Szülöknél mennyire elfogadott, ha a gyerekük nagy korkülönbséges párkapcsolatban van?

Gondolataim a témáról és a kommentek kapcsán:

-a szülők biztos, hogy nem örülnek neki, hacsak nem áll érdekükben eltávolítani a háztól a félig már felnőtt lányt

-többször előfordul mintsem gondolnánk, hogy egy kamaszlány beleszeret egy nála idősebb férfibe, ami legtöbbször plátói szinten megragad

-lehetne sorolni az ismert, jó családból való emberek közül is példákat akik összeházasodtak, gyereket szültek (pl Szandi 16-32, Szinetár D. 17-37)

Mondjuk ha egy 26 éves legyeskedne a 16 éves gyerekem körül nagyon hamar megtanulná, hogy a saját korosztályával foglalkozzon.

Ja, hogy lúzer vagy és a huszonévesen semmi sem néznek? Bocs, az a te hibád, de nem kell behü.lyíteni meg tönkretenni egy 16 éves gyereket.

Minimálisan sem tolerálnám, és nem találkoznátok.

"Jó persze férfiként én is tudom, 26 évesen csak a lyukra megy és tinit akar dugni"

Jó, de pont ez a lényeg, hogy a kérdező nem csak dugni akar, hanem komoly(!!!) kapcsolatot egy 16 évessel, mert sosem volt még nője, ergo egy mentális beteg szállna rá a gyerekedre. Nem tudom, szakítana vele, akkor utána zaklatná meg féltékenységében kinyírná, mert elhagyta az egyetlen nő, aki összejött vele....

Eskü, a tiniket dugni akaró 26 éveseknél szerintem sokkal durvább a tőlük komoly kapcsolatot váró 26 éves, mert mélyebb mentális gondokat jelez ez a helyzet.

Én 22 évesen jöttem össze a nálam 9 évvel idősebb párommal és együtt vagyunk már 13 éve.

De egy 16-26 éves páros... Itt inkább a lány korával van a gond :( Még gyerek hozzád képest és ha össze is jöttök, esélyesen ki fog ütközni ez a korkülönbség, leginkább az életszemléletben. De ha minden jól alakulna, azt kívánom, legyetek boldogok :)

Én 29 éves vagyok és 19 éves a barátnőm. Ő egyetemista, én dolgozom és mellette levelezőn szintén egyetemre járok.

A szüleim között 8 év van, akkor jöttek össze, amikor apa harmincas, anya huszonéves volt. A nagyszüleim között szintén 10 év volt és viszonylag fiatalon jöttek össze.

Tesvéreim! A kérdező oly fejletlen, annyira üres és üresfejű, élet értékét lényegét nem ismeri és még is annyira előttetek jár szinte mindenben ami számít, hogy azt meg se érthetitek. Ő még egy gyermek, aki tanulja, hogy kell felnőttnek lenni, ti pedig felnőttnek hiszitek magatokat, miközben gyerekből állatokká lettetek, tettétek magatokat.

Kérdező! Tedd, csak légy szabad, ahogy eddig. Szeress, és kövesd a jót, ahogy eddig is.

A kérdésed eredetileg, tiszta szívből és látásból, hogy mást mennyire zavarhat ez a dolog, ami amúgy jó. Ez az alap tudatalatti feltevésed helyes. Amíg vagytok és vagytok, csak szabadon és őszintén, addig lényegileg nem különbözik a kapcsolatotok bármilyen korú két emberétől, akiknek az elméjükben, akkori/mindenkori személyiségükben van 1-2 nagyobb működési különbség, nem csak jellegre, de szintre.

Tehát csak bátran! Majd a lány, mikor oda juttok, elmondja amit tudnotok lehet és kell. Együtt majd megoldjátok, végig élitek. Ez normális. Normális, hogy még nem kérdezed meg, hisz csak ismerkedtek, normális most nem tudni, és az, hogy általában mi van, semmit sem jelent. Ahogy látod az általánosságban tobzódik az elutasítás, míg a szívedből érzed is, hogy ebbe, a szándékaidba semmi rossz nincs. Majd mikor ott tartotok, ő tudni fogja, meg áskálódik, vagy ha olyan, akkor akár már tudják a szülei, és elfogadják, vagy ha olyan, akkor lehet el se fogja mondani, akármilyen okok miatt.

Szóval csak koncentrálj a lényegre, hogy szabadon megéld, ne aggódj, ne tervezz olyat, ami csak ismeretlenekből áll és nem szükséges, nem aktuális, lehet sose lesz, csak élj. Élj most.

Szeress.

59-es vagyok.

Az élet a fontos. Nem azért jössz össze valakivel, hogy egy életen át vele legyél, hanem hogy MOST vele legyél, tanulj és taníts, szeresd, támogasd, élvezzétek egymást és a közös jót, egyesítsétek erőiteket, forrásaitokat és elméteket. Hogy mi lesz 5 év múlva, senkit se érdekel, max az embereket.