Meg fogják érteni valaha a szüleim, hogy felnőtt, családos ember lettem, gyerekkel, saját élettel?

Szia!

Sajnos, ha olyan típusok, mint az én anyukám, akkor soha. Nálunk akkor lett kicsivel jobb a helyzet, amikor egy alkalommal már kiabáltam vele. Beindult nálam a szülés, a párom szedte össze a szükséges cuccokat és anyukám kioktatott, hogy ne csináljam ezt, ne menjek a kórházba, csak kinevetnének, még van egy hetem a kiírt időpontig, ő tudja, hiszen ő az anyám... Na itt elszakadt a cérna. Fájásaim voltak, a lábamon csodogált a magzatvíz és abban a másodpercben elkezdtem vele ordítani. Nem vagyok rá büszke, de ezzel több eredményt értem el, mint az azelőtti 8 évben, szóval megérte.

Hát ezzel nem vagy egyedül...

Hozzám is hasonlóképpen állnak.

Azt hiszik ,hogy okosabbak ügyesebbek és nekik van mindig igazuk. És magyaráznak magyaráznak magyaráznak. De már azzal van teli a padlás.

Mikor elmagyarázom a dolgokat meg én vagyok a hülye a buta és én ezt nem értem ,mintha 10 éves kisgyerek lennék akit megvezethetnek vagy egy fagyival megbékíthetnek.

Az az idegesítő hogy van egy csomó szakmám meg papírom jogsim már szinte mindenre de ha nem értek egyet egy valamivel akkor én vagyok a hülye. (Hát biztos..)

A szüleim baja az hihetetlen orbitális katasztrofális probléma (pl hogy kivel veszett anyám össze) Az ,hogy engem kirúgtak egy munkahelyről vagy lelépett az élettársam összetört a kocsim adósságban vagyok fizetnem kell a rezsit meg a törlesztőket az nem probléma! Az semmiség.. :P

Azt mondjátok, h anyaként is az megy, mint előtte? Nem jött vm nagy változás az által, h már családotok van...? :( :( én sem bírom sokszor cérnával, és egy olyan vízió van előttem, h ha majd egyhszer férjem és gyerekem lesz, akkor már nem fognak ilyen f@szságokba beleszólni, h pl poros-e a polcom, vagy éppen miért internetezek.

:( :( részvétem mindenkinek. egy cipőben jérunk.

Nem tudok én se mást mondani. Tisztelet ide vagy oda, ha a szép szóból nem ért az ember akkor nincs más! Jól ki kell osztani! Egyik kollégám is így állítottam le, nem tudott normális lenni, kis eréjesség és lám azóta normális!

Szüleim eléggé türelmetlenek. Félévente 1x, ha látnak és akkor is úgy fogadnak mintha most jöttem volna haza a boltból vagy csak leugrottam cigizni egyet. Hosszú az út mire "hazaérek" és megéhezem és este 8kor még kellet várni egy csomót mire tudtam enni. Persze alig bírtam enni, mert a gyomrom már görcsölt meg minden.

Meg tényleg nagyon ritkán kérem én Őket bármire is meg éves szintnek sem nevezhető, de eléggé fura stílusban adták elő, hogy így meg úgy (mintha nagy teher lenne azaz 5 perces kis dolog). Miért nem jó ez így stb. Fogtam magam és az első busszal visszajöttem. Utána mikor lementem már tudtak normálisan viselkedni! Érdekes dolgok mikor az ember jól megmondja vagy jól faképnél hagyja a másikat esetleg heteken át nem veszi fel neki a telefont milyen normálisságot tud kiváltani az emberekből. Elgondolkodnak!

Bocsi, h hosszú lett, de valamelyiket megéri kipróbálni!