Meg lehet azt szülőnek bocsájtani, ha nem érdekelné az öngyilkossági kísérleted/szándekod és csak azon aggódna hogy mit szólnának az ismerősök, meg mekkora szégyen lenne?
Elolvastam üzenetváltást az anyám és a párja között. Volt egy kiserletem, illetve pánikroham közben, amikor rám szólt hogy ne bőgjek megmondtam neki, hogy milyen gondolataim vannak.
Tudtam hogy ki fog beszélni, ez így is lett, ezért elolvastam az üzeneteit.
Olyanokat irt, hogy mi lesz a házzal, meg mit fognak szólni a rokonok, amikor ez a h…e öngyilkos lesz?
Szorongasom, depressziom van, és pánikbeteg vagyok, rengeteg trauma ért gyerekként a szüleim miatt is.
Ennek ellenére én próbáltam normálisan viszonyulni az anyám felé, de amióta ezt elolvastam, olyan düh és harag van bennem felé, hogy nem tudok vele mit kezdeni.
Hogy mondtam ilyet egy szülő a mentális beteg gyerekével kapcsolatban?
Hülyének érezném magam, ha ezt csak úgy elfelejteném és szó nélkül hagynám.
Lépjek túl rajta vagy ez megbocsájthatatlan?
(Tudom milyen emberek vannak itt(tisztelet a kivételnek), ha gyűlölködni akartok, vagy rajtam kiélni a gondotokat, akkor inkább tényleg ne írj, mert most is instabil vagyok)
1. Magadnak keresed a bajt, amikor anyád privát üzeneteiben olvasol, csak mert te “idegben vagy”. Én is szoktam anyámról szar dolgokat írni, mert xar ember, de attól még nem akarok elveszteni.
2. Igen, jogosan vagy dühös rá ettől függetlenül.
3. Ha meg akarnál gyógyulni, nem anyádnak sírnál, hogy öngyilkos leszel, hanem keresnél egy k*rva orvost, akihez elmehetsz.
4. Most min is kell túllépned? Komolyan ezzel akarsz foglalkozni, mikor 5 napja meg még öngyilkos akartál lenni más gondok miatt? Most komolyan ez a legfontosabb, hogy anyád mit irkált? Nem ártana, ha anyád helyett magaddal foglalkoznál és kilépnél az ajtón egyenesen egy orvoshoz.
Komolyan öngyilkos akar lenni, de ahelyett, hogy orvoshoz menne, kiírja gyakorira, hogy mi mit gondolunk az ő anyjáról, mert hogy az csúnyákat mondott rá messengeren.
Besz*rás. :D
Gondolj bele az ő helyzetébe, nem csak neked nehéz, neki is. Miért ne lehetne a tehetetlenség miatt dühös, feszülne be attól, hogy bármit megtenne, de te öngyilkossággal fenyegetőzöl.
Amit elolvastál nem rád tartozik, és nem is neked szólt, azért, mert neki is vannak érzései, és ő is vigasztalásra szorul, azért nem kellene haragudnod.
Te itt keresel támogatást, ő meg a párjánál, ennyi történt.
Jogosan haragszol rá a viselkedése miatt, hiszen ez nem csak nem szülőhöz, de emberhez sem méltó.
Viszont, nem is kellett volna elolvasnod az irományait, meg amúgy is, miért mondtad el a gondjaidat, ha tudtad, hogy fog erre reagálni?
Ha tényleg öngyilkos akarnál lenni, nem érdekelne semmi kb, nem nézted volna meg anyád üzeneteit, nem tennél fel kérdést a gyakorira, hanem megtennéd. És ezt valószínűleg anyád is tudja, ezért nem érdekli az öngyilkossági fenyegetéseid. Gondolj bele, nem csak te vagy az akit sajnálni kéne...van egy anya akinek "öngyilkos" a gyereke.
Lépjek túl rajta vagy ez megbocsájthatatlan? Lépj túl rajta, most mit tennél még? Folyton mérgelődnél anyádra, mert már elege van abból hogy öngyilkossággal fenyegetőzől? Meg lehet érteni téged is, meg anyádat is de az öngyilkos embereket akik ezzel fenyegetőznek, nem fogom sajnálni...
Mondjuk annyiban igazat adok 8-asnak, ha áldozathibáztatás, ha nem, hogy nálunk egy családtag már 20 éve "öngyilkos". :D
Aki öngyilkos akar lenni, mert annyira mély depresszióban van, az megteszi, nem vár, nem is érzékeli a külvilágot.
Ha te ott tartasz, hogy anyádnak sírsz, meg a telefonját nézegeted, a gyakorit bújod, akkor bőven azon a szinten vagy még, hogy simán elsétálhatnál az első pszichológusig és kibeszélhetnéd a problémáidat.
Miért is nem teszed ezt? Ehelyett azt várod, hogy szidjuk neked anyádat gyakorin, mert attól te boldog leszel?
Aki meg soha nem volt depressziós, az miért okoskodik ebben a témában? Nagyon kevés az az öngyilkos, aki szerdán elhatározza, aztán csütörtökön meg leugrik a lanchidrol… ok kva kevesen vannak.
Nekem valóban volt egy kiserletem, ami csak félig sikerült, mert bepanikoltam attól is es nem tudtam tovább vágni magam.
Ezt soha nem mondtam el neki, csak mikor gúnyosan megjegyezte hogy mutassam meg a sebeim, akkor meg is mutattam.
Nincsen senkim, sem testvérem, sem senkim, szóval ezért célszerű lenne ha legalább az anyámmal jo lenne a viszonyom, de nem tudom hogy lehet túllépni azon, hogy mi lesz a házzal meg mit szólnak a rokonok ha ez öngyilkos lesz.
Az uzenetet meg jo hogy megnéztem, mert így legalább tudom hogy milyen ember és mit gondol rólam.
Orvosnál meg mar voltam, sajnos nincs olyan csodabogyó amitol hirtelen nagyon jól leszek
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!