Gondoznátok a magatehetetlen, fekvőbeteg szülőtöket vagy otthonba adnátok?

Hosszú a várólista sajnos. Több helyre érdemes beadni.

Van házi segítségnyújtás, és az kiterjed pelenkázásra, fürdetésre is,(itt kell egy hozzátartozó segítsége).

Egyébként ha beadod a kérelmet és esetleg odáig meggondolod magad, visszavonható.

"Anyám mondta hogy ebben az eserben öngyilkos lenne. Nem akarna így élni.Megértem, én sem."

Sokan vannak így, amíg oda nem jutnak. Aztán sokan meggondoljak magukat, mert mégiscsak többre értékelik az életüket

Nagyon nehéz élethelyzet ez, Mi is átéltünk hasonlót. Nem kis lelkiismereti vívódás ez, de akármilyen nehéz is, az utóbbit választanám. Hosszú lenne az indoklás.

Abban igaza van az egyik válaszolónak, hogy várólista van, tehát ha még döntötök is, akkor is időbe telik, mire otthonba kerülhet Apukád. Vagy hát minél jobb körülményt szeretnél neki, annál több idő, vagy több pénz.

Nem.

Csak az anyám él. Ő meg pár éve azt mondta, hogy fordított esetben ő nem ápolna. Nem mintha amúgy bírnám erővel.

Engem anyám sosem szeretett, konkrétan lecserélt az új pasijának a gyerekeire… Mivel apámat utálta és bennem Őt látja, engem is utál.

Mivel meg vannak rá az anyagi lehetőségeim, valami nagyon minőségi és drága otthonba fogom “betenni” HA eljön az idő. (mivel kizártnak tartom, hogy a nevelt gyerekei gondoznák) Az sem érdekel, ha erre rá megy az apámtól örökölt házam. Komolyan kész vagyok ezt az áldozatot meghozni anyámért még így is… De az biztos, hogy nem fogom személyesen gondját viselni és látogatni sem nagyon.

Egyébként apámat gondoztam mielőtt meghalt, pedig még az egyik lábát is amputálni kellett, szóval elég sok teendő volt vele nap mint nap.

Apám sem, soha sem támogatott komolyabban anyagilag, a házat is amit meg örököltem, annó még Ő is örökölte, nem volt egy szorgalmas ember és nem tett értem szinte semmit, de legalább mondta nekem hogy szeret engem és amikor ezt mondta akkor tudtam hogy igazat mond. Amikor már beteg volt és haldokolt, akkor is sokszor kifejezte a háláját hogy gondozom, azt mondta hogy soha nem tett volna ennyit a saját apjáért és sokszor sírt amiatt hogy szerinte nem szolgált rá a szeretetemre… Szerintem egy szülőnek szinte bármit el lehet nézni, hibákat amiket elkövetett, de ha nem képes szeretni a saját gyerekét az nem egyszerű hiba, hanem gonoszság.