Láttatok már olyan anyukát, akitől valósággal elborzadtatok, hogy hogyan bánik a gyerekével társaságban bizonyos helyzetek kapcsán?

Na nem, az ilyenekbe nem dumálunk bele kívülállóként. Mert te azt látod, hogy csak egy cukor, de az előtte lévő egész napot nem láttad, hogy milyen változatos formában cincálta a gyerek az anyja idegeit. Vagy mi áll a háttérben, betegség, érzékenység, akármi, hogyan hat egy idegen gyerekre az édesség. Könnyű úgy ítélkezni, hogy nem a te gyereked, nem a te felelősséged és egy kiragadott jelenetet láttál az életükből.

De hogy a kérdésre is adjak választ, én a szomszédasszonyomtól borzadtam el többször is, de ami nagyon megragadt, amikor tolta velem szembe babakocsiban a totyogóst, és megkérdeztem, merre lesz a séta? Mire közölte, hogy a kisbótba mennek, mer elfogyott a kóla, és Tifike (az 1-másfél év körüli a babakocsiban -_-) nem hajlandó mást meginni... Na, ez nem egy kiragadott pillanat, ide azért kemény melóval sikerült eljutniuk, gratulálok... -_-

Semmi közöd hozzá, és nagyon helyes, hogy a szülő nem enged az agresszívan hisztiző kölykének.

Mert akkor a fejére nő, és kamaszkorban már hiába nevelné.

A gyerekem már majdnem nagykorú, de még mindig az az eset jut eszembe ilyenkor, amikor ugy 3 évesen krokodilkonnyeket hullatva torka szakadtából el kezdett ordítani az egyik szupermarket előtt: éhes vagyok anya adjál enni. Hát azok a pillantások, amiket kaptam a korulottunjj levőktől. Egy nő oda is jött, higy jaj drágám, majd én veszek neked enni, mit szeretnél -miközben kb agyonvert a pillantásával. Mondjuk az elégtétel szinte azonnal érkezett, amikor a gyerekem közölte: kindertojast akarok.

Te látsz valamit, de fogalmad nincs, hogy pontosan mit, mert csak egy kiragadott részlet. A gyerekemmel pl akkor jöttünk az óvodából, ebed és uzsonna után volt, kb biztos, hogy valami nászin is túl volt, mert mindig vittem neki, nem állt az éhhalál szélén, de ezt ugye a környezet nem tudhatta, a rögtön ítélő bíróságuk simán kinyírt volna ott az üzlet előtt.