Káros megalázni a gyereket a külseje miatt?
Ha a lányod/fiad gyerek/kamasz korában nem kifejezetten szép, szabad ezt egyáltalán közölni vele, vagy inkább ne?
Vagy inkább támogatni kéne, hogy elfogadja magát?
És mi a helyes, ha az iskolában bántják emiatt?
Ha a tanárok is, nem csak a gyerekek.
Nem voltam csúnya kislány, csak épp voltak szebbek is az osztályban, főleg általánosban.
A diákok mellett a tanároktól is kaptam sokszor, hogy "X"-nek lehet az adott dolgot, mert ő szép kislány, nekem meg tudni kéne, hol a helyem. Illetve "ne bőgj, mert csak rondább leszel".
Otthon ezzel nem nagyon törődtek akkor, ha elmondtam, megkaptam, hogy ez van, ez a világ rendje, foglalkozz mással, illetve apukám még gyakran direkt bántott is.
Később 14-15 évesen nem csináltam problémát ebből, elfogadtam, hogy vannak a szép lányok, meg vannak a nem szépek, a kiszemeltjeimnek mindig az aktuális osztály szépe tetszett, ezt is lenyeltem valahogy. Idővel már az iskolában sem piszkáltak, mert lepergett.
Ha megkaptam, csúnya vagyok, megmondtam, tudom, de valahogy nem tud érdekelni.
Középiskolában egyszer voltam bálkirálynő, az is inkább azért, mert sokan szerettek az iskolában, sok volt a barátnőm, ismerősöm, akik kedveltek.
Apukámtól persze megkaptam, hogy szánalomból szavaztak rám, mert annyira csúnya vagyok, hogy megszántak.
Akkor rosszul esett, most már úgy gondolom, szép lenne a világ, ha ennyi emberség lenne a az emberekben (pláne olyan fiatalokban).
Mi a helyes inkább?
Már gyerekként szembesíteni a lányt (vagy fiút), hogy vannak, akik mindigis kivételezettek lesznek az életben a külsejük miatt, a többi meg majd elfogadja magát csendben, vagy elég, ha felnőttként jön rá?
Segíteni a gyereket abban, hogy olyan szép légyen, amilyen akar lenni.
Ja, és a pedagógus pályát pszichológiai vizsgálathoz kotnem.
Ahogy apukád viselkedett veled, az mindenesetre helytelen, sőt undorító.
Én azt hiszem, mindig szépnek látnám a gyerekeimet. És nem, nem kegyes hazugságként mondanám neki, hanem így is érezném.
Ha a tanárok is megjegyzést tennének a külsejére, alighanem bemennék és felelősségre vonnám őket.
Ha a gyerekek csúfolják, mindenképp próbálnám enyhíteni a következményeket, ill. megmondanám, hogy nyugodtan pofozza meg a csúfolódókat. Ha emiatt behívatnak, simán vállalnám, hogy én biztattam.
Szerintem ha bálkirálynő voltál, akkor BIZTOSAN nem vagy csúnya.
De ha az lennél, akkor sem így kéne a képedbe vágni. Meg lehet mondani a szülőnek, hogy “fiam/lányom, ez a ruha szerintem nem áll jól neked” és próbálni terelni a számára előnyös öltözködés, smink, hajviselet stb felé. Mindenkit szebbé lehet tenni a megfelelő dolgokkal és ez ezerszer többet ér a céltalan degradálásnál.
Sok tanárnál, szülőnél tapasztaltam azt a mentalitást, hogy "ha a gyereket alázzuk mindig minden téren akkor majd jobban fog törekedni", úgyhogy én ezt egyáltalán nem támogatom...
Szerintem akiből e megalázás hátására a "csak azértis megmutatom" érzés jön elő, azok vannak kevesen és akik egész életüket úgy élik le, hogy "sikertelen, lusta, tohonya, igénytelen, semmirekellő, csúnya romdaság vagyok, dehát megmondták" azok pedig többen.
Nem szabad megalázni, megszégyeníteni és a másokhoz való örökös hasonlítgatás is káros lehet.
Támogatni kell a gyereket ahogy lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!