Ha egy 20 éves otthon él, tényleg bármit megtehet, mert "felnőtt ember"? Másoknál ez így működik?

hát engem elengednek helyekre attól függ h világos vagy sötét van, csak azt mondják hogy vigyázzak magamra. az öltözködést meg megszoktam kérdezni legtöbbször anyutól, mert inkább vastagabban öltözök fel minthogy beteg legyek.de igazából azt veszem észre h kezdenek leszokni a nem engedlek el" szövegről :D

L*-*

Ameddig otthon élsz, addig beleszólhatnak abba, hogy kiket viszel haza, hajnalig bömböl-e a zene a magnódból, részegen fetrengsz-e a küszöbön, kivered-e a falat a szobádban mert neked úgy jobban tetszik, és hasonló dolgok.

Ameddig nem adsz pénzt a közösbe, addig abba sem nagyon van beleszólásod, hogy mi legyen az ebéd, milyen színű legyen a plafon a nappaliban, stb.

De abba, hogy mikor mégy biciklizni, mit veszel fel, mikor mégy szórakozni, mit olvasol, mikor tanulsz, abszolút nincs beleszólásuk 20 évesen..

Szerintem lehet normálisan együtt élni, teljesen elfogadhatók azok a dolgok, amiben korlátozva van az ember, de ha ezt a kevés szabályt sem képes betartani, akkor mindkét félnek jobb, ha a gyerek elköltözik és megtanulja fenntartani magát.

amíg a szülőknél laksz, INGYEN (!!!) addig úgy táncolsz, ahogy ők fütyülnek.

ellenkező esetben az utcán tágasabb.

Nekem 21 éves a fiam.Itthon lakik.

Mivel tanul és mellette dolgozik,így saját élete van.Én nem szabom meg,hogy mikor hova megy,de elvárom,hogy este telefonáljon haza,hogy mikor érkezik vagy ha máshol éjszakázik akkor mondja meg..Nem azért mert ellenőrizni akarom,hanem mert ne aggódjak feleslegesen..HA tudom,hogy házon kívül alszik akkor rendben,nyugodt vagyok,bezárom az ajtót,és lefekszem..A bizonytalanság egy szülőnek iszonyú kín.A biciklizésről nem tudok írni,mert a fiam nem biciklizik..Ő inkább ha kell ha nem focizik..De ez nem gond,,A sport mindig jó ha részese az életünknek..Ezt is ő tudja mikor menjen..Hiába mondanám,hogy ne menjen focizni mert esik az eső..ha menni akar akkor úgyis elmegy..

A fiam bár soha nem kértünk,szó nélkül beszáll a kajába,és rezsibe..(bár a pénzt amit ad,számlán gyűjtöm,hátha egyszer szüksége lesz rá...de ez az én titkom)

Így hogy anyagilag is kiveszi a részét megint nem szólok neki,hiszen evvel is igazolja,hogy felnőtt,felelősségteljes ember..Megfőzök neki,és ha éhes lejön enni,ha nem éhes akkor nem eszik..De nem erőltettem,hogy "márpedig ebédidő van enni kell!"

Az öltözékébe már évek óta nem szólok bele.Régebben eljött az idő amikor elmondta,hogy ő tudja mit szeretne hordani és én ezt tiszteletben tartom.Nem egyforma az ízlésünk,és én semmi kivetnivalót nem találok az öltözékében.Így ő maga dönti el hogy öltözik fel..Néha van amikor én is mondom neki,hogy vegyél fel pulcsit mert hideg van..De ha úgy dönt nem veszi fel akkor sem tudok semmit csinálni..Én szóltam,hogy fázni fog...De ez is csak egy megrögzött anyai ösztön..ugye az anyuka öltözteti a gyereket és néha bennünk van,hogy "JAj..nehogy megfázzon"

Nálunk komoly,hogy a szülő nem szól bele,hogy a felnőtt gyereke mit csinál /amíg az keretek közt van!!/

Falusi bige vagyok. Már 10-en évesen se mondták meg,hogy mit tegyek,vagy ne tegyek-bár nem is volt velem soha gond. 16 évesen Anyám elé állhattam,hogy szeretnék dohányozni,és nem volt ellenvetése,csak annyit mondott,hogy "csak mértékkel,kislányom". -azóta leszoktam a cigiről!! :D

19 évesen elkezdtem dolgozni, haza adtam amit gondoltam a fizuból, jöttem mentem ahova akartam, de szóltam hogy most ide megyek,oda megyek, csak holnap jövök mert bulizni megyek.. Szintén 19 voltam,mikor össze ismerkedtem a párommal,és össze is költöztünk. Legkisebb gyermekük ként is úgy kezeltek,ahogy kellett.. el tudtak engedni.

Soha nem mondták,hogy ne menjek,vagy kevés lesz a ruha ami rajtam van...

Üdv! 24/L