebb. Fel fogsz szabadulni, amennyiben sikerül magaddal is elhitetni, hogy felnőtt vagy, és jogod van hátat fordítani a neked ártó embereknek. Akkor is, ha az az anyád.

- Ha a férjed csak kérésre tesz valamit, de akkor legalább igen, akkor kérj. Rendületlenül, folyamatosan. Pl "Én megfőzöm a levest, te addig légy szíves tedd be és majd szedd is ki a mosást." Nem "segít" neked, hanem 1 háztartásban éltek. 50-50%.

- A háztartást racionalizálni. Végiggondolni, mit kell és mit nem kell csinálni, pl nem takarítasz-e gyakrabban, mint szükséges. Neked kell változtatnod, és láss csodát: a világ is meg fog változni körülötted. Már ha szeret a férjed. Ha nem, az egy újabb történet.

Pontosan a mai világban a legáltalánosabb probléma,amit te leírtál.

Igaza van annak,aki azt írta,hogy a keverő bátyádat NE ENGEDD BE és szerintem,ha már ilyen "segítő" anyád van,aki a gyakorlati életben ahelyett,hogy segítene a két pici unoka nevelésében,még SZÓBAN oktatgat,imádott "pici"38 éves kisgyerekként kitartott szégyen "nevelési tanácsadó" önállótlan,esetleg életképtelen kisfia véleménye miatt.

Mindkettővel szakítsd meg a kapcsolatot,főként ,ha tényleg ennyit tesznek,nemhogy nem segítenek,de kifejezetten ártanak nektek,ne szívják a véredet,lehet anyádnak,mint az enyémnek is nagy segítsége volt,nagymama stb,hogy nem is ismeri azt ,amint e átmész,keresd inkább a hasonló nőkkel való kapcsolatot.