Káros megalázni a gyereket a külseje miatt?

Igen, nagyon káros!

Megfelelő érzelmi háttérrel mindenki tudni fogja felnőtt korában, hogy hova sorolja magát.

A gyerekeim nekem mindig szépek- ez olyan hogy ha a páromat őszintén szeretem akkor nekem ő a legszebb és fordítva, és nem bebeszélem, hanem en tényleg így látom a párom is, a gyerekeim is. Amíg kicsi, főleg erősítem -persze egészséges mértékben!

Szerintem az arany középút fontos ebben is.

Ha látom (mert nyilván látom), hogy nem szép, akkor nem ringatom abban a tévhitben, hogy világszépe. De nem is alázom meg.

Helyette én másra helyezném a hangsúlyt. Pl. igényes öltözködés, akár stílustanácsadásra elvinném. Szép ápolt frizura, igényes smink (természetesen nem általános iskolás korában). Akkor ott van a sport, mert a külalak sokat számít.

Gondolom sokan találkoztatok már szép arcú, de igénytelen kinézetű emberrel és csúnyácska de igényessel is.

"Apukámtól persze megkaptam, hogy szánalomból szavaztak rám, mert annyira csúnya vagyok, hogy megszántak."

Nekem ha apám ilyet mondott volna visszaszólok, hogy te csináltál b+, a te hibád hogy így sikerült.

Ha a szülő azért szól be mert genetikailag nem szép a gyerek az igenis károsan hat majd rá, mert nem tehet róla. Viszont ha igénytelenség miatt ronda (zsíros a haja, koszos, büdös elhanyagolt az egész ember) akkor azért nem kell megsértődni ha szóvá teszik.

Mint anyanak nekem a vilagon a legszebbek a gyerekeim. Mondjon barki barmit tokeletesek. Mert szeretem oket es ez a szeretet teszi oket tokeletesse.(amugy egyebkent is annyira bájosak..nem tudok nem elfogult lenni)

Biztosan te sem vagy csunya,csak baxtak beled tobb onbizalmat plantalni..ami nagy hiba.. Es egyebkent igen karos.. Szerencsetlen gyerek,mekkora nullanak fogja erezni magat emiatt.. Es egy szulonek nem ez kellene legyen a celja..

Egyszer már feltetted ezt a kérdést.

Nyilván nem volt helyes sem apádtól, sem a tanáraidtól ez a viselkedés. De az meg alapból elég gáz tőled is, hogy úgy gondolod, a szépek mindig kivételezettek lesznek az életben, mintha pl. ésszel vagy találékonysággal nem lehetne bármit is elérni.

Eléggé úgy tűnik, hogy benned ezek a bántalmazások komoly nyomokat hagytak, nem ártana talán felkeresned egy pszichológust.

Számomra hihetetlen hogy a tanárok a szépsége miatt kivételeznek egy gyerekkel, mert általában az esze vagy a teljesítménye miatt szoktak. És azokért a gyerekekért titkon nincsenek oda, akik csak a külsejükkel akarnak valamit elérni. Ezt tudom, mert tanárok közt dolgozom már hosszú évek óta. Szerintem túlságosan magadra veszel mindent.

Ha bálkirálynő voltál, nem lehetsz csúnya. Hiába szeretnek. Engem is sokan szerettek, de sosem lettem volna bálkirálynő :-)

Én kettéválasztanám a dolgot.

Az őszinteség nem feltétlenül egyenlő a megalázással.

Sztem nem árt, ha egy gyerek esetében, aki nem egy médiaideál külsejű, ezt így kezeljük / mondjuk el neki, főleg ha már érdeklődik a másik nem iránt. És ezt lehet mondani, hogy "nem vagy az aktuális szépségideál / XY szerencsésebb adottságokkal rendelkezik, mint te"... vagy ha duci, akkor elmondani, hogy az egészsége érdekében érdemes lenne fogynia és több embernek tetszik a vékonyabb külső. Ez is eshet rosszul, de még nem megalázó, és ha utólag visszagondol a gyerek, és egészséges lelkületű, ezt segítő őszinteségnek fogja gondolni, és nem fog pofára esni. Ugyanígy, nem gondolom, hogy érdemes lenne egy nem túl szép gyereknek nap mit nap azt mondani, milyen gyönyörű... persze, néha kell, meg jobb esetben egy szülő számára megszépül a gyereke, de az túlzás, ha ilyeneket mondunk, hogy "akik fikáznak téged, azoknak nincs ízlésük" meg "csak irigykednek rád".

Ami viszont megalázó, paraszt az tényleg káros. Főleg ha mellé még ki is jelentenek ilyen dolgokat, hogy senkinek sem kellesz majd... ami nettó hülyeség, mert nem mindenki a médiaideált szereti, és erről is beszélni kell a gyerekkel, mert az se jó, ha önsanyargatva és erőltetetten követi a divatot csak azért, hogy a másik nemből vki egy jó szót szóljon hozzá vagy jó legyen neki egy menetre (mert sokaknál kb. csak erre megy ki a dolog). Tehát ne ilyenek mondjon a szülő, hogy:

- tehén

- bálna

- hova hízol már, te hájas disznó?

- ocsmány

- hogy szülhettem ilyen ronda gyereket

- hányingert keltően öltözködsz (még ha nem előnyösen öltözik, azért lehet kulturáltan közölni)

- legalább okos légy, ha már nem vagy szép

- senkinek nem fogsz így kelleni, vénlány maradsz

- nem vagy férfias / nőies

- szebbet sz...tam tegnap (esküszöm, utcán hallottam, hogy vki így beszélt a lányával :(...)

- legszívesebben letagadnálak

Az őszinteség legyen az első. Ugye, "ki szép, ki jó".

Még a szülő is jobb, ha őszinte a gyerekével; hát ki más legyen, ha ő nem?

Teljesen igaza volt a szüleidnek, hogy foglalkozz mással.

Nem tudjuk, hogy te hogyan viselkedtél -esetleg úgy mintha gyönyörű lennél-, mert lehet, hogy apukád helyre akart tenni.

Jobb, ha minél előbb szembesül az ember azzal, hogy objektíve szépnek tekinthető-e, már csak azért is, hogy másban próbálja jobbítani magát. A szépségnek igenis van arányokban, méretekben kifejezhetősége, egyáltalán nem relatív. Ez van.