Waldorf iskolában igaz az hogy egészséges és mondjuk autista vagy down kóros gyerekek egy osztályba járnak? Ha igaz ez nem hátráltatja az egészséges gyerekeket? Vagy ilyen csak az oviban van? Köszönöm.

Ez nem a Waldorftól függ, hanem az iskola döntésétől.

És miért hátráltatná?

Az integráltan dolgozó iskolák pedagógusai azt tapasztalták, hogy az integráció mindkét gyermekcsoportnak hasznos.

Az osztályok tanulói megtapasztalhatják a segítségnyújtást, erősödik a toleranciájuk, megtanulják elfogadni a másik embert, a „másságot”. Kialakul a két fél között egy erős érzelmi kötődés.

Az integrált tanulók szociális viselkedése megváltozik, különböző tanulási technikákat, magatartási formákat, normákat, mintákat látnak maguk előtt, s ezeket ők is elsajátítják, követik és betartják. Mindez nagyban hozzásegíti a speciális nevelési igényű gyermek későbbi beilleszkedését a társadalomba, s lehetővé teszi őket egy önálló életvitel kialakítására.

Abszolút egyetértek az előző válaszolóval- ez nem a waldorf- módszerhez kapcsolódik, normál intézményekben vagy montessoriban is lehet.

Azt azért érdemes tudni, hogy a sajátos nevelési igényű vagy valamilyen fogyatékkal, megváltozott képességgel élő/rendelkező gyermekeknek pl. iskola előtt tanulási képességeket vizsgáló szakértői bizottsághoz is menniük kell.

Az tehát, hogy az osztályban van egy autista annyit jelent, hogy van egy olyan kisdiák, akinek ilyen állapota/problémája van, DE a szakértők az állapota alapján képesnek találják arra, hogy egészséges közösségben tudjon fejlődni ő is.

Általában az enyhe fokú betegségű vagy állapotú gyermekek ilyenek, tehát félnio tőlük semmiképpen nem kell.

(nekik általában előírnak valamilyen plusz fejlesztést is, mondjuk logopédust az oviban egyéniben vagy csoportban stb.- de ezek az integrált intézmények azt is vállalják, hogy abban az x órában neki tudják biztosítani ezt a szakértelmet)

Mondom ezt úgy, hogy a gyermekem maga nem érintett és az egyik legjobb barátja egy autista kisfiú, aki integrált oviba fog járni.

A kisfiam nagyon sokat tanul ettől a kis barátjától, csodaszámba megy, hogy mennyire figyelmesek egymással és tényleg jó hatással vannak egymásra.

Egyáltalán nem hátráltatja, sőt: a kisfiam olyan empatikus, segítőkész, türelmes ezzel a kis barátjával, hogy naponta csodálkozunk a másik anyukával.

Az autista kisfiú pedig az én fiam mellett sokat fejlődött kommunikációban, egymással játszásban, odaadja a játékait, hajlandó kivenni a számára fontos sorból vagy halomból azt a labdát, amit a fiam kér- korábban ilyet nem volt hajlandó megtenni. Így ő is fontos készségeket gyakorol a közös együttlétek alatt.

Nem járnak egy közösségbe, nem is fognak valószínűleg soha- a szabadidejük egy részté töltik együtt.

Szép napot.

A mi Waldorf-osztályunkba járt egy diszlexiás lány. Hatodikban is a betűket tanultuk, hogy Ikszipszilonka ne érezze kirekesztve magát...

p.s. egyébként Ikszipszilonka pontosan tudta, hogy mindenki miatta szív, és baromi kínosan is érezte magát miatta.

Nem igaz, hogy az integrált oktatás minden esetben, mindkét fél részére előnyös.

Akkor előnyös, ha az SNI gyerekre jut megfelelő segéderő, plusz kiemelt figyelem mind rá, mind a többiekre, akiknek a helyzetet meg kell tanítani kezelni.

Ha ez nincs, akkor az SNI gyerek viselkedése mindenkiből az alkatának megfelelő negatív választ hozza ki - az agresszívebbekből szenyázást, a szelídebbek szociális fejlődése pedig nehezített lesz a számukra megmagyarázhatatlan reakcióktól, amit az SNI-s gyerek produkál.

Egy igénytelen iskolai környezetben az SNI-s gyerek is nagy eséllyel traumatizálódik.

Tehát csakis akkor támogatandó a dolog, ha olyan iskolába adod a gyerekedet, ahol ezt igényesen kezelik. Waldorfokról tudom még a leginkább elképzelni, bár az meg nekem más miatt nem jön be.

Mondjuk attól kell a legkevésbé félni, hogy az SNI-s gyerek hátráltatja bármiben is a többieket. Ehhez nagyon kedvezőtlenül kell együtt állnia minden körülménynek.