Hogyan győzzem meg anyukámat arról, hogy váljon el az apámtól?
Nos kezdem az elején, hogy erre miért is lenne igazán szükség. Anyukámmal nagyon jó kapcsolatban vagyok, mindent elmondhatok neki, mindig segít nekem, számíthat rám, és én is őreá. Mindig figyelembe szokta venni, hogy amit tesz, az jó legyen nekem. Az egyetlen gond az, hogy az apám mindkettőnket terrorizál lelkileg és nem egyszer fizikailag is bántott. 20 éve ismeri az apámat és 17 éve házasok. Rengetegszer bántotta őt, és már ő sem tudja nagyon kiállni az apám viselkedéseit, elfogja őt is az utálat az apám viselkedései miatt. Azonban akárhogy könyörgök neki, mégsem válik el tőle. Valahányszor felhozom ezt, mindig két választ kapok. Vagy azt, hogy nem akarja, hogy rossz anyagi körülményeim legyenek, vagy pedig csak szimplán hallgat. Tény, hogy apám sokkal jobban keres anyánál, de akkor sem lenne opció szerintem hagyni, hogy egyszer úgy ellökjön az apám bármelyikőnket is. Nem egyszer fenyegetett az apám azzal, hogy teljesen kiüti a fogsorainkat, és nem egyszer meg is próbálta. Amikor anyukám elment az ügyvédhez, addigra begyógyultak az ütéstől lévő zúzódások, ezért az ügyvéd válasza az volt, hogy semmi bizonyítékot nem tudtunk hozni annak érdekében, hogy az apám ellen bármilyen eljárást indítsanak. Apám ezenfelül borzasztóan nárcisztikus, önimádó, a másikat lehúzó, gúnyos, és bántja anyukámat, hogy miért nincs lefogyva (pár kiló feleslege van) holott az apám egész nap home officeban van otthon és időközben 165 kilogrammra hízlalta fel magát. Magamrészéről felháborítónak és borzasztóan fájdalmasnak tartom, hogy nem tudok semmit tenni, és még évekig el kell viselnem apám viselkedéseit, valamint anyát olyan szinten kikészíti, hogy még aludni se tudjon. (16 éves vagyok, és még egyetemre is szeretnék majd menni). Előre is köszönöm a válaszokat!
16/F
válasza:58-as, de nem tudok nem visszakérdezni, amikor látok egy csomó következetlenséget a történetében. Ez az én fétisem biztos.
Attól még, hogy nem kiabálják ki...stb. De a kérdező pont hogy kikiabálta. Ide. És ő még gyerek, nem látja át úgy a dolgokat...itt viszont egy csomóan igen, illetve persze, nem biztos, hogy az az igazság, amit mások kívülállóként látnak. Hiszen mindenkinek megvan a maga igazsága, és a saját világában az az igazság. A kérdező se akarja meghallani, elfogadni azokat az igazságokat, amik mások véleménye szerinti igazságok. Az 59-es minden szavával egyetértek.
válasza: válasza:Anyád milyen volt régebben, hogy szegény apád ilyenné tette? A férfiak, apák nem maguktól, nem véletlen ilyenek, kiváltják belőlük és csak fájdalmukban ilyenek.
Ellenőriztétek apáddal, hogy biztos, hogy ő az apád vagy csak belétek beszélte a nő?
válasza:"Anyám pedig nem tette semmilyenné apámat, ő mindig id ilyen volt, őrjöngő és idegbeteg. Az anyjára is kezet emelt gyerekként, sőt meg is ütötte nem egyszer"
És akkor szerinted anyád normális, hogy egy ilyen embert választott, és ilyennek teszi ki a gyerekét? Nem értem, miért véded anyád, miközben ugyanolyan sz*r szülő, mint apád, csak másképp. Szabadulj meg tőle, mielőtt tönkreteszi az életed.
válasza: válasza: válasza:58-as, de, érdekel, amit ír, el nem hiszem.
Az érdekel téged, miért kérdezek vissza folyton és online kihallgatásnak nevezed a módszereimet.
Zavarosnak érzem a történetet több helyen, őt pedig képtelennek annak elfogadására, amit én is többször és nálam szebben (talán kevésbé kegyetlenül) az 59-es is leírt.
Te érzéketlennek látsz engem, hogy a kérdezővel láttatni akarom azt, ami szerintem az igazság (az anyja a saját érdekeit előtérbe helyezve marad a helyzetben, ahol), az érzéseit nem kímélve az arcába vágom? Emiatt nevezed kihallgatásnak a módszereimet?
A kérdéseimet azért tettem föl, mert többször terelésnek, nem kimondásnak éreztem, ahogy ő fogalmaz. A felszínt kapargatja, lózungokat fogalmaz meg. Ha konkrét kérdéseket teszek föl, amiket megválaszol (nem teszi), akkor szerintem bezárul vagy legalábbis hamarabb bezárul a kör. Az anyuka arra hivatkozik, hogy de hát a jólét. A fia jóléte. A fiú erre megmondaná, hogy nem kell a jólét, le tud róla mondani. Szóval menjünk. (Esetleg konkrét ajánlatot tesz a fiú, hogy tudnának ketten is megélni, ő lemond a teniszről, az anyuka lemond a kozmetikusról, nagy ház helyett bérelnek ketten egy garzont, a fiú diákmunkát vállal, az anyuka eladja a jegygyűrűjét stb., kiszámolja, mennyi pénz elég kettejük megélhetésére.) Erre mit mond az anya? Ha ekkor se dobbantanak, világosan látszik, látszana, hogy amit korábban mondott, kifogás. De ezekre nem válaszol a kérdező nekem.
Ha nem tudom elengedni ezt az egészet, ez rólam szól, elfogadom.
válasza:Azért nem válaszol a kérdező mert valószínű az a beszélgetés amiről te beszélsz az még nem történt meg. Ezért nem tud rá válaszolni hogy mit mondott az anyja. Azt is elfelejted hogy egy 16 évesről van szó akinek még nincs olyan elettapasztalata mint neked, nem jutnak eszébe olyan megoldások mint egy pl 40 évesnek, úgyhogy felesleges minden szavába beleállnod. Szerintem alkalomfüggő hogy mikor áll elő a kérdéssel.
Es meg jobban persze hogy nem megy bele a részletekbe mivel gondolom nem akarja hogy rájojjenek az islerősei hogy ő ide írogat. Mire mész vele ha pl megtudod hogy az anyja hol dolgoznik és mikor végez a munkahelyén? Az is lehet hogy nem 16 hanem 15 csak ezt nem írhatja le mert a gyakorira csak 16 éven felüliek írhatnak. Tehát ha bevallja letölrlik a kérdését. A lényeget leírta. Én értettem, más is érti. Ha te pont nem az a te bajod.
Minden ötletet hallott szerintem, jó tanácsokat kapott. Övé a döntés hogy melyikkel él.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!