Van itt olyan akinek nagyon rossz volt gyermekkorában az anyjával a kapcsolata (sok rosszat tett veled pl) és most felnőtt korodban ezt meg tudtad neki bocsátani, és tiszta lappal tudtatok kezdeni?

Szomszédunk ilyen volt, örült mikor végre el tudott költözni, ennek kb 5-6 éve, most meg szinte naponta jár vissza szüleihez. Mondjuk nem tudom pontosan milyne kapcsolatba vannak.

Sajátos elképzelése volt a jó nevelésről. Nagyon szigorú volt, nem engedett a többi gyerekkel játszani menni, hanem bezárt a szobába mindenféle pluszban vásárolt matek munkafüzettel, egyébbel, hogy végigtanuljam a nyarat, mert szerinte én okos vagyok, csak lusta (pedig vért izzastam sokszor a hármasért, de nem akarta belátni). Igen, meg is vért szíjjal, ha nagyon tiltakoztam. Tv, rádió nem volt a szobában, de sok felnőtteknek szóló könyv igen... Nyolc évesen a matekkönyv alatt olvastam az anatómiát. Igazából 27 voltam, mire rendeztem magamban az egészet, mikor végre többet nem hallgattam az elfogult tanácsára, görgetve egyre több kudarcot (sikertelen egyetem, pocsék okj, rossz munkahelyen maradás). Most boldog vagyok, külföldön, gyárban, évi 1-2 találkozással. Nem haragszom, de ha a gyerekem majd ha lesz nem akar tanulni, én tuti nem fogom erőltetni. Nem csak az alkohol pusztít, a megugorhatatlan elvárások is. Az, hogy elzársz egy 8 éves gyereket a kis pajtásaitól. Cse..ék meg a kitűnő bizit, meg az egyetemet! Nem mindenkinek ez az útja.

*v