Szerintetek ha valaki még huszonévesen sem dolgozta fel hogy a gyermekkora már nem tér vissza, az el fogja fogadni valaha is, hogy már felnőtt, és hogy akként is kell a társadalomba beilleszkednie?

Próbálom ösztönözni hogy minél előbb, mert így nem képes fenntartani magát, és nincs aki támogatná. Az a gond hogy lázad is a változás, és a társadalom ellen. Túl bátor, napról napa él, pedig tehetséges. Azt állítja neki ez az élet, és hogy számára nem számít meddig fog tartani, meg hogy inkább ez mint egy hosszú sivár élet. De én nagyon féltem őt, és nem hiszem hogy ez valóban jó lenne neki.