Lelkileg bántalmaz Anyum úgy, hogy felnőtt nő vagyok. Mit tegyek?

Legkisebb gyerek szindróma. A testvéreid ugye kirepültek. Sajnos vannak, akik képtelenek kilépni a szülő szerepből, ami évtizedekig kitöltötte az életüket és/vagy rettegnek a magánytól, az új életszakasztól, a változástól. Ezért az utolsó otthon élő (jellemzően a legkisebb) gyerekre csimpaszkodnak, és manipulálják, hogy ne merjen felnőni, mintha ezzel fel lehetne tartani az időt. Ő olyan, amilyen lenni tud, de ettől te még felelős vagy önmagadért, és ki kell törnöd egy olyan helyzetből, ami megnyomorít (mert ennek az szokott lenni a vége, hogy ha a "gyerek" hagyja magát manipulálni, akkor a szülőkkel élve öregszik meg, ott lesz majd 40-50 évesen egyedül, úgy, hogy sose járta a maga útját).

Röviden: nem, nem áldozzuk fel magunkat azért, mert egy szülőnek kényelmesebb nem szembe nézni az élete természetes változásaival.

27/F vagyok, és én, meg a hasonló korú férfi ismerőseim jó része otthon van, és velem, illetve velük is teljesen normálisan bánnak a szüleik.

Megértik, hogy mennyire nehéz alkalmas nőt találni, akire lehet alapozni.

Nők terén ez fordítva van. Rengeteg olyannal beszéltem már, akiket ki nem állhatnak még a saját szüleik sem. Őszintém megmondom, hogy én sem örülnék, ha egy karrierista lányom lenne, aki csak szórakozgat a férfiakkal...

34.: Azon lepődtem volna meg, ha nem találtál volna valamiben kivetnivalót.

Sokkal jobb volt a régi rendszer, amikor a lányt hozzáadták a férfihoz, mert hogy képtelenek vagytok magatoknak párt választani, az teljesen biztos!

33-as vagyok.

Nem igazán értem, hogy miért lennénk képtelenek párt választani. A régi rendszer szerint akkor a férfinak ezért az egészért nem kell tennie semmit. Ezt szeretnéd te is?

Azt hiszem, hogy egy felnőtt nő egy felnőtt férfit szivesen választ, akivel közös az értékrendjük.

27/N

Nem a 36-os vagyok, de reagálnék.

"hogy esne, ha a férfi közölné, hogy neki új Merci-je van, és ha neked nincs új autód, akkor össze sem jön veled?"

Megállapítanám, hogy más az értékrendünk, és nem vagyunk egymáshoz valók. Nem értem, miért kellene ennyire érzelmesen reagálni arra, hogy egy embernek nem vagyok az esete. Nem jöhet be mindenki mindenkinek.

"elég retek személyiséged lehet, ha valakinek csak azért nem adsz esélyt, mert a szüleivel él"

Szerencsére mindenki szabadon eldöntheti, hogy kinek ad esélyt, és kinek nem. Ha valaki olyan kritériumokat támaszt, hogy kiszűri azt is, akivel boldog lehetne, az az ő baja. Miért kell mindjárt "reteknek" titulálni azt, aki másképp gondolkodik? Nem fog mindenki a te szabályaid szerint játszani, és energiapocsékolás ezen hisztizni.

"Nekem ez csak akkor lenne fontos, ha egy parazita lennék, aki a másik lakásába akar költözni"

OK. Másnak meg azért fontos, mert olyan társat képzel el maga mellé, aki felnőtt, egészségesen levált a szüleitől, és ennek a bizonyítékát abban látja, hogy az illető elköltözött a szülői házból. Láthatóan szerinted a kettő nem függ össze. Egyszerűen el lehet sétálni olyan vélemények mellett, amik a sajátoddal összeegyeztethetetlenek. Nem értem a dührohamodat.

"Sokkal jobb volt a régi rendszer, amikor a lányt hozzáadták a férfihoz"

A kényszerházasságban ritkán van valódi szeretet, igaz a férfi rendszeres szexhez jut anélkül, hogy energiát kelljen fektetnie a párkeresésbe. Ez lenne a cél?

"én sem örülnék, ha egy karrierista lányom lenne, aki csak szórakozgat a férfiakkal"

Ha karrierista fiad lenne, aki szórakozik a nőkkel, az nem baj? Egyébként miért szitokszó az, hogy "karrierista"? Mindenki szabadon dönt arról, hogy mit tesz az élete középpontjába (és viseli annak minden következményét). Megteheted, hogy nem ilyen típusú társat keresel, ha neked ez nem fér bele. Viszont sem a leendő gyerekednek (aki nem a szülő tulajdona), sem egy másik felnőtt embernek nem szabhatod meg, hogy hogyan gondolkodjon.