Jogosan sértődhetek meg ezen?

Ha ilyen a hozzáállása, akkor hagyd annyiban, tudd be tanulópénznek, hogy nem lehet benne ilyen dolgokban bízni.

Te még így is jobban jártál, mint mi; nagyapám milliókkal károsította meg a két gyerekét, utólag kiderült, hogy végig hazudozott össze-vissza (pedig életében egy egyenes ember volt, és senki nem feltétezete volna róla, hogy hazudik), és még ő van felháborodva, ráadásul még az örökséget is az általa utált pártra akarja hagyni (bár valószínűleg ezt is csak elterelésnek mondja), nem a két gyerekére, akiket lehúzott. Ja, meg az sem tetszik neki, hogy ezek után fel lett jelentve.

Szerintem a #20-as találta fején a szöget leginkább: ez felelőtlen, meggondolatlan ígéret volt. Nem arról van szó, hogy elfelejtette és majd később oda akarja adni azt a pénzt, hanem meggondolatlanul megígért valamit, amit már nem akar megadni, hiába kérdez rá a kérdező. Rákérdezni meg irtó kínos ebben a szituban szerintem is, mert kényelmetlen követelőzésnek tűnik a dolog. Ez nem a kommunikációtól függ, hogy csak odaállok és rákérdezek, hogy na akkor most hol van a pénz, mert az anyja is pontosan tudja, hogy ígérete ellenére mulasztott, nem adta meg, csak el akarja sumákolni a dolgot. 250 ezres ígéreteket nem felejt csak úgy el az ember. Csak nem gondolta át előre alaposan, hogy mit ígért akkor ott abban a pillanatban. Egyszer én is ugyanígy jártam egy közeli családtaggal, pont ekkora összegről volt szó nálunk is és kaptam helyette egy 2-3 ezer Ft-os kis hasznavehetetlen bizbaszt szülinapra. Hatalmas volt a csalódottságom és nagyon pofára estem, de tanulópénznek kiváló volt. Megtanultam, hogy ekkora összeg ígéretének soha ne higgyek ezentúl senkinek és ne számítsak rá, ne vegyem ténynek, "készpénznek", hogy azt valaha tényleg meg is fogom kapni. Az ígéret az csak (üres) ígéret egészen addig, amíg valósággá nem válik. Amíg nincs a kezedben, addig semmi, nulla, mintha nem is mondtak volna semmit. És itt tényleg nem arról van szó, hogy az ember ELVÁRJA ezt az összeget vagy önző módon követelőzne, hanem hogy ha már többször megígérnek neki valamit, akkor jogosan számít rá az illető, tervez vele, hogy valóban úgy is lesz, ahogy megígérték neki. Ez egy könnyelmű ígéret volt, abban a pillanatban amikor megígérte az anyja, jó színben akart feltűnni, segítőkésznek akart mutatkozni, aztán rájött, hogy ezt nem tudja vagy inkább nem akarja teljesíteni (nálatok inkább az utóbbi).

Én nem szakítottam meg az illető családtaggal a kapcsolatot emiatt, mert egyébként jó volt a kapcsolatunk. És nem is vetettem a szemére, hogy nem teljesítette az ígéretét. Pontosan tudja ezt ő is, minek hozzam mindkettőnket irtó kínos helyzetbe, ahol mindketten csak feszengünk egymással szemben? Borzasztóan nagyot csalódtam és jól pofára estem, de örökre megtanultam, hogy ne higgyek a szavának és ha a jövőben bárki mástól ekkora mértékű felajánlást kapnék, ne vegyem készpénznek, legyek sokkal körültekintőbb, "gyanakvóbb". Szerintem megsértődni is kár ezen. A sértődöttségtől sem lesz jobb a helyzeted. Rosszul esik, de engedd el. Tanultál belőle. A kapcsolat megszakításáról meg annyit, hogy emiatt szerintem ne. Azt még később megbánhatod. Ha más ok is van erre, akár több nagyon súlyos ok is egyszerre, akkor mérlegelj, de kifejezetten csak emiatt az eset miatt én azt mondom, hogy ne.

#27 Egyetértek, de azt sem tartom jó iránynak, hogy magában tartsa éy mosolyogjon, mintha mi sem történt volna. Ez mérgező, leginkább rá nézve. Egy patológiás nárcisztikus exhazastárssal a még nem egészen a hátam mögött tudom, mit érezhet a kérdező. Ezeknek mindenük a szereplés, hogy ők mások szemében szupernek tűnjenek, a segítség gyakran csak látszat, "marketing" a részükről (amit a kérdező anyja eljátszott, az teljesen tipikus: a végén a kérdező lesz a pofátlan és a követelőző, aki csak kihasználná a jóságát...), és gyakran úgy avatkoznak a másik életébe "segítség" jogcímén, hogy abban aztan nincs köszönet (nesze sánta, itt eg, púp is!). Előre nem egyeztet, csak cselekszik a saját kényelme és szempontjai szerint, majd elvárná a hálálkodást.

Halálosan meg tudnak sértődni tőle, ha a fejükre olvassák a viselkedésüket, kivéve ha mások előtt 'kell' nagylelkűnek és együttműködőnek mutatkozniuk, mert akkor lehet, hogy megpróbál megértést tanúsítani.

(#20 voltam)