Kötelező lenne ellátnom, támogatnom az édesanyámat idős korában, úgy hogy tett velem jópár olyat, ami miatt inkább nem szeretném látni sem?

Na jó ez mostmár nevetséges!

A 7 évesem is állítja h nem hisztis (pedig az!)

A hisztinek is van oka, csak ami akkor neked nagy problémának tűnt és hiszti lett belőle az egy felnőttnek nem tűnik gondnak.

Annyira emlékezhetsz arra h apád 3 éves korodig mit tett és nem h az elképesztő

Ez a saját sztorimra is emlékeztet, bár anyám és apám még most is együtt élnek. Érzésekkel kapcsolatban soha semmit nem tudtam megosztani velük. Elvárás, az bőven volt, tanulni, jó jegyeket hozni, külöben utálunk, nem állunk veled szóba. Ha bárkivel bármilyen konfliktus alakult ki, soha semmiben nem álltak ki mellettem (igaz saját magukért sem). Sőt, minden sérelmet szó nélkül kellett tűrni. Én elköltöztem ahogy tudtam, más városba mentem tanulni. Ez javított valami keveset, de a kontroll sajnos működik telefonon is... Amikor anyagilag független lettem, az hozott némi változást. Azzal szembesültek, hogy a kontrollal már nem sokra jutnak, de próbálkozás még akadt. Érzelmi dolgokkal kapcsolatban persze nem változoss semmi. Volt egy családi örökösödéses sztori, ami 15 éven át nem volt megoldva. Mondták hogy nem fog menni, hülyeség belefogni, de csak azért is végigcsináltam. Az egy kicsit összetörte őket (hogy nekem sikerült...) Megoldásnak nem javaslom, de amikor lett saját családom, az is javított valamit a helyzeten.

Szerintem ahogy függetlenedsz, önálóbb leszel, javulni fog a helyzet. Meg tudod mondani neki, hogy nem kérsz a véleményéből, nem érdekel az elvárása stb... Biztos fájni fog neki, da valószínűleg átgondolja a helyzetet. Én férfi vagyok, nőkhöz képest szerintem nehezebb bármit megbeszélni, akár szülőkkel, akár barátokkal. Elmúltam 40, több mint 20 éve nem élek velük. Már nem zavar annyira hogy mi volt, de még mindig elég vegyes érzéseim vannak velük kapcsolatban

Nem.

Én nemhogy nem támogatom, de évi talán 2x látom. Nem érdekel, aztán ha akar, pereljen szülőtartásra, azt a kötelező kemény 20-25 rongyot átutalom neki, azon ne múljon, de többet nem kap tőlem.

Vagyis pont annyit mint amit ő adott - ja mégsem, mert én nem üvöltözök vele a semmiért is, mint fordítva.

Nem másokat kell okolni, akkor sem, ha jogos - oké, akkor én sem okolom az exemet, amiért erőszakoskodott velem, sőt megbocsátok neki.

Azt, hogy bántott, hogy félnem kellett, és azt is, hogy a következő párkapcsolatomban is féltem a szexualitástól és a lenézéstől (mert valamit nem szeretnék megtenni).

Ez nem volt, mert a barátom türelmes és megértő, de az első... félévben alig volt alkalom, hogy ne sírtam volna szex előtt.

De remek, persze megbocsátom, naná. Őőő, ja nem, bocs, legszívesebben meg tudnám fojtani.