Miért nem vagyok soha elég jó a szüleimnek? (18/L)

Én nem tudom, hogy aki ide jár, hogy az ötös a jó jegy annak van más boldogság is az életben? :D

Van olyan iskola ahol még a négyest is nehéz megszerezni. Én nem tudom miért találtátok ki azt, hogy a négyes az nem "jó" jegy.

"Az ötös azért van, hogy ha valaki valamiben nem csak jó, hanem kimondottan jeleskedik benne, akkor azt kapjon. A négyes meg azért, hogy ha valaki valamit jól csinál, akkor azt."

Érdekes, hogy egyesek szerint a négyes jó jegy. Én nem voltam csodagyerek, de mégis mindig 4,7 felett volt az átlagom, pedig nem fektettem nagy munkát a tanulásba soha. Mielőtt még ezzel jönne valaki, leírom, hogy egy átlagnál valamivel erősebb gimnáziumban tanultam és nem valami kisegítőiskolában.

Annak érthető módon nem örültek a szüleim, hogy ritkán láttak tanulni, de mivel jeles tanuló voltam, rám hagyták.

"Megdicsérni meg bármiért lehet és kell is egy gyereket: mindig, amikor úgy látjuk, hogy a dicséret tovább hajtja, teljesen függetlenül attól, hogy ötöst kapott-e vagy négyest, vagy akár csak hármast. Ha a korábbi jegyeihez képest a kettes is javulás, akkor igen, a kettesért is meg kell dicsérni, akkor lesz belőle majd hármas is."

Nálunk gimnáziumban a tanárok -nagyon helyes módon- a kettes és a hármas tanulókkal elbeszélgettek arról, hogy biztosan ebben az intézményben akarnak-e ők érettségizni.

A négyes diákokat különösebben nem piszkálták, de nem is dicsérte őket senki. Ha volt javítási lehetőség, szóltak róla nekik is, ugyanúgy, mint a többi nem ötös dolgozatot írt gyereknek. Nagyon sokan javították is a nyomorult négyesüket.

Ha ráhagyják egy gyerekre azt, hogy rossz tanuló legyen, akkor nem fog normálisan teljesíteni. Sajnos a többségre ez jellemző.

"Mert egyáltalán nem reális elvárás az egyetlen gyerekkel szemben sem, hogy mindig csak ötösöket kapjon hosszú éveken át, főleg, ha több, vagy akár az összes tantárgyból is ezt várják el tőle."

Én egy teljesen átlagos gyerek voltam, de mégis majdnem mindig így teljesítettem. Az osztálytársaim nagy része is mindig hasonló eredményekre törekedett és nem is származott ebből problémája senkinek.

De még ha lehetne is baj ebből, még mindig jobb az, ha kicsit tart valaki a dolgozattól, mint ha kettes tanuló az iskolában, később pedig végezhet betanított munkát minimálbérért az egész hátralevő életében.

Nektek lehet, hogy megfelel a négyes. A ti dolgotok. De attól még nem lesz jó jegy.

Idiótának és baromnak meg azok szokták nevezni a másikat, akiknek elfogytak az érveik.

Részemről ennyi is volt.

"Én nem voltam csodagyerek, de mégis mindig 4,7 felett volt az átlagom, pedig nem fektettem nagy munkát a tanulásba soha... egy átlagnál valamivel erősebb gimnáziumban tanultam ... Én egy teljesen átlagos gyerek voltam..."

Nem, te egy bőven átlagon felül könnyen tanuló gyerek voltál, akit egy - saját magához képest - túl könnyű iskolába járattak. Ha nem csak az átlagnál "valamivel" erősebb gimnáziumba jártál volna, hanem egy az átlagnál jóval erősebbe, akkor megtanultad volna megbecsülni a négyest is.

"Nálunk gimnáziumban a tanárok ... a kettes és a hármas tanulókkal elbeszélgettek arról, hogy biztosan ebben az intézményben akarnak-e ők érettségizni.

A négyes diákokat különösebben nem piszkálták, de nem is dicsérte őket senki."

Tehát az ottani tanárok is úgy látták, hogy a négyes bizony jó. Vagyis te otthonról hozhatod azt a hozzáállást, hogy "nyomorult négyes". Ezt pedig a szüleid azért érzékeltették veled így, mert látták, hogy ha csak egy kicsit is tanulsz, máris ötösöket kapsz, tehát konkrétan a te esetedben a négyes tulajdonképpen tényleg "nyomorult" jegy volt. De attól még nem kéne lenézned mindenkinek a négyeseit függetlenül attól, hogy mennyi ésszel, milyen iskolában, milyen tantárgyból, melyik tanártól kapta, mert ez mind nagyon nem mindegy.

"még mindig jobb az, ha kicsit tart valaki a dolgozattól, mint ha kettes tanuló az iskolában, később pedig végezhet betanított munkát minimálbérért az egész hátralevő életében"

Négyes-ötös tanulókból is lazán lesznek olyanok, akik az egész hátralevő életükben betanított munkát végeznek minimálbérért, hiszen nem minden négyes-ötös ér ugyanannyit, mondom: eleve függ attól is, hogy milyen iskolában szerzi, de még azon belül is egy csomó minden mástól.

"Tehát az ottani tanárok is úgy látták, hogy a négyes bizony jó."

Az még, hogy valakit nem piszkálnak a jegyei miatt, nem jelenti azt, hogy jó tanulónak is tartják az illetőt. Igaz, hogy a négyesekkel nem beszélgettek el arról, hogy talán jobb lenne egy gyenge gimibe átiratkozni, de azért volt, amelyik tanár megjegyezte, hogy a négyes dolgozatokat is lehet ám javítani.

Ez az én szememben még nem számít piszkálásnak.

Egyébként továbbra sem gondolom azt, hogy én bármiben is jobb lettem volna egy átlagos gyereknél. Soha nem mondott nekem ilyet senki, mert ez nem így van.

Szerintem négyesre állni elég gáz dolog, főleg, ha csak egy átlagos iskolában tanul valaki.

Persze, mindenkinél más számít elfogadhatónak, de az már azért elég furcsának tűnik számomra, hogy valaki dicséretet várjon a négyesért. Ha meg valakinek túl nehéz egy iskolát rendes eredménnyel elvégezni, akkor át kell menni máshová tanulni. Van, amikor szükség van erre.

"De minek legyen valaki ötös, ha négyessel is bekerül oda, ahova szeretne?"

Oké, ha így állsz hozzá, az a te dolgod. De akkor dicséretet ne is várj a a szüleidtől. Ők mást várnának el tőled, mint amit te akarsz, ezért nem felesz meg nekik.

Ha neked így nem jó otthon, akkor minél előbb kezdj el pénzt gyűjteni és költözz el! Másképp nem fog megoldódni ez a dolog.

"továbbra sem gondolom azt, hogy én bármiben is jobb lettem volna egy átlagos gyereknél. Soha nem mondott nekem ilyet senki, mert ez nem így van."

Abból, hogy nem mondott neked ilyet soha senki, még nem következik, hogy nem így van.

Ha egy az átlagnál valamivel jobb gimnáziumban (nem csak szakgimiben vagy technikumban, vagy nem is tudom, hogy hívják mostanában a többit, hanem gimnáziumban, ahova az átlagos gyerekek eleve kérdés, hogy be tudnak-e jutni egyáltalán) úgy tudtál csupa négyeseket meg ötösöket szerezni, hogy alig tanultál, akkor elég egyértelmű, hogy az átlag fölötti voltál. Ez még se nem érdem, se nem szégyen, egyszerűen csak tény.

A baj az, hogy jó eséllyel te is olyan szülő leszel, ha így folytatod, aki agyonnyomja az elvárásaival a gyerekét, mint a kérdező szülei a kérdezőt

"Ha meg valakinek túl nehéz egy iskolát rendes eredménnyel elvégezni, akkor át kell menni máshová tanulni. Van, amikor szükség van erre."

Igen, de nem akkor, ha négyesei vannak. Akkor ugyanis pont azt teszi, amit szerinted is tennie kell: jó ereményekkel végzi az iskolát.

Inkább akkor kellene elgondolkodni iskolaváltáson, ha úgy vannak négyesei, hogy egyáltalán nem tanul, és amint tanul egy kicsit, máris ötösöket szerez - mint a te esetedben volt. Ekkor ugyanis túl gyenge neki az adott iskola, és arra neveli, hogy ne dolgozzon, hanem csak várja a sültgalambot, meg hogy nézze le azokat, akiknek csak négyesei vannak...

Szerintem azok, akik személyesen is ismernek engem, hitelesebb véleményt tudnak mondani a képességeimről, mint te, vagy bárki más, aki csak egy pár soros válaszomat olvasta.

Sem a tanáraim, sem szüleim nem tartottak engem az átlagnál jobbnak semmiben.

"Inkább akkor kellene elgondolkodni iskolaváltáson, ha úgy vannak négyesei, hogy egyáltalán nem tanul, és amint tanul egy kicsit, máris ötösöket szerez - mint a te esetedben volt."

Egy elit gimnáziumba nem veszik át csak azért az embert, mert munka nélkül szerez ötösöket. Ha nem lettem volna középszerű, akkor felvettek volna egy ilyen iskolába. De ez nem így történt, méghozzá okkal.

A kérdezőnek meg inkább örülnie kellene azért, hogy foglalkoznak a sorsával a szülei és hogy ilyen kevés büntetést kap a rossz jegyekért.

"Sem a tanáraim, sem szüleim nem tartottak engem az átlagnál jobbnak semmiben."

Attól még bőven lehettél az átlagnál jobb, ha igaz az, amit leírtál magadról, hogy az alig tanulással is csupa négyes-ötös voltál. És talán pont ez a bizonyos nem reálisan értékelés volt az, ami oda vezetett, hogy olyan lett az értékrended, hogy azt írod:

"A kérdezőnek meg inkább örülnie kellene azért, hogy foglalkoznak a sorsával a szülei és hogy ilyen kevés büntetést kap a rossz jegyekért",

miközben a kérdező azt írta, hogy

"folyamatosan szidnak és gúnyolnak, hogy semmit nem csinálok, nem tanulok (ami rohadtul nem igaz, és a jegyeimen is látszik), nem segítek nekik, elverem a pénzem, stb. Ha családi összejövetelen vagyunk és a rokonok érdeklődnek, hogy megy a suli, akkor is röhögve engem megalázva előadják hogy én sz*rok az egészre és majd a gyárba jó leszek. ... úgy általánosságban az élet minden területén szapulva vagyok, akármit teszek...",

ami bőven azt mutatja, hogy egyátlalán nem csak kevés büntetést kap a rossz jegyekért, hanem folyamatos szapulást - az egyáltalán nem is olyan rossz jegyekért! Ez pont elég ahhoz, hogy tönkretegye a középiskolás éveit!

"Egy elit gimnáziumba nem veszik át csak azért az embert, mert munka nélkül szerez ötösöket. Ha nem lettem volna középszerű, akkor felvettek volna egy ilyen iskolába. De ez nem így történt, méghozzá okkal."

Egyáltalán megpróbáltál átmenni egy másikba, miután kiderült, hogy ez túl könnyű?