Apám egész életében a problémám lenne, jogos hogy teljesen lemondok róla?

Nagyszülők rámhagyták a lakást ahol ő, anyám, és én 13 éves koromig éltem, amikor a gyámhatóság a nagyszüleimnek ítélt engem.

Anyám elvált tőle már 10 éves koromban, csak a veszekedés, gyűlölet volt ott, szóval az egész gyerekkoromat tönkretették(nem tanultam semmit, csavarogtam és hasonlók), majd kezdődött egy hosszú pereskedés, a lakás 50%-áért, ami hosszú évekig tartott. Végül ezt nagy nehezen én kinyögtem 24 éves koromban.

Anyámmal se tartom a kapcsolatot, ő lemondott rólam a bíróságon, hogy ne kelljen gyerektartást fizetnie.. persze próbált utána úgy tenni mint ha mi sem történt volna, nem válaszoltam az üzeneteire azóta se.

Vissza a probléma fő forrására, apámra. Szellemileg kb enyhén retardált szinten áll, eltudja látni magát, csak (szebben nem tudok fogalmazni) dilis.

Nagyszüleim rámhagyták a lakás 50%-át, a felét ugye kifizettem anyámnak, így enyém volt a 100%. Én ezt eladtam, mert apám bitorolta (3 szobás lakás pesten, kiadni nem lehetett 1-1 szobát, mert tőle senki nem tud megmaradni).

Neki egy forintja nem volt, vettem neki egy családi házat egy nyugat-magyarországi községben. Eltelt 3-4 év, nem tartom vele a kapcsolatot érthető módon, azóta idegel azzal, hogy eladja a házat, felgyújta mert bemennek a hangyák, és hasonló hülyeségek.

Haszonélvezője vagyok annnak a háznak, nehogy kihúzzák alóla c.gányok vagy hasonló lakásmaffia, vagy csak nehogy eladja, ha rájön az 5 perc.

Százszor mondtam már neki, meg nagyszüleimnek, hogy egy otthon lenne neki a megfelelő választás, mert én nem tudom rááldozni a fiatal éveimet, 28 éves vagyok, ő 53, tehát 20 évet simán elélhet még.

A házat biztos vagyok, hogy nem fogja karbantartani, tehát pár éven belül teljesen leamortizálja.

Mi lenne a helyes döntés részemről? Soha nem okozott nekem örömöt, csak bosszúságot, de valamilyen szinten úgyis az én nyűgöm lesz.