Kötelező lenne ellátnom, támogatnom az édesanyámat idős korában, úgy hogy tett velem jópár olyat, ami miatt inkább nem szeretném látni sem?

Így, hogy nem írsz konkrétumokat, könnyen alakíthatod e történeted a válaszok alapján.

Lássuk csak:

Hány éves voltál amikor meghalt az apukád?

Volt anyukádnak párkapcsolata apukád halála óta? Vagy egyedül maradt a neveléseddel?

Miben minősült meg a bántalmazása?

Arra meg majd rá fogsz jönni (remélhetőleg), hogy sokkal könnyebb egy idegennek, legyen az tanár, barát, rokon dícsérni, kedveskedni, jófejkedni valakivel, mint amikor nap mint nap minden gondot neki kell megoldania az illetővel kapcsolatban. Legyen akár szülő-gyerek, akár párkapcsolat. Az a pár óra amit veled tölt, minden teher nélkül (legyen pénz lakhatásra, ételre, napi otthoni dolgok ellátása, gondoskodás rólad), sokkal egyszerűbb, mint felnevelni valakit egyedül.

"de egy gyerek bármiféle bántalmazása akkor sem megoldás. Ez egy kicsit arra hajaz, hogy valaki megbocsátana egy sorozatgyilkosnak"

Erős túlzásokba esel, mivel eddig a leírásodból csak annyi derült ki, hogy anyukád nem dícsért, amikor neked jól esett volna, ha pedig sírtál, nem vígasztalt, hanem rád szólt, halkabban csináld (simán lehet, hogy hisztis gyerek voltál és ezzel akart kizökkentetni a hisztiből), de ez azért nem összehasonlítható egy sorozat gyilkossal.

Amiket leírtál, az nem bántalmazás. Vannak olyan emberek, akik nem tudják kimutatni az érzéseiket, de ettől még lehetnek gondoskodók, lehetnek megbízhatók, akikre mindig számíthatsz, ha bajba kerülsz és vannak olyanok is, akik túláradó érzelmekkel halmoznak el, csak épp megbízhatatlanok és lepattannak az első nehézség után.

Megértem, hogy neked hiányzott a dédelgetés, szeretgetés, a biztatás, de ettől még anyukád nem egy bűnöző, mert nem tudta ezeket neked megadni.

Kérdező, akkor még fiatal vagy. Szerintem ha anyagilag független leszel, menj el külföldre, ott aztán kereshetnek (már ha nem akarod ellátni az anyádat öreg korában). Külföldi címet ne hagyd meg, kapcsolatot szép lassan építsd le (egyre ritkább telefonok). Aztán keressen/kerestessen 30-40 év múlva, aki akar.

(Gondolom, a magyar állam nem fog minden külföldre szakadt hazánkfiát a bugyijából is kirázni, hogy eltartassa vele az idős szülőt).

32-es, értem, amit írsz, de belepusztult volna az anyja, ha megdicséri? Persze, gondok, problémák, anyagi is, satöbbi, de egy jó szó az olyan nehéz?

Tudom, mit írok, anyám ugyanez volt pepitában. (Csak őt nem hagyta ott/nem halt meg apám, viszont szar házasság volt. Nem volt bántalmazás, nem volt pia, nem volt megcsalás, apu dolgozott, csak éppen tűz és víz, anyu szarul érezte magát benne, de neki muszáj volt az első jöttmenthez hozzámenni, mer' mit szólnak mások. Na és persze ebben pocsékul érezte magát, erre így ötvenesen jöttem rá, mert nekem nagyon normális férjem van, jellemre is, világnézetre is, mindenhogyan passzolunk, nagyon élhető vele az élet, egy áldás). Na de, ha már a szülőnek valami nem jó, akkor nem a gyereken vezesse le, könyörgöm.

Én is nyertem megyei versenyt, anyám csak elhúzta rá a pofáját, (persze mint visszahallottam, a munkahelyén az irodában aztán dicsekedett ám, még a megyei lapban is mutatta a kolléganőknek).

Oké, bő lére eresztettem, de: Egy k...va jó szó a gyerekhez, az olyan sokba kerül?????????

36-ra

Nem ugyanaz az anyánk?

(Bár van köztünk 30 év). De azért döbbenet, hogy mennyire jellemző, amiket leírtál, én is, de kapásból még 4-5 barátnőmnél fel tudom sorolni ugyanezt.

Amúgy döbbenet (ötvenes nő vagyok), vannak barátnőim, volt sok kolléganőm, akikkel óhatatlanul is beleláttunk egymás családi életébe. De egy, ismétlem, egyetlen egy az, akinél azt látom, hogy annyi szeretetet, támogatás, megértést, bíztatást, elfogadást kapott az élete során az anyukájától, hogy az tíz életre is elég lenne. (Ő amúgy a legjobb barátnőm gimi óta. És persze náluk lakik a most már 91 éves anyuja, ő gondoskodik róla - szerencsére nem beteg, csak gyenge és idős - és azt mondta, SOHA nem adja be sehova, az utolsó percig gondozni fogja, mert amit ő kapott szeretetet, az tíz életre elég lenne).

De ez így annyira ritka:(

"egyáltalán nem voltam hisztis, és nem csak a szeretet teljes mértékű megvonása volt az, amit tett velem."

Hát persze. Te már csak tudod h milyen az mikor egy kisgyerek 5 percenként nyávog valamin, és estére már annyira unod h a legjobb megoldás a figyelmen kívül hagyás.

Idefröcsögöd össze vissza az infókat

Apám mellettem volt, majd azt írod meghalt.

Nem bántott de nem CSAK a szeretet.......

A story nagyon összeszedetlen.

Olyan mintha egy hisztiző kamasz lennél akit nem dicsérnek meg azért mert csinálja a dolgát.

3 éves koromban halt meg autóbalesetben

Akkor miért hazudtad a kérdésben, hogy mindig melletted volt???