Bántalmazott gyerekek. Lehet belőlük egészséges lelkű, "teljes" ember?

Nalunk inkabb lelki terror volt, de az is szornyu volt. Par honap mulva kezdek terapiara jarni, mert kulonfele pszichikai betegsegek alakultak ki nalam a rossz gyerekkorom miatt. Remelem, talpra allok, neked is minden jot! :)

23L

Nem hiszem.

Én bántalmazott gyerek voltam (lelkileg, nagyon) a családom által, gúnyoltak, aláztak stb...

Nem tudtam máig letenni, nem tudok közel engedni igazán senkit magamhoz, vagyis nagyon nehezen, önbizalmam se nagyon van.

Lehet ezzel élni, de megmaradnak a sebek.

Vagyis a hegek.

Sz.ar!

Emberileg nagyon nehéz. De Isten segítségével lehetséges.

Egyébként nem igazán érzelmileg nehéz kiheverni, legalább is magamnál ezt tapasztalom. Nehezebb a bántalmazás következtében kialakult önértékelési problémákon és félelmeken túl lenni.

De a legtöbb gondot nem érzelmi téren okozza a dolog. Hanem abban, hogy a bántalmazás azzal is párosult, hogy a szülők gyerekkorban sok olyan dolgot nem tanítottak meg a mindennapi gyakorlati dolgokról (Pl.: háztartási munkákkal ügyintézéssel kapcsolatban) amit más családokban megtanul a gyerek.

Másrészt még felnőttkorban is megpróbálják aláásni az ember baráti és egyéb emberi kapcsolatait.

Ez utóbbi kettő gyakorlati gondokat okoz.

"A bántalmazott embereknek vissza kéne ütniük."

Egy kisgyerek hogy üssön vissza egy felnőttnek?

Ráadásul a szülei esetében nem csak a fizikai erőkülönbség az akadály. Anyagilag-egzisztenciálisan is ki van nekik szolgáltatva.

Továbbá mivel a szüleiről van szó, Lélektani akadályok is vannak:

1. Érzelmi tényezők.

2. Mivel gyerekkorától így nevelik, sokszor kamaszkoráig elhiszi, hogy ez így természetes, és más családokban is így van. Akár azt is elhitethetik vele, hogy az Ő hibája, ami történik.

3. Neveltetése következtében "betörik", mire akkora lesz, hogy egyáltalán felfogja, mi történik vele.