Amíg iskolába járok, legyen az egyetem akár, nem a szüleim dolga lenne fizetni a költségeim?

Van egy olyan sejtésem, hogy itt a szülők nem azért nem adnak neki pénzt, mert ne tudnának, vagy ne akarnának adni, hanem inkább azért, mert követel és elvár. Nekem is csomó mindent fizettek a szüleim az egyetem alatt, sőt rengetegszer mondták, hogy ne menjek el dolgozni egyetem mellett, mert megtehetjük, hogy eltartsanak, de nekem nem volt képem minden kiadásomat kifizettetni velük. Pedig én sem büfészakra jártam és nekem is rengeteget kellett tanulni. Viszont az érzés, amikor a páromat abból a pénzből tudtam meghívni randizni, amit én kerestem sokkal jobb volt, mintha csak úgy a semmire adták volna. Nem, nem az a cél, hogy létminimumon éljen egy egyetemista, szárazkenyéren és vizen, de minimális önállósodás minden szempontból hasznos tud lenni.

Én itt sok válaszolóval ellentétben megértelek, hogy nem tudsz egyetem mellett dolgozni. Nálunk az évfolyamon nagyon kevesen vállalták ezt be, és 1-2 kivételtől eltekintve átlagosan kétszer tovább járták a képzést, akik igen. Nem mellesleg én pl. nem azért jártam egyetemre, hogy el kelljen lógnom a nem kötelező órákról, hanem mert szerettem volna minél többet beletenni, és minél jobban jelen lenni. Természetesen ez első diploma volt, nekem az volt a véleményem, legalább az első, nappali képzést végezzem el így, de ha a későbbiekben levelezőn esetleg másoddiplomát szerzek, azt már munka mellett fogom. Szerintem amiről te beszélsz, közel sem annyira ördögtől való, főleg ha a szüleid megengedhetik maguknak. Régen egy érettségivel mindenkinek volt munkája, ekkor találták ki, hogy 18 éves korig illik eltartani a gyermeket, ma, mivel még diplomával is nehéz, véleményem szerint inkább az első végzettség megszerzéséig illendő, persze csak erkölcsileg. Abban viszont egyetértek a többiekkel, hogy neked ez nem a havi eltartási költséged, csupán a "zsebpénzed", így azért kicsit visszafogottabban is nyilatkozhatnál. Amikor engem egyetem alatt eltartottak, igyekeztem vigyázni a pénzre, és csak a feltétlenül szükséges dolgokra költöttem, amibe a hétvégi barátnős programok nem tartoznak bele. Én a helyedben minél jobban megpróbálnék tanulni, akkor kapnál ösztöndíjat, az a tanulmányaidnak is csak használna, és legalább ezeket a programokat részben vagy egészben fedezné, és a szüleid is látnák, hogy igyekszel. Akár nyárra is megpróbálhatnál valami szakmai gyakorlatot nézni. Büfé helyett pedig készíthetnél pl. egy szendvicset otthon, abba sem halt még bele senki.

Hát mert a mostani helyzetben elég luxus.Én is villamosmérnöki szakra járok.Sajnos nekünk nem adatott meg,hogy saját házunk legyen.Nevelőapám mindig beteges volt,így a testvéremmel már évek óta segítünk be a költségekbe és a saját kiadásainkba.Tudom,hogy rossz,mert sokszor tapasztaltam,hogy alig marad időm mindenre,de hozható.Heti egy nap lazán vihető munkával.Én nekem is van olyan,hogy zhk-ra tanulok,vagy elvagyok havazva jegyzőkönyvekkel,akkor azok az elsők.De hidd el ellehet menni.Unokatestvérem orvosira jár,nekik tényleg annyit kell tanulni,hogy számára a munka esélytelen.Ha nagyon kell a pénz,akkor plazmát is tudsz adni,én így gyűjtök általában zhk alatt,ha nincs időm