Hogyan győzzem meg anyukámat arról, hogy váljon el az apámtól?
Nos kezdem az elején, hogy erre miért is lenne igazán szükség. Anyukámmal nagyon jó kapcsolatban vagyok, mindent elmondhatok neki, mindig segít nekem, számíthat rám, és én is őreá. Mindig figyelembe szokta venni, hogy amit tesz, az jó legyen nekem. Az egyetlen gond az, hogy az apám mindkettőnket terrorizál lelkileg és nem egyszer fizikailag is bántott. 20 éve ismeri az apámat és 17 éve házasok. Rengetegszer bántotta őt, és már ő sem tudja nagyon kiállni az apám viselkedéseit, elfogja őt is az utálat az apám viselkedései miatt. Azonban akárhogy könyörgök neki, mégsem válik el tőle. Valahányszor felhozom ezt, mindig két választ kapok. Vagy azt, hogy nem akarja, hogy rossz anyagi körülményeim legyenek, vagy pedig csak szimplán hallgat. Tény, hogy apám sokkal jobban keres anyánál, de akkor sem lenne opció szerintem hagyni, hogy egyszer úgy ellökjön az apám bármelyikőnket is. Nem egyszer fenyegetett az apám azzal, hogy teljesen kiüti a fogsorainkat, és nem egyszer meg is próbálta. Amikor anyukám elment az ügyvédhez, addigra begyógyultak az ütéstől lévő zúzódások, ezért az ügyvéd válasza az volt, hogy semmi bizonyítékot nem tudtunk hozni annak érdekében, hogy az apám ellen bármilyen eljárást indítsanak. Apám ezenfelül borzasztóan nárcisztikus, önimádó, a másikat lehúzó, gúnyos, és bántja anyukámat, hogy miért nincs lefogyva (pár kiló feleslege van) holott az apám egész nap home officeban van otthon és időközben 165 kilogrammra hízlalta fel magát. Magamrészéről felháborítónak és borzasztóan fájdalmasnak tartom, hogy nem tudok semmit tenni, és még évekig el kell viselnem apám viselkedéseit, valamint anyát olyan szinten kikészíti, hogy még aludni se tudjon. (16 éves vagyok, és még egyetemre is szeretnék majd menni). Előre is köszönöm a válaszokat!
16/F
Tisztelt #22-es válaszoló!
Nos való igaz, de győzködhetem én anyukámat akárhogyan. Én mindent megpróbáltam, rengetegszer kértem szépen, néhányszor keményen elmondtam, hogy az apám milyen további károkat tud nekünk okozni, ha nem cselekszik, stb. És nem tudok mit tenni. Ezek nem győzik meg. Aljas dolog, de próbáltam érzelmileg hatni rá, hogyha fontos vagyok neki, akkor váljon el az apámtól. Ez sem ért célt, az a nagy helyzet.
Tisztelt #23-as válaszoló!
Igazából nem szeretnélek győzködni. Úgy 75-80%-ban igazad van azzal kapcsolatban, amit írtál a válaszodban, azzal viszont nem értek egyet, hogy szart sem tesz értem. Azt sem mondanám, hogy nem dolgozik az én jólétemért, mert napi 10-12 órát van a minisztériumban és azon van, hogy anyagi biztonságom legyen, mert az apám nem igen ad a milliós fizetéséből sem. Az ügyvédet pedig hallottam, hogy mit mondott, mert én is ott voltam. Nem vagyok sem süket, sem eszement. Az ügyvéd ezt tanácsolta.
Tisztelt #27-es válaszoló!
Kívánom, hogy tapasztald meg, milyen érzés egy elnyomó, folyamatosan gyomorgörcsöt okozó családi szférában élni tizenévesként. Ja, hogy olyan tökéletes volt az életed, hogy neked nem volt ebben részed? Hát akkor örülj magadnak, és ne ítélkezz olyan szituációban lévő emberen, aki veled ellentétben nem nőhetett fel nyugodtan és kiegyensúlyozottan. Én tűröm és tűröm, de közel az a pont, amikor elpattan az agyam és nem bírom tovább. Szóval amíg nem ismered a helyzetet, kérlek ne szólj ebbe bele, hogy de jó is egy házasság, meg hogy szent dolog. Ez minden csak nem szent. Ez lóf*sz.
Tisztelt #28-as válaszoló!
Nos anyukámmal szoktunk sokat beszélgetni és igyekszik segíteni nekem mindenben. Szoktam beszélni neki az iskolai bajaimról, az érzelmeimről a lányok felé néhanapján, igazából kismillió dologról. Nincs 300 négyzetméteres házunk. 75m2-es lakásban élek Budapest egy kertvárosi részén egy háromemeletes téglaházban. Hárman lakunk, anyukámmal és a "drága apámmal". Viszont a despota apám valóban elvárja, hogy folyton főzzön, reggel délben este főtt kaját követel. Kertünk egyébként nincsen. Szokott segíteni nekem tanulni, én pedig szoktam neki segíteni főzni. Ebben nem akadályoz meg az apám, azt élvezi ha engem is lába kapcájának tart. Egy csomószor nevezett az apám engem b*zinak, és úgy is kezel engem csak mert a legjobb barátommal sülve-főve együtt lógunk, mikor futja mindkettőnk elég nehéz otthoni szociális környezetéből kiszakadva. Neki is hasonló helyzete van, csak kicsit másképp. Egyébként anyukám takarít itthon, amiben néha (sajnos ritkábban, mint a főzésben) segítek. Egy csomót győzködtem erről az egészről, de nem tesz semmit. Mindig azzal érvel, hogy én nem tudok nyugodtan viselkedni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ADHD-m van, ami ellen sokáig küzdöttek a szüleim, hogy nehogy kimutathassák egy ilyen teszten, mert az szerintük csak egy kitalált betegség, és aki ADHD-s, az neveletlen szimplán. 14 éves voltam, mire sikerült elég idősen magamtól az iskolapszichológussal eljuttatni magam egy ilyen tesztre, ahol toronymagasan kimutatták, hogy nagyon is (jobban mint a többi hozzám hasonló kamasz) ADHD-s vagyok. Meglepő, de én inkább életvidámnak tűnök, mintsem hiperaktívnak, de könnyen letargikussá tudok válni, ha kigúnyolnak és megaláznak. A legfontosabb lány az életemben, a szerelmem is ADHD-s. És őt is rengetegen bántották emiatt, de a szülei szerencsére nem. Apám szerint ezt szégyellni kell. Minthogy az is, hogy szemüveges vagyok. A saját apám nem egyszer nevezett ezek miatt genetikai hulladéknak. A "szófogadatlanságom" annyiban nyilvánul meg, hogy gyakran elkerülik dolgok a figyelmemet (pl szennyes ruha mosásba tétele, szétszórtság az asztalomon), továbbá olyan dolgok, hogy szeretnék még fent lenni egy negyed órát, vagy hogy később megyek haza 30-40 perccel ritkán, mint amit mondok időpontot (egy baráti sétálgatás, flangálás után a városban. Így teljes a történet úgy hiszem.
válasza:28-as vagyok, nem, nem igazán teljes, sokat írtál magadról, anyukádról és a motivációiról, tenni képtelenségéről, ennek okairól kevesebbet. Mindarra, amit mégis írtál róla (mert az eredeti kérdésed arról szólt, te mit tehetnél, aztán a válaszok valahogy afelé tereltek, mit tehetne anyukád és mit nem tesz, a miértekre még mindig nincs megnyugtató válasz), az a meglátásom most, illetve ez valahogy inkább a te meglátásod szerintem: érted tesz mindent. Azért nem válik el, hagyja ott ezt a helyzetet, mert a gyerek stb. A te jólétedért, írod. Nem leszel 16 örökké. Anyukád hol húzná, húzza meg a határt, amikor már nem kell érted annyit tennie, amennyit most tesz, ami beleragasztja ebbe a helyzetbe? Ha már nem 16 leszel, hanem 18? 20? Ha már nem tanulsz, hanem eltartod magad? Egy diploma után, kettő után? Ha már lesz külön házad? Kimondta ezeket így megfogalmazva, kisfiam, ha már nem kell rólad gondoskodnom, akkor elhagyom? Szerintem ő nem fogja elhagyni és jó takaróznivalót szolgáltatsz neki.
Érdekességképpen felfigyeltem arra, hogy a kérdés úgy szól, hogy győzd meg anyukádat, majd a 22-es válaszára magad mondod ki: győzködheted akárhogy. Komoly szemléletváltás ment végbe, a 30-as válaszodban már te is látod azt, amit a kívülállók elejétől fogva. Gratulálok az összes válaszolónak, komoly véleményformálók vagyunk. :)
válasza:Akkor is azt mondom hogy tettek kellenek mert a beszelgetés nem használ. És az is megfordult a fejemben hogy mivel jól éltek ezért nem meri kockáztatni a kényelmet elvégre apád nagyon jól keres. De döntenie kell.
Mond meg anyukádnak hogy 18 éves korodban elköltözöl (mégha nem is gondolod komolyan), érted ne áldozza fel magát. Állítsd választás elé. 1. Dolgozni fogsz, eltartod magad. Viszont így késlelteted a továbbtanulást. De így akkor sem maradsz velük tovább. 2. Együtt elkoltöztök együtt és folytatod a tanulmányaidat és reszmunkaidőben elmész dolgozni. Látnia kell hogy komolyan gondod hogy nem akarod hogy miattad "felaldoznia" magát.
válasza:Kedves válaszadó társaim!
Ismét jó érzés nekem azt tapasztalni, hogy a 100%-ban haszontalan válaszaim előreviszik a kérdezőt még akkor is, ha a házasság intézményéről a ló legnemesebb szervére asszociál. Előre nem tudhatod, hogy mi fog téged a legjobban segíteni az életben.
válasza:#30# A harmadik házaságomat élem. A szüleimmel kifogástalan a kapcsolatom, mert negyven éve halottak. A gyermekeim és az unokáim külföldön élnek, de évente egyszer találkozunk.
A válaszaim szándékosan provokatívak, mert segíteni szeretnék a kérdezőnek, (megkedveltem az őszinteségét). Én is voltam 16 éves, voltak bizalmas fiú barátaim és voltak nagy viharok a családban. Próbáltam jobb családot építeni, mint a szüleim, de hibáztam. Szétment a család, mindenki rosszul járt, főleg a gyerekeim. Se pénz, se szeretet és szex, se család, se béke, se nyugalom. Új házasság de szex szerelem, pénz, szeretet nélkül és csak a harag és gyűlölet marad. Válás, lelki és gazdasági lenullázódás. Remény van, harmadik házaság és öregkor. Itt a vége, halál. Ennyi volt.
válasza: válasza:Erre én is gondoltam. Tuti hogy nem 16. Annak meg nincs értelme ha az anya ír. Talán ő a testvére az anyának vagy egy barátja.
De az a baj kérdező hogy kicsit más válaszokat kaptál volna ha leírod hogy pl egy barát vagy. Akkor nem írogatok feleslegesen olyanokat amiket úgyse fogsz megtenni mivel nem te vagy a gyerek.
Ha te vagy egy hozzátartozó akkor nézz ki pár albérletet és biztosítsd róla hogy segítesz költözni neki. Azzal ne lehet takarózni higy a gyerek érdekében marad. Mert nem. A saját érdekében, talán a jó élet miatt, vagy a félelemtől nem mer lépni. Bárhogy is, nem a gyerek jóléte érdekli mivel a pénzzel kitörölheti ha közben otthon terrorizálják. Egy sérült embert nevelnek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!