A szüleim “szeretnek” szegények lenni?
Nem élõsködöm a szüleimen, sõt annyit keresek, mint õk együtt.
Már tinifejjel is azt láttam, hogy nincs bútorcsere vagy addig használtunk egy elektronikai eszközt, amig el nem romlottak, aminek semmi értelme, mert amíg használható, addig túl lehet rajta adni. Ha szerelõ, asztalos, vagy festõ volt nálunk, mindig mondták, hogy ezt meg azt már sokkal hamarabb ki kellett volna cserélni, mert így sokkal drágább/macerásabb megcsinálni vagy senki sem vállalja.
De õk sosem tanultak semmibõl, sõt büszkék rá, hogy milyen sokáig húzta.
Ha valamit szerettem volna, akkor mindig az volt a válasz, hogy nincs pénz, aminek 80%ban az lett a vége, hogy utánajártam, leültem, dolgozni mentem, ösztöndíjakat igényeltem, és furcsa mód lett. Rengeteg plusz kört tudtunk volna spórolni, ha úgy fejezik be a mondatot, hogy “nincs rá MOST pénz... De kitalálunk valamit”
Jelenleg is itt tartunk... Azt valahogy el tudtam engedni, hogy mennyire ÉRTELMETLENÜL túlbonyolított gyerekkorom volt, de a felnõtt életemben is ezt látom. Jelenleg jó munkám van, nagyon jól keresek, de a szüleim azt mondják, hogy költözzek közelebb az unokák miatt, az se baj, ha nem kapok munkát a diplomámmal, vagy harmadannyiért.
Bár azért lényegesen jobban éltünk a mélyszegénységnél, de számukra valamiért a nyaralni sosem járó, ötgyerekes, 50.000 forintos egy fõre jutó jövedelmū családok a magyar etalon, mint valami túlromantizált Kincskeresõ Kisködmön.
válasza:
válasza: válasza:A kérdező megerősítést vár, azt szeretné olvasni, hogy vannak más ilyen szülők is. A kérdésed kicsit félreérthető, inkább fogalmaztad úgy, hogy túl spórolósak annak ellenére hogy van pénzük :D
Gondolom 50+os korosztály, ők még másképp lettek nevelve, a LEHEL hűtős hasonlat szerintem jól körül írja a jelenséget.
Ezzel eddig semmi baj szerintem, de ez a költözés dolog kicsit gáz :D
válasza:Kérdező, ha röviden akarok válaszolni, igen, vannak ilyen szülők, és olvasva a tieid dolgait, el kell mondjam, kispisták apámhoz képest.
A felújításon, a berendezési tárgyakon, az élelmiszeren, a vízfogyasztáson, a higiénián keresztül mindenen olyan agyament módon spórol, hogy nem tudnám leírni, mert kevés ahhoz az itteni karakter.
De egy kis adalék ahhoz, mennyire nem hajlandó semmit kidobni: most nyáron, a legnagyobb melegben a mikróban felejtett 3 db palacsintát ebédről 1 teljes napra. Másnap látogatóba mentem, és simán elém rakta ebédre, úgy, hogy ráadásul terhes voltam/vagyok (nem mintha bárki elé is ki kéne tenni romlott ételt!). Megettem egyet, bár furcsálltam, hogy száraz, azt hittem, csak a hűtőben kicsit összeszáradt, meg az újramikrózástól.
Ezután közölte röhögve, mióta volt a mikróban. Úgy kiakadtam rá, mint az állat (miközben rohantam meghánytatni magam), de ő nem értette, mi a baj azzal, hogy tojás van benne, hisz meg volt sütve... Meg hogy mit képzelek, majd ő kidob 3 palacsintát...
válasza:"Egy idos ember nem feltetlenul tudja, hogy egy mai huto kevesebbet fogyaszt, mint az o regi LEHEL hutoje.
El kell nekik magyarazni, hogy mennyit sporolnak es mennyi ido alatt terul meg a befektetes."
Elmagyaráztuk, kiszámoltuk neki. De nem hiszi el, mert a szerelő azt mondta, "ezek a mai masinák semmire nem valók". Amennyit az utóbbi 5 évben szerelőre költött a hűtő miatt, simán vehetett volna újat.
válasza: válasza:27
Nekem ilyesmit a nagyszüleim csináltak, sokszor rajtuk maradt lejárt élelmiszer (édességek stb akár több éves is) és nekem adták, egyem meg jó még az :D
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!