Elfogadnátok így a hàzat a szülőktől?
A nagyanyámék néhány éve elhunytak ès a házat, ami a szomszéd faluban van anyám örökölte meg. Anyám azt mondta, ha felújító magamnak, akkor az enyém lehet lakhatok ott. Tudom nagyon hálásnak kell ezért lennem, hiszen nem mindenkinek adatik ez meg viszont gondolkozok az albérleten is, a munkahelyem közelében, mivel vannak fenntartásaim ezzel kapcsolatban.
Ahogy anyámat ismerem, tuti mindig átjárkálna váratlanul, hogy épp erre jártam ès csak beugrottam címszóval. A magánszféra szó kifejezés számára szó szerint ismeretlen. Amikor mondom neki, hogy ha bejön a szobámba, akkor kopogjon már, mert mindekinek van magánszerája, akkor csak röhög, hogy jó dolgomba nem tudok, már milyen hülyeséget kitalálni. Vagy amikor rossz kedve van, akkor meg jön azzal, hogy egyszer még vissza fogom sírni, hogy ő bejött a szobámba.
28:
Nem menne bele màr felvetettem. Mégpedig azért nem, mert miért vennék fel hitelt aztán meg nem tudom fizetni ès elherdálok mindent.
Lehet pampogni itt anyai szeretetről. De a valódi szeretet lényege, hogy nem önző módon a sajt érdekünket nézzük, hanem elfogadjuk a szeretteink igényei is. Adott esetben azt, hogy mint minden felnőtt ember, ők is szeretnének önálló életet.
Az meg, hogy 50-60 évesen kifelé mész az életből...hát nagy fenét. Ismerek 50-60+ éveseket. Nem nem mennek kifelé az életből, messze vannak a haláltól. Egyszerűen élik az életüket ahelyett, hogy a gyerekeiket sanyargatnák. Vannak barátaik, párjuk, hobbijaik amivel lekötik magukat és nem a "gyerek a minden" életet élnek.
És pont ettől boldogak ők is, és a gyerekeik is. Nem egymás társaságától függenek, hanem élik a maguk életét boldogan.
Persze lehet jönni a mesével, hogy "ha az anyádat nem szereted akkor kit szeretsz?". Hát bárki mást. Mert nem KÖTELEZŐ szeretni valakit csak azért mert megszült vagy csak azért mert családtag. Szerethetsz bárkit anélkül, hogy vér szerinti kötelék lenne közöttetek. Alapból a szerelem maga erről szól hiszen családon belül vérfertőzés. Miért ne működhetne ez bárki mással is. Miért ne szerethetnél mást jobban, mint a tulajdon anyádat.
Amúgy szó szót követ, de visszatérve az eredeti témára, csak és kizárólag akkor fogadnám el az egyezséget, ha a nevemre kerül egy olyan ház, amit utána el is tudok adni.
Ha nem tudom eladni akkor igazából nem vagyok előrébb. Hiszen ott élni nem akarok, eladni nem tudom, a pénzt meg viszi. Ha el tudom adni akkor meg kérdés nélkül eladom és kész.
Viszont nyilván itt jön a szülő a képbe aki feltételekhez szabja a lakhatást, újítsd fel, költözz oda. Hát nekem aztán felnőttként senki ne mondja meg mit csináljak.
Nem költöznék oda, amíg hivatalosan a nevemre nem íratja saját haszonélvezet nélkül.
Kizárt.
Meg egyébként sem laknék többé vidéken, hogyha a munkahelyem közelében is tudnék albérletezni.
22 éves koromig laktam agglomerációban, a melóhelyre a kocsival 30 perces út 1,5 óra volt BKK-val (amikor minden pöccre jött - amikor nem, akkor 2,5).
Soha többé. Most HO van, de amikor nem az volt, akkor is 20 perc alatt benn voltam vonat+séta
11 Aminek része az aggodalmaskodástól kezdve a veled való túlzott törődésig, ez így egy komplett csomag. - toxikus kapcsolatban persze.
Normális kapcsolatban a szülő nem járkál a már különélő gyereke nyakára, mint sok "jajdeszeretlek-kicsim" matrica, hanem elfogadja, hogy a gyerek felnőtt, saját élettel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!