Ha egy 20 éves otthon él, tényleg bármit megtehet, mert "felnőtt ember"? Másoknál ez így működik?

Az egyik válaszoló előttem, akit persze jól lepontoztatok, jól leírta. Ha a szüleidnél élsz, akkor alkalmazkodj a szabályaikhoz. Egyébként még ha lenne is törvény, ami beszabályozná, hogy egy életkor felett nem kell rájuk hallgatni, te nem éreznéd ezt igazságtalannak? 20 évig nevelnek, a legjobbat akarják neked. A törvényességen messze túl van az, hogy ők a szüleid és szerintem túl is lesz még akkor is, amikor már te is 50 éves leszel. A törvény ebbe úgyse szólhat bele, mert a gyerek-szülői viszony komolyabb, mint a mi elménk szülte törvények.

Azt pl., hogy nem biciklizhetsz a sötétben, én sem teljesen értem, de az is lehet, hogy okuk van erre. Lehet, hogy felelőtlen vagy. Ha meg nem, akkor ha normálisak, akkor úgyis meg tudod őket győzni arról, hogy tudsz vigyázni magadra. Én egyébként nagyjából mindig egyetértettem azzal, amit az én szüleim mondtak. Nekem sose kellett olyanokat mondani, hogy ne drogozzak vagy ne piáljak, vagy ne császkáljak későn este, mert magamtól is vagyok elég felnőtt ahhoz, hogy tudjam, hogy igazuk van. Mi bajod van azzal, ha azt mondják, hogy vegyél fel pulcsit? Én is túl "lengén" öltöztem tegnap, mert most tipikusan "becsapós" idő van, aztán ma meg hőemelkedésem van. Amilyen hülye világ van, különben sem csodálom, ha féltenek az utcától...

Szóval szerintem majd akor nem lesz beleszólásod, ha külön dolgozol, külön lakásod lesz. De tanácsot valószínűleg életed végéig fognak adni, ami természetes is, hiszen sokkal több tapasztalatuk van.

Jogilag már nem szólhatnak bele, hogy mit csinálsz, hová mész. Persze attól még megkérhetnek erre-arra, elláthatnak a tanácsukkal, de azért 20 évesen, hogy azt mondják, hogy csak a környéken biciklizhetek, olyan nincs. És bizony itt neked kell egy kicsit a sarkadra állnod, mert már nem 7 éves vagy, hanem 20! Önállósodj egy kicsit, mert az életben keményen megszívod, ha nem tudsz kiállni az érdekeidért! Nem azt mondom, hogy most ezentúl direkt sz@rj a szüleidre, de azért ne csinálj magadból valami szánalmas, röhejes anyámasszonykatonáját! Ha neked mondjuk a szomszéd faluba van kedved biciklizni, akkor mondd meg, hogy márpedig most akkor is oda fogsz menni.

Hogy valami bajod lesz? Igen, a veszélye megvan. Mihelyett kikelsz az ágyból, mindennek van valami veszélye. Egyik környékbeli csaj elesett a lépcsőn, és olyan szerencsétlenül esett, hogy agykárosodást szenvedett. Most akkor soha ne mozduljak ki a házból, mert nehogy velem is az legyen? Egy frászt! Azzal sokkal nagyobb veszélynek teszed ki magad, ha ennyire nyámnyila, teszetosza módon viselkedsz! Egy lúzer leszel 30 éves korodra, akiben semmi tartás nincs, aki senkinek nem fog kelleni. Ezt akarod?

A szülőknek a gyerek mindig gyerek marad. Már 10 éve elköltöztem otthonról, de ha havonta hazalátogatok, apám kerget a pulóverével, hogy "meg fogsz fázni". Hiába mondom, hogy a hónap többi 30 napján nem fázok meg, most se fogok. A lánya vagyok és még mindig dolgoznak benne a szülői ösztönök.

De sorolhatnám napestig, "ne mezítlábazz", stb. Még a férjemet is öltöztetni akarják, csak vele nem mernek annyira erőszakoskodni. De nem egyszer volt, hogy anyám vitte utána a papucsot, mondván fel fog fázni (40 éves :)).

250 km-re lakom tőlük, de ha véletlenül beletüsszentek a telefonba, akkor fél órás vita van, hogy el kell-e mennem az orvoshoz és vajon tüdőgyulladásom van-e....

Járok kick-boxra (gyerekkorom óta szerettem volna ezt csinálni), szülői vélemények:

- el fogják törni az orrod (nem versenyzek, így fejre nem ütnek, előre megbeszéltem)

- ott bántanak (kesztyűs kézzel bánnak velem :))

- a kick-box férfias alakot csinál (???)

Illetve egyszer rosszul mozdultam védekezésnél és a partner rúgása fejbe talált, kaptam egy kisebb agyrázkódást, kicsit szédültem utána. Fel akarták hívni az edzőt!!!!

28 éves vagyok... :)

21 vagyok, itthon élek, suliba járok. Nincs munkám, a szüleim tartanak el.

Biciklizni nem tudok, szóval a bicajos dolog nálunk ki van lőve :]

A "mindennapi" életembe nem igazán szólnak bele. Megmondom, hogy kivel megyek, és hova, kb. mikor jövök és ezzel az ügy le van tudva.

A nagyobb kaliberű dolgokba, mint például a piercing, tetoválás, abba igen. (Nem engedik :]) De talán nem is baj. 14 évesen mindenáron akartam egy orrpiercinget. 18 évesen rájöttem, hogy minek? :D

Szóval nem, a szüleim nem korlátoznak, tisztában vagyok azzal, hogy a legjobbat akarják nekem.

Beszélgettem anyuval arról, hogy mi lesz majd akkor, ha lesz munkám, és fizetésem. Mármint, hogy akkor beszállnék a rezsibe, meg ilyenek. Édesanyám sértésnek vette, mondván "Az a te pénzed, én nem fogom tőled elvenni."

21/L

"16:24 és 16:09 nem tűnik fel, hogy nincs igazatok? Az, hogy valaki a szüleinél (vagy bárki másnál) él, az még nem jogosít senkit fel arra, hogy a rabszolgájaként bánjanak vele. "

Nem, nem tűnik fel. Ugyanis csak akkor nincs, ha a gyereknek van igaza. Tudod, ha két fél vitájában igazságosan akarsz dönteni, a másik felet is meg kellene hallgatnod. Itt ez nyilván lehetetlen, ezért ezt nem lehet rendesen megválaszolni. A kérdezőt sem ismerjük, lehet, hogy érett fiatalember alkalmatlan szülőkkel, de az is lehet, hogy durcás nagykamasz, akivel a szülei nem tudnak mit kezdeni és itt vezeti le. Nekem is elég fura, amiket a kérdező leírt, itt vagy a szülővel vagy vele van valami elég nagy bibi. Csak azt mondom, hogy nem tudhatjuk. De egyébként gyanítom, hogy te elfogult vagy a kérdező javára.

Nyilván ha szülök egy gyereket nem azért teszem hogy ha felnő akkor ő tartson el engem vagy hogy az utcára tegyem.

De vannak bizonyos szabályok amiket elvárnék hogy betartson ha még nálam lakik. Nem szólok bele hová megy és kivel de tudni akarom és azt sem írom elő mikorra érjen haza de elvárom hogy felhívjon ha tovább marad. Ha alkoholt iszik oké de ne minden hétvégén és lehetőleg ne legyen részeg azt nem nagyon szeretem. Egyébként a kölcsönös bizalom a legfontosabb. Ja és nem kérek tőlle pénzt de elfogadom ha segíteni szeretne.

tudom hogy már régi ez a kérdés, de azért én is leírnám a saját tapasztalatomat.

én 22 vagyok, itthon élek, mert a szülővárosomba járok egyetemre.

a szüleim eléggé konzervatívak, de nem nagyon korlátoznak olyan dolgokban hogy hova menjek stb. mindig megkérdezik kivel megyek és hova és mikor jövök haza és ez így van jól. sosem tiltottak el attól, hogy elmenjek. korábban nehezebben engedtek el... két éve kint tanultam spanyolországban erasmussal, azóta sokkal gördülékenyebbek ezek a dolgok, már nem is faggatnak annyit. korábban mindig óva intettek dolgoktól (idegenekkel ne álljak szóba stb.)

egyébként a fiúktól nagyon féltenek. egyszer volt barátom, az is elég régen, akkor még fiatalabb voltam és apu habár nem tiltott, de rettenetesen féltett. nem erre ment rá a kapcsolatunk, de szerintem ez is része volt. azóta nem is volt senki, úgyhogy ez a kérdés azóta hűtőben van, de előre félek attól hogy ha esetleg megint lenne, akkor hogyan reagálnának. tudom, hogy már felnőtt vagyok, nem szólhatnának bele, de mivel még a lakásukban élek, ezért szerintem van joguk beleszólni...

na mindegy.