Hogyan győzzem meg anyukámat arról, hogy váljon el az apámtól?
Nos kezdem az elején, hogy erre miért is lenne igazán szükség. Anyukámmal nagyon jó kapcsolatban vagyok, mindent elmondhatok neki, mindig segít nekem, számíthat rám, és én is őreá. Mindig figyelembe szokta venni, hogy amit tesz, az jó legyen nekem. Az egyetlen gond az, hogy az apám mindkettőnket terrorizál lelkileg és nem egyszer fizikailag is bántott. 20 éve ismeri az apámat és 17 éve házasok. Rengetegszer bántotta őt, és már ő sem tudja nagyon kiállni az apám viselkedéseit, elfogja őt is az utálat az apám viselkedései miatt. Azonban akárhogy könyörgök neki, mégsem válik el tőle. Valahányszor felhozom ezt, mindig két választ kapok. Vagy azt, hogy nem akarja, hogy rossz anyagi körülményeim legyenek, vagy pedig csak szimplán hallgat. Tény, hogy apám sokkal jobban keres anyánál, de akkor sem lenne opció szerintem hagyni, hogy egyszer úgy ellökjön az apám bármelyikőnket is. Nem egyszer fenyegetett az apám azzal, hogy teljesen kiüti a fogsorainkat, és nem egyszer meg is próbálta. Amikor anyukám elment az ügyvédhez, addigra begyógyultak az ütéstől lévő zúzódások, ezért az ügyvéd válasza az volt, hogy semmi bizonyítékot nem tudtunk hozni annak érdekében, hogy az apám ellen bármilyen eljárást indítsanak. Apám ezenfelül borzasztóan nárcisztikus, önimádó, a másikat lehúzó, gúnyos, és bántja anyukámat, hogy miért nincs lefogyva (pár kiló feleslege van) holott az apám egész nap home officeban van otthon és időközben 165 kilogrammra hízlalta fel magát. Magamrészéről felháborítónak és borzasztóan fájdalmasnak tartom, hogy nem tudok semmit tenni, és még évekig el kell viselnem apám viselkedéseit, valamint anyát olyan szinten kikészíti, hogy még aludni se tudjon. (16 éves vagyok, és még egyetemre is szeretnék majd menni). Előre is köszönöm a válaszokat!
16/F










Ebben a sztoriban te vagy a legnagyobb áldozat, azt ne feledd.
Anyád BÁRMIKOR ott hagyhatná azt a férget, ha akará. De nem akarja. Ok, ez az ő döntése, ha nem tud jól válaszrani, az ő baja. Viszont belekényszeríti a gyerekét is a rossz életbe.
Ha annyira érdekelné, hogy VELED mi van, már kiskorodban elvált volna, apádnak meg annyi köze lenne hozzád, hogy miattad fizet gyerektartást. De az Ő kényelme mindennél fontosabb. Kényelmesebb ülni a meleg sz@rbab, mint felemelni a popsit s csinálni is valamit.










Üdv, mindenekelőtt szeretném megköszönni mindenkinek a válaszait, aki konstruktívan, nem édesanyámat szidva válaszolt illetve alternatívákat ajánlott!
Nos az az igazság, hogy ugyan apám sokkal többet keres, mint Anyukám, de Anyukám így is valamelyest az átlagkereset fölötti fizetést kap,amelyből el lehetne boldogulni. Való igaz, nem lenne kolbászból a kerítés, de nem éhezne egyikőnk sem és tisztességes lakhatás, ruházatunk is lenne. Sőt mitöbb, megtakarítani is tudna, továbbá a jelenlegi lakásunk tulajdonjogának fele Anyukámé. Állami munkahelye van egy minisztériumban (Közgazdász), ami fixnek mondható, és ennek függvényében (nem egy államtitkári de), egy elég jó kereset.
Tisztelt #4-es válaszoló!
Az iskolában jó tanuló vagyok, összesített tanulmányi átlagom 4,5936 minden tantárgyat beleszámolva. Ellenben utálok hazamenni sokszor, évek óta van gyomorfájásom, amelyet orvosi kivizsgálás után megállapítottak (nem meglepő módon, hogy idegi eredetű). A szomszédok lapítanak, bár van egy férfi, aki beszólt apámnak egyik ordítozás és verekedés alkalmával, hogy mit képzel magáról és ráhívja a rendőrséget. Kollégiumba nem tudok menni, mivel az a szabály, hogy 40 km-es vagy annál nagyobb távolságú lakóhely esetén lehet kollégiumba költözni, én pedig a fővárosban élek az iskolától 30 percre BKV-val.
Tisztelt #7-es válaszoló!
Közgazdasági diplomát szeretnék majd, azonban az egyetemig hátravan 4 tanév (ötéves gazdasági technikumba járok, 9.osztályba)
Diákmunkát jelenleg csak nyáron tudok vállalni, de igen, tervben van és megyek intézni a következő két hétben.
Tisztelt #8-as válaszoló!
Manapság jóformán elengedhetetlen a felsőfokú végzettség egy jól fizető pozícióhoz, ezért igenis szeretnék egyetemre menni.
Tisztelt #9-es válaszoló
Igazad van, de az a baj, hogy Anyukám túl jólelkű azzal a rohadék apámmal is. És mindig hisz benne, hogy mindenkiben van jó. Csak sajnos nincs mindenkiben. Az apám nem egyszer ütött úgy tarkón, hogy megszédültem, nem egyszer lökött úgy a falhoz, hogy majdnem betört a fejem. Lelkileg ronccsá tett mindkettőnket az ember és nem egyszer voltam annak a határán, hogy nekimegyek az apámnak, és úgy ütöm, ahogy csak bírom. Csak nincs ilyenekhez lelkem, nem akarok senkit bántani, és nem élném túl, ha meg is tenném.
Tisztelt #10-es válaszoló
Rátapintottál a lényegre sajnos tényleg nem tudok mit kezdeni, hisz lassan lehet hogy felnőtt, de törvényileg csak egy gyerek vagyok, az ösztöndíjamon kívül semmi keresetem, egyetlen élő rokonom sincs. Anyukám édesanyja 3 évvel ezelőtt hunyt el, aki rengeteget jelentett nekem. És való igaz, hogy nem tudom otthagyni az Anyukámat, mert nekem senkim nincsen rajta kívül. Ezért nem tehetem azt, hogy:
Oldd meg, én lépek!










Mindenestre nyáron már dolgozhatsz. 2 év múlva hat évig teljesen szja mentes leszel. Kszüljetek fel titokban. Gyűjtsetek, hogy mire nagykorú leszel, ki tudjatok válni.
A vagyon 50-50% anyádé, ha nincs különvagyon, örökség, stb. A közös vagyon megosztásnál nem számít, hogy melyiknek mennyi volt jövedelme, melyiknek volt több, vagy kevesebb.
Anyád, aki a háztartást vezette, azzal a munkájával is maximálisan hozzájárult a közös élethez.
Szóval készüljetek tudatosan, papírokat ne hagyjatok otthon, vigyétek az anyai nagyihoz, telefonban semmi ne utaljon arra, mire készültök.
Neked tanulnod, dolgoznod kell. Nem áldozhatod fel magad! Anyád meg a jelek szerint jobb, ha nem marad vele.
Állj a talpadra már most, és készülj fel a jövőd építésére. Mindenekelőtt tanulj, tanulj, tanulj!










Nem kell értelmet keresni ebben. Anyukád bántalmazott, elnyomott nő aki nem mer lépni mert az önbecsülése már a béka segge alatt van. Segítség kell neki. Ügyvédjez nincs értelme menni, a rendőrséget kell kihívni ha sérülés van és látleletet vetetni. De annak nincs értelme ha csak kihivjatok őket de anyukád nem tesz feljelentést. Akkor a rendőrök semmit se tudnak tenni.
Én nem állítom hogy anyukád nem jólelkű, de higy nincs bátorsága az is biztos. Ez a sok év elnyomás miatt lehet. Én is ezen mentem keresztül mint gyerek, és lelkileg kicsinált. Anyám ekkor nem mert lépni. Nem csak magáért hanem értünk a gyerekiért se. Nagyon szeretem, de még mindig sokszor elgondolkozok hogy mi lett volna ha lelépett volna.
Annyit tudsz tenni hogy bátorítod. De ne azt kérdezd hogy miért nem válik el mert ez inkább kritika. Inkább állj elő valami ötlettel, pl albérleti lejetőségekkel. Mert egyelőre elég lenne csak külön költözni. Válás az most lényegtelen. Mondjuk ehhez tudnod kellene hogy anyukád mennyit tudna fizetni úgyhogy inkább együtt beszéljétek meg mert ő tudja mennyit tudna fizetni. 2 ember plusz albérlet az nem kevés úgyhogy ajánld fel hogy dolgozni mész minimum a nyáron, de ha tudsz tanulás mellett eközben is, ha kell árut pakolsz. Ezt az "áldozatot" neked is meg kell hoznod.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!