Káros megalázni a gyereket a külseje miatt?

Ha a lányod/fiad gyerek/kamasz korában nem kifejezetten szép, szabad ezt egyáltalán közölni vele, vagy inkább ne?

Vagy inkább támogatni kéne, hogy elfogadja magát?

És mi a helyes, ha az iskolában bántják emiatt?

Ha a tanárok is, nem csak a gyerekek.

Nem voltam csúnya kislány, csak épp voltak szebbek is az osztályban, főleg általánosban.

A diákok mellett a tanároktól is kaptam sokszor, hogy "X"-nek lehet az adott dolgot, mert ő szép kislány, nekem meg tudni kéne, hol a helyem. Illetve "ne bőgj, mert csak rondább leszel".

Otthon ezzel nem nagyon törődtek akkor, ha elmondtam, megkaptam, hogy ez van, ez a világ rendje, foglalkozz mással, illetve apukám még gyakran direkt bántott is.

Később 14-15 évesen nem csináltam problémát ebből, elfogadtam, hogy vannak a szép lányok, meg vannak a nem szépek, a kiszemeltjeimnek mindig az aktuális osztály szépe tetszett, ezt is lenyeltem valahogy. Idővel már az iskolában sem piszkáltak, mert lepergett.

Ha megkaptam, csúnya vagyok, megmondtam, tudom, de valahogy nem tud érdekelni.

Középiskolában egyszer voltam bálkirálynő, az is inkább azért, mert sokan szerettek az iskolában, sok volt a barátnőm, ismerősöm, akik kedveltek.

Apukámtól persze megkaptam, hogy szánalomból szavaztak rám, mert annyira csúnya vagyok, hogy megszántak.

Akkor rosszul esett, most már úgy gondolom, szép lenne a világ, ha ennyi emberség lenne a az emberekben (pláne olyan fiatalokban).

Mi a helyes inkább?

Már gyerekként szembesíteni a lányt (vagy fiút), hogy vannak, akik mindigis kivételezettek lesznek az életben a külsejük miatt, a többi meg majd elfogadja magát csendben, vagy elég, ha felnőttként jön rá?