Apám egész életében a problémám lenne, jogos hogy teljesen lemondok róla?
Nagyszülők rámhagyták a lakást ahol ő, anyám, és én 13 éves koromig éltem, amikor a gyámhatóság a nagyszüleimnek ítélt engem.
Anyám elvált tőle már 10 éves koromban, csak a veszekedés, gyűlölet volt ott, szóval az egész gyerekkoromat tönkretették(nem tanultam semmit, csavarogtam és hasonlók), majd kezdődött egy hosszú pereskedés, a lakás 50%-áért, ami hosszú évekig tartott. Végül ezt nagy nehezen én kinyögtem 24 éves koromban.
Anyámmal se tartom a kapcsolatot, ő lemondott rólam a bíróságon, hogy ne kelljen gyerektartást fizetnie.. persze próbált utána úgy tenni mint ha mi sem történt volna, nem válaszoltam az üzeneteire azóta se.
Vissza a probléma fő forrására, apámra. Szellemileg kb enyhén retardált szinten áll, eltudja látni magát, csak (szebben nem tudok fogalmazni) dilis.
Nagyszüleim rámhagyták a lakás 50%-át, a felét ugye kifizettem anyámnak, így enyém volt a 100%. Én ezt eladtam, mert apám bitorolta (3 szobás lakás pesten, kiadni nem lehetett 1-1 szobát, mert tőle senki nem tud megmaradni).
Neki egy forintja nem volt, vettem neki egy családi házat egy nyugat-magyarországi községben. Eltelt 3-4 év, nem tartom vele a kapcsolatot érthető módon, azóta idegel azzal, hogy eladja a házat, felgyújta mert bemennek a hangyák, és hasonló hülyeségek.
Haszonélvezője vagyok annnak a háznak, nehogy kihúzzák alóla c.gányok vagy hasonló lakásmaffia, vagy csak nehogy eladja, ha rájön az 5 perc.
Százszor mondtam már neki, meg nagyszüleimnek, hogy egy otthon lenne neki a megfelelő választás, mert én nem tudom rááldozni a fiatal éveimet, 28 éves vagyok, ő 53, tehát 20 évet simán elélhet még.
A házat biztos vagyok, hogy nem fogja karbantartani, tehát pár éven belül teljesen leamortizálja.
Mi lenne a helyes döntés részemről? Soha nem okozott nekem örömöt, csak bosszúságot, de valamilyen szinten úgyis az én nyűgöm lesz.
Ja... és a legfontosabb:
Te NEM vagy felelős apád (és anyád) dolgaiért, életéért.
Mert hogy NEM te hoztad a világra őket, hanem ők rendezték úgy, hogy te ide szüless közénk, erre a Föld nevű planétára.
Az ERŐ legyen Veled!
Kedves 39.
Aszondod?
Na és az, aki kiteszi a frissen született babáját a kórház elé kitett inkubátorba? Vagy csak egy mózeskosárba?
Az nem lemondott róla?
Vagy csak kölcsönadta az állambácsinak (vagy valakiknek, akiknek nem lehet gyerekük) felnevelésre? 🤔
Kedves Yoda!
Ok, akkor kiegészítem: a gyerekről lemondani csak úgy lehet, ha valaki örökbe fogadja. Azzal, hogy a kórházi inkubatorba tette orokefogadhotova valt a gyerek. Ez ugyan nem tudom miért érdekes neked. Továbbra sincs olyan, hogy lemond az apjától.
Kedves 32.
Hát ugyanezt írtam én is. Tán nem figyeltèl? Hogy nem értek hozzá, mert nem vagyok jogszakértő.
Ám a kérdező amit kérdezett:
Hogy ti. MI LENNE a helyes döntés részéről?
Erre válaszoltam, s nem pedig egymás közti személyeskedést pötyögtem be.
Mert, hogy ez most itt nem a meta, s a kérdező ezekből semmit nem profitál.
Ergo... a kérdésére a válasz (ez is) NEM hasznos.👎
Kedves 35!
Azért érdekes, mert ha az inkubátorba helyezett babát mondjuk 18 évig valaki más neveli... saját gyermekeként, akkor nehogy mán a 18. szülinapján odaállítson hívatlanul anyuci/apuci azzal, hogy köszi komám, hogy felnevelted a fiacskámat, de innentől már átveszem... Mert egyébként az én vér-szerinti gyermekem a Sanyika. És nem mondtam le róla, csak kölcsön adtam, hagytam. 😌
Ha a gyermek nem szándékozik eltartani apját, aki egyébként képes lenne rá, csak nem akar... akkor nem kötelezhető erre. Ez viszont ugyanaz, mint hogy lemondott róla.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!