Mennyire káros az, ha a szülő büntetésből nem szól hozzá a gyerekhez, levegőnek nézi?

Jesszusom mennyi lelki sérült van itt...

Hozzám hetekig nem szólt apám ha baja volt velem. Volt hogy anyám se.

Egyáltalán nem lett tőle lelki bajom, mai napig imádom őket és tartjuk a kapcsolatot.

Ne mondjátok már hogy ez annyira borzasztó. Ennyi anyamasszonykatonajat tényleg már!!!

Vertek meg nadrágszijjal? Eheztettek? Kiarultak, elarultak?? Na az a borzasztó

Nem az hogy nem szól hozzád, ha haragszik!!

Ne haragudj, 21-es, de az a lelki sérült, aki szerint rendben van úgy "kommunikálni", hogy a szülő napokig nem szól a gyerekêhez, mert az valamit másképp mer gondolni vagy csinálni.

Durva, hogy szerintetek normális felnőtt emberek ilyet csinálnak. Gondolom, ti is viszitek tovább ezt a példát és csináljátok a gyerekeitekkel.

Akik ebben nőttek fel, azoknak normális. És tovább adják. Csak azt ne felejtsék, hogy nem fog mindenki ugyanúgy reagálni rá.

Aztán lehet majd mutogatni egymásra.

Úgy látom, sokan nem értik, hogy működik ez a dolog a valóságban. Ezt a módszert általában tényleg az ilyen passzív-agresszív szülők használják a folyamatos bűntudatkeltés eszközeként, arra presszionálva a gyereket, hogy ő rossz, és minden rossz, amit akar vagy gondol.

Nem véletlenül éli meg ki így, ki úgy. Ha anyád egy évben kétszer nem szól hozzád, mert te megvered az osztálytársad és úgy érzi, már elege van és nem tud másképp hatni rád, mint ezzel, az nyilván nem káros. Ahogy, mint írni szokták, attól sem lesz senki lelki sérült, ha kap gyerekkora során 2-3 pofont, ha nagyon durva dolgot tesz.

De ez a hozzánemszólás, ahogy itt többen írták, az ilyen szülőknél nem alkalmi reakció, hanem egy folyamatos, állandó reakció arra, ha a gyerek valamit, bármit másképp mer gondolni vagy tenni. És itt nem feltétlenül rossz dolgokra kell gondolni, csak nem olyan ruhákat akar hordani, nem abba a középiskolába akar jelentkezni, mint az anyja, esetleg 17-18 évesen el akar menni a barátaival, amit a kontrollmániás szülők nem bírnak elviselni.

Az ilyen esetekben - nálunk is ez volt otthon - mindenre ez a reakció, nem büntetésként használják, ha valami hülyeséget csinálsz, hanem arra, hogy mindig azt érezd, minden csak úgy lehet jó, ahogy a szüleid gondolják, és ha nem úgy cselekszel, ahogy nekik tetszik, ez jár cserébe.

És igen, ilyenkor a gyerek ül napokig a szobájában, max. este megy ki gyomorgörccsel enni meg pisilni, és nem évente kétszer, hanem havonta kétszer, éveken át, míg el nem tud költözni. Hát aki szerint ez egy normális dolog, aki szerint rendben van, ha egy szülő így viselkedik, menjen el pszichológushoz.

Az én anyám csak azt érte el ezzel, hogy évek óta nem hallott felőlem, biztos megérte. Persze, az utolsó percekig azt tolta, hogy az én hibám, hogy sz*r a kapcsolatunk, mert én mindig olyan "máshogy" gondolkodtam, mint ő, és akkor ez szerinte tilos ;)

Ez lényegében szeretetmegvonás, ami nagyon káros.

Érzelmi elhanyagolást jelent.