Azok a szülők akik bántalmazzák a gyereküket miért csodálkoznak hogy felnőtt korukban nem állnak velük szóban?

Szerintem azért vannak meglepve, mert szokatlan nekik, hogy nem ugy van valami, ahogy ők kitalálták. Mármint a "hogy meri ezt megtenni a szarházi kölök, mi az hogy nem áll szóba velem???" gondolat járhat a fejében.

És diplomás őrültek is vannak köztük, pl. mint az apám.

Mert meg sem fordul a fejükben, hogy ők rontottak el valamit, hanem a gyereket nevezik hálátlannak.

Sajnos vannak ilyen emberek.

Vagy az ő gyerekkorukban ez volt az etalon, a tekintélyelvű nevelés, és meg sem fordul a fejükben, hogy az utánuk jövő generáció másképpen gondolkodik.

Jó, nálunk nem volt fizikai verés, anyám gyerekkorában sem, de: Ha visszagondolok, hogy nagyanyám milyen beszólásokat megengedett magának anyámmal szemben (tehát a lányával szemben), sokszor mi, gyerekek is hallottuk.

Én a század részéért már nem nyitnám az anyámra az ajtót, anyu meg annak idején mégis minden héten ment a mamához családozni/jópofizni.

Nekem gyerekkoromban a sarokban kellett kukoricán térdelnem (nem vicc), plusz amikor apám részeg volt, akkor sokszor a nadrágszíjjal vert véresre. 10 éve megkeresett, hogy nem érti miért nem tartjuk a kapcsolatot, akkor elmagyaráztam neki és azt mondta, hogy ezek meg sem történtek. :D szelektív a memóriájuk, direkt megszépítik a múltat. Szerinte nekem szép gyerekkorom volt. :D

Remélem neki is hasonlóan szép öregkora lesz. Mondjuk sajnos nem fogok tudni róla.

Én is térdeltem sarokban, miután apám szarrá vert a tenyerével vagy szíjjal. Utána nekem kellett bocsánatot kérnem, mert "úgy felbosszantottam".

Anyám "csak" érzelmileg zsarolt. A verés jobb volt